Blog Action Day – avagy a környezetvédelemről

Még augusztusban írtam a Blog Action Day-ről, amihez több mint 15 ezer blogger csatlakozott már, és aminek ma (október 15.) van a napja. Azt gondolom, ez egy remek alkalom a visszatérésre a lábadozásból :)

A furcsa csak az, hogy valami olyasmiről kellene írni, amiről ezen a blogon sok szó esik. Hogy a saját szavaimmal élve tegyek eleget a célnak, úgy döntöttem, hogy leírom, mit jelent nekem ez a bolygó és mi az, ami engem személyesen nagyon zavar. (Éjfélre talán végzek is)

Kezdjük a bolygóval. Ez a hely, ahol Te és én születtünk, és rajtunk kívül sok milliárd ember, állat és növény is lakóhelyet talál magának a Naprendszerben. Már önmagában is egy csoda. Kialakulásáról teóriák vannak ugyan, de bizonyosság nincs, és mégis valahogy létrejött és élet alakult ki rajta.
Azt a „dolgot” pedig, amin olyan csoda történt, amit mi az apró agyunkkal még leképezni sem tudunk, nemhogy modellezni vajon miért nem tiszteljük? Miért gondoljuk, hogy bár fogalmunk sincs, hogy élet ezen a helyen hogyan is jöhetett létre, de ez szuper jó kis eszköz és játszótér lehet ez még bármilyen kisded játékunkra?

Mondok még egy szót, ami manapság nem nagyon divatos: „alázat”. Látok sok-sok embert, aki iszonyú önbizalommal adja el magát a szakmájában (mindegy is melyikben), és belegondolok, hogy milyen pirinyó kis porszemek is ők is, ha a bolygó szemszögéből nézem. Persze, önbizalmuk ezzel a témával szemben is egyfajta lekezelő magatartást generál, hiszen ez nem a „trendi” kategória és a $-jelek sincsenek rányomva (még).

Folytassuk a sort a környezeti elemeknek nevezett dolgokkal, melyek összefüggései, kölcsönhatásai nélkül nem bóklászhatnánk mi sem ezen a jó kis „játszótér”-en.
A víz a bolygó felszínének 71%-át borítja, amiből 2,5% édesvíz. Tudtad, hogy Magyarország ívóvízellátásának több mint 95%-a a felszín alatti vizeken alapul? És azt, hogy nálunk egy meleg nyári napon 2 milliárd liter ivóvíz fogy?

Megint valami, ami életet ad, de úgy bánunk vele, mintha a farzsebükben lenne a megoldás új óceánok, tengerek, ivóvizek előállítására. „Hogy egy kis olaj folyt bele? – Elfér. Olyan nagy a tenger!” „Hogy mások szomjan halnak, mi pedig ivóvízzel húzzuk le a WC-t? – Hát, mert van elég, és hát a technológia még nem tart ott…” „Hogy furkálunk és bányászunk a karsztokon, hogy oda temetjük a szemetet, hogy kerozint engedünk a talajba? – Ó, hát ez teljesen biztonságos! Nem látjuk, tehát nincs ott semmi, amiben kárt okozna!” De hogy csak a saját szememben keressem a szálkát: a mai napig oda kell figyelnem fogmosáskor, hogy súrolás közben ne hagyjam a csapvizet feleslegesen folyni.

Föld: ha környezeti elemekről beszélünk, akkor ebbe a kategóriába tartozik a földfelszín és a felszín alatti réteg is. Ide tartoznak a kőzetek, ásványok éppúgy mint a talaj.

Én értem, hogy ma már elképzelhetetlen, hogy bányásszunk, fúrjunk, vessünk, vagy arassunk. Nem értek ezekhez a témákhoz, de tudom, hogy a Jáspis-barlangnál dolomitot kellett bányászni. Az olajfúrások helyetti alternatívák valahogy hamvában holtnak tűnnek.
Megfogtuk a futóhomokot a jó kis akáccal, és lett nekünk olyan nitrogéndús talaj, amit a csalánon kívül kevés növény komál. Mi meg ugye, nem eszünk csalánfőzeléket. Pedig! És még folytathanánk a sort… ész nélkül, vagy pénzért?

Levegő, amit lélegzünk, ami megvéd minket többek között a sugárzástól. A 78% nitrogén, 21% oxigén és egyéb gázok, amik a természetes közeget biztosítják számunkra és néhány élőlénytársunk számára ahhoz, hogy itt kóricálhassunk és olyan nagyon természetesnek vehessük mindezt.

Szmog, üvegházhatású gázok. És azt mondjuk, hogy nincs más megoldás. Az már valóban nem megoldás, hogy a szerencsétlen polgár kerékpározzon, mert vacak a tömegközlekedés, esetleg találja is fel a fosszilis tüzelőanyagtól független üzemanyaggal működő gépjárművet magának, és járjon azzal, ha legyártja. Az sem feltétlenül megoldás, hogy ne fűtsön a polgár és izzadjon a melegben, vagy tekerje a generátort, ha zöldenergiát akar és nem tudja megvenni. Annyira nem megoldások ezek, mint ha az amerikai 4 autóval a háta mögött azt mondja a kínainak, hogy maradjon a bicajnál. Hiszem, hogy van megoldás. Csak nem így, és nem ezek. És kezdhetjük ugye ismét mi is: nem mindegy, hogy mit veszünk meg, mert a pénzünkkel szavazunk egy termékre, és nem mindegy, hogy mi fogyaszt a lakásban és mikor (pl. standby módban).

Élővilág: a földön kb. 400 ezer növényfaj és 1,4 millió ismert (leírt) állatfaj él. Amikor a pandára gondolunk, az emberek többsége elmosolyodik. Azon túl, hogy könnyfakasztó látvány egy delfin, vagy panda halála, azt sem lehet lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az adott, éppen kihalóban lévő faj milyen egyéb fajokkal áll szoros összefüggésben, amelyek az ő pusztulásával túlzottan elszaporodnának avagy szintén kipusztulnának. Ez már csak egy ilyen láncreakció.

És mint mindentudók vegyszerezünk, folyókat szabályozunk, genetikailag módosítunk. Mert több kell, és mert mindent tudunk.
Erdőket írtunk, sivatagokon rallyzunk, na adj’ isten illegálisan és fokozottan védett fajokra vadászunk. Mert megtehetjük. Mert a hegyi gorilla keze remek hamutartóvá válhat. Mert olyan bájos a krokodil bőrből készült ridikül és férfias az elefántcsontból készült műtárgy.

A környezeti elemek között még felsorolható az épített (mesterséges) környezet. Ezek sérülékenysége sem elhanyagolható, és szomorú, amikor egy világörökség tönkremegy, de nem tartom a lételemünknek.
Amíg az előző négy környezeti elemet és a bolygót nem tanuljuk meg tisztelni, addig hogyan tisztelnénk őseink, embertársaink művét?

Hát, kezdjük el! Most. Hiszen ezek nélkül még ezt a kis blogot sem írhatnám. Te pedig nem olvashatnád. Szép dolog a virtuális világ, de a valós élet nélkül még az sem létezik. ;)