Az index-nek köszönhetően tudtam meg, hogy 30 éves a Sea Shepherd. Alább pár sor a történeteikből. Mindenki ítélje meg maga a szervezetet. Én a bálnákkal vagyok, és nem tudom, mit tennék, ha az orrom előtt gyilkolnák a fókakölyköket, de lehet, hogy elveszteném úri nevelésem. Ébredezéseim egyikét Farley Mowat ‘Ne féljünk a farkastól’ könyvének köszönhetem. Érdekes, hogy az egyik hajót is így hívják.
A Sea Shepherd Conversation Society (Tengeri Pásztor Természetvédő Társaság) a világ legkeményebb zöld mozgalma. A szervezet idén ünnepli harmincadik születésnapját. Hajókat süllyesztenek el, belógtak már szovjet üzemekbe és harcoltak bűzbombákkal japán flotta ellen az Antarktisznál. Sokszor törvénysértő harcukat halálfejes zászlók alatt vívják.
A Sea Shepherd vezetőjét Japánban terroristának tartják. Hivatalosan ki van tiltva Izlandról. Ült már börtönben Kanadában és Norvégiában is. A KGB évekig vadászott rá. Paul Watson idén 57 éves, és ideje nagy részét a tengeren tölti, egy halálfejes zászló alatt cirkáló kiszuperált hadihajón. Ő szervezte meg a világ a legkeményebb zöldszervezetét, az ultraradikális Tengeri Pásztort.
Watson szervezete a tengerek élővilágát védi. Jelenleg három óceánjárójuk, egy helikopterük és néhány motorcsónakuk van. A hajók halálfejes orvhalászokat üldöznek. Idén februárban megrongáltak egy japán bálnavadászhajót az Antarktisz közelében. Augusztusban állítólagos barátaik – bár a gyanú szerint maga a társaság – elsüllyesztett egy kikötőben veszteglő norvég bálnavadászhajót. A kár kétmillió dollár volt, éppen annyi, mint a társaság éves költségvetése. Az ősszel brazil 
delfinvadászokat kaptak el, és 2007 egyáltalán nem a legmozgalmasabb évük volt. Ha szerintük törvénytelen halászatot látnak, harcba indulnak. A szervezet önkéntesei rendszeresen saját és a halászok-vadászok életét is kockáztatják egy-egy akció kedvéért. Watson szerint az emberek haszontalanabbak, mint a földigiliszták a Föld jövője szempontjából, és ez a nézete határozza meg cselekedeteit is. Hollywoodi sztárok rajonganak érte, az angolszász sajtó egyik kedvence, miközben zöldek és hivatalnokok is a pokolra küldenék.
„Takarodjanak!”
„Kérem hagyja el a területet. Ön megsérti a nemzetközi környezetvédelmi szabályokat!” – általában ezt üvölti hangosbemondóba Paul Watson, ha bálnavadászokkal találkozik. Ha a vadászok nem tágítanak, akkor bekeményít: „Ez nem egy tiltakozó felvonulás. Takarodjanak!” – írta meg személyes tapasztalatait Raffi Khatchadourian, a New Yorker riportere, aki idén januárban elkísérte egy bevetésére Watsont az Antarktisz közelébe. Ha 
a bálnavadászok ekkor sem menekülnek el, akkor a kalózok támadnak. Füst- és bűzbombákkal ijesztik el a halászokat saját fedélzetükről. A kavarodás alatt motorcsónakokon a társaság aktivistái a hajóhoz férkőznek. A hajócsavart különleges hálókkal megbénítják, a hajók oldalát szögbelövő pisztolyokkal kilyuggatják. Több tucat bálnavadászhajó végezte már így az elmúlt 30 évben.
Előfordul, hogy a pásztorok csak filmre veszik az illegális halászatokat, és feljelentik az elkövetőket. Néha csak hálókat tesznek tönkre, vagy tengerbe süllyesztett acélidomokkal teszik veszélyessé a halászhajók kedvenc útvonalait. A bálnavadászok ellen azért keményebbek, mert ők nem egyértelműen sértenek törvényt, sok esetben számíthatnak saját kormányuk védelmére. A bálnavadászatot felügyelő nemzetközi szervezet (IWC) ugyan a nyolcvanas években moratóriumot rendelt el, de ezt Watson szervezetén kívül senki sem ellenőrzi. Norvégia eleve nem írta alá a moratóriumot, Japán pedig évente ezer bálnát öl le a kormány támogatásával, egy jogi kiskapura hivatkozva: a vadászat ugyanis tudományos célból nem tilos, és a japán bálnász-flotta minden tagjára nagy betűkkel ráírták, hogy Research (kutatás). Izland szintén működtet bálnavadászhajókat. Watson úgy véli, hogy mivel senki sem tesz ez ellen semmit, a saját eszközeivel joga van megoldani a helyzetet. Ha kell, akár erőszakkal is.
Nehéz gyermekkor
Paul Watson 1950-ben született, Kanadában. Hat kisebb testvérével nehéz körülmények között nőtt fel, az apja keményen verte őt is és az anyját is. Sokszor menekült anyai nagyapjához, akit tizenéves korában azért utasítottak ki Dániából, mert nem volt hajlandó letérdelni a királynő előtt. A nagypapa később bokszoló lett, és a búr háborúban is harcolt. Az ő történetei nyilván sokat hatottak a kis Paulra, aki édesanyja halála után, 16 évesen végleg megszökött otthonról.
Vancouverbe ment csövezni. A város a kanadai hippik központja volt akkoriban. Beállt tengerésznek, amikor pedig éppen a parton volt, radikális zöldszervezetek akcióiban vett részt. Volt hogy letartóztatták, mert egy park helyén lévő építkezést elkezdett szétrombolni a város közepén. Egy helyi radikális lapnak írt, közben esti iskolában leérettségizett, és még néhány szemesztert is elvégzett az egyetemen. Tengerészként sem kerülte el a bajt, az iráni titkosszolgálat egyszer megkínozta, amikor a Perzsa-öböl egyik kikötőjében valami katonai objektumot fényképezett.
1975-ben egyike volt a Greenpeace alapítóinak. A szervezet nevében 1977-ben kanadai fókavadászok ellen vonult fel csapatával. Nekiugrott a bébifókákat prémjükért gyilkoló vadászoknak, és a zsákmányolt prémet és a fegyvereiket is a tengerbe hajította. A Greenpeace-nek ez már túl durva volt, és Watsont kirúgták a szervezetből.
Watson azonnal új szervezetet alapított Earthforce néven, amit hamarosan átkeresztelt Sea Shepherdre. A társaság kifejezetten a tengeri élővilág megmentésére szakosodott, szemben az univerzálisabb Greenpeace-szel. A jó viszony az alapító atyák között állítólag megmaradt.
Mick Jaggertől Uma Thurmanig
A Sea Shepherd nem költ pénzgyűjtő kampányokra. Honlapjukon keresztül lehet pénzt és hasznos holmikat küldeni nekik, illetve Watson sok pénzért tart előadásokat is. A fő támogatók azonban a sztárok, akik szeretnek együtt bulizni Watsonnal, és akik között menőnek számít a kalóz szponzorálása. Mick Jagger, Pierce Brosnan, Sean Penn, Edward Norton, Orlando Bloom és Uma Thurman is fontos adományozó, Martin Sheen pedig el is kísérte már Watsont egy bevetésre. (Az 1995-ös akció balul sült el, Watsont Sheen orra előtt nagyon megverték a fókavadászok). Néhány cég is támogatja a szervezetet, például a Lonely Planet. Hogy a sztárok szeretik, azt bizonyítja, hogy három felesége közül a középső Lisa DiStefano Playboy-modell volt. Feleségei és emberei hosszú távon azért nem bírják elviselni, mert Watson nagyon önfejű: semmilyen ellentmondást nem tűr. Általában a hajón szolgáló önkéntesei is csak néhány évig bírják ki vele.
A társaságnak összesen 14 fizetett alkalmazottja van, és egyszerre átlagosan 40 önkéntes dolgozik velük. Utóbbiak főleg fiatalok, akik a világ minden tájáról jelentkeznek életre szóló és sokszor életveszélyes kalandot keresni. Amikor Watson elvesztett két motorcsónakos embert az antarktiszi ködben, órákig hátráltatta a keresésüket, nehogy meglógjon előle egy japán bálnavadászhajó. Végül egy jéghegy bemélyedésében meglettek az emberei, de sokáig már nem bírták volna.
Watsonnal szemben kormányok és civil szervezetek sora szokott kampányolni. Egyes zöldek szerint erőszakos akcióival kifejezetten rosszat tesz az ügynek. Például amikor Izlandon elsüllyesztett két bálnavadászhajót, a közvélemény annyira felháborodott, hogy az addig vadászellenes hangulat hirtelen megváltozott.
A Sea Sheperd egyetlen állami támogatója az ecuadori kormány. Éppen az idén kötöttek megállapodást, hogy a dél-amerikai ország rendőrsége együttműködik velük a Galápagos-szigetek élővilágának védelmében. A szigeteken van a szervezet egyik szárazföldi irodája is (a másik az USA nyugati partján, Washington állam egyik kikötőjében).
Szibériától Costa Ricáig
Watsonék akciói méltán világhírűek. 1981-ben papírok nélkül, a tenger felől belógtak egy szibériai szovjet üzembe, ami minden zöld lelkületű ember érzelmű rémálmán dolgozott. A gyárban bálnahúsból készítettek állateledelt, olyan szőrös kisállatoknak, amelyeket kis ketrecekben tartottak a prémjükért. Watsonék az egészet lefotózták és nyilvánosságra hozták. A következő évben a Greenpeace aktivistái megpróbálták megismételni az akciót, de elkapták őket. Az egyik elfogott aktivistától a KGB-s tiszt elsőként ezt kérdezte: „Ismeri Paul Watsont?”
Watson 1982-ben egy szovjet halászhajóra villanykörtéket dobált repülőgépről. Rendszeresen romlott ételekkel lőtt halászokat. A falklandi háború idején felajánlotta az angol hadseregnek, hogy gyógyszereket szállít nekik, ha szabad kezet kap a pingvinvadász argentin hajók ellen. Őfelsége hadserege elutasította az együttműködést. Egy éve Costa Rica közelében ellopta egy cápavadász flotta komplett felszerelését. A rendőrség körözést adott ki ellene, de időben elmenekült. Az egészből film készült Sharkwater címmel.
Watson fő fegyvere a média. Lehetőleg mindig visz magával újságírókat, mindent filmre vesz és lefényképez. Hívei szerint ezért nem ül börtönben: a hatóságok sokszor inkább futni hagyják, elnézik rongálásait, mert annyira jó a sajtója és annyi a sztár barátja, hogy kínos lenne meghurcolni.
A szervezet honlapja bizonyítja, hogy az elmúlt 30 év nem tette fáradttá vagy öregessé a szervezetet, a hírek rovatban szinte minden napra jut valami esemény. Nem csak pénzt adni és munkára jelentkezni lehet az oldalon keresztül, hanem keresni is: több ezer dollár lehet a jutalma, aki megadja a pontos koordinátáit az ott felsorolt halászhajóknak. A legtöbb a japán bálnavadász flotta helyének meghatározásáért jár, 25 ezer dollár a jutalom. A világ számos tengerén érdemes kémkedni, ezer euró jár például annak, aki élő kutyával horgászó cápavadászt jelent fel sikeresen Réunion szigeténél (Indiai-óceán).
(forrás: index, Magyari Péter)
