Ember

100. Digitális Híd Bakonszegen

Nem indult egyszerűen a nap – elaludtam, rohantam, 2×270 km várt rám, miközben a záporban próbáltam kilesni a szélvédőn elkent vízfoltok között, ami eltartott egészen Debrecenig. A célállomás Bakonszeg volt. A cél pedig a 100. Digitális Híd Kistelepülésen program. A rendezvények arról szólnak, hogy az elmaradott, alacsony lélekszámú településeken önkéntesekkel tanítjuk a helybélieket, hogy mire használható a net, hogyan tudja az ő életüket könnyebbé tenni. Kerestünk már alkatrészt kombájnhoz, szerveztünk együtt nyugdíjas klubnak programot, rendeltünk eperpalántát, ellenőriztük a csapadék mennyiségét és a búza árfolyamát, és még rengeteg dolgot. 100 esemény nagyon sok. Ma gondoltam végig igazán, hogy mennyire. Nemcsak a segítségnyújtás személyesen sok érdeklődőnek, mindenkinek a maga érdeklődése szerint, saját problémáira keresve a megoldást, hanem az ehhez szükséges önkéntesekből álló csapat kiforrása, fennmaradása szempontjából is.

2004-ben, amikor kipróbáltuk, hogy az eredetileg angol ötlet vajon hogyan alkalmazható itthon, az első ilyen eseményt Bakonszegen tartottuk.
Nagyon kedves emberek. Azok a tisztatekintetű nénik és bácsik. Fiatalok, akik szoronganak, hogy ők csak egy kis faluban élnek, és lemaradnak a városok ifjúságától, érdeklődve, figyelve, kedvesen követik az instrukciókat. Még ma is akadnak olyan települések itthon, ahol egy ilyen esemény alkalmából a helybéliek kötelességüknek érzik, hogy megetessenek minket, önkénteseket. Annyi érték, annyi szeretet – valóban frissítő, erőt adó a pesti őrültek háza után / közben.
A 100. esemény alkalmából visszamentünk a legelső helyszínre. Még most is olyan helyesek az ottaniak, mint 4 éve. Ma először, az ünnepélyes alkalom okán elkísért minket Novák Péter barátom is, aki emberi közvetlenségével ragadta magával a helyieket, és javította még tovább az eleve jó hangulatot.
Ez egy ilyen adok-kapok játék. Nem tudom, hogy minden önkéntesség ilyen-e, de ebben esetenként többet kapunk, mint adunk.

Szép volt, jó volt, folytatjuk. Köszönet és hála illeti önkéntes barátaimat – kollégáimat, akik nélkül nem rendezhettünk volna 100 ilyen eseményt.

És persze mindezek alatt kisütött a nap!

A szerzőről

szomkat

7 hozzászólás

  • Bakonszegen még ma is folytatódott a tegnapi nap, a jókedv még ott volt az arcokon, ami ezen a vidéken ritka kincs.
    Köszönet nektek a jó kedvetekért, a mosolyotokért, a tudásotokért és külön köszönet Novák Péternek az EMBERSÉGÉÉRT!
    Nagyné

  • Ez volt ám az igazi meglepetés! Köszönöm! :) Péternek továbbítottam az üzenetet. Mi is köszönjük a kedvességeteket, a sok mosolyt, a részvételt. Sokat emlegettük ma a bakonszegi élményeket, és fogjuk még sokáig!

  • Csak megerősíteni tudom,hogy többet kaptunk, mint adtunk. Óriási élményt jelentett, hogy milyen lelkesen osztották meg az eddig szerzett élményeiket a világhálóval. Egyik kedves résztvevő mesélte,hogy férje szokta kérdezni, hogy nem akarja-e az iwiw-en az ismeretlen ismerőseit megnézni. (Ilyenkor a párjának a TV-ben valami kedvére való film van vagy foci. :) )
    Mások a weben található képek alapján meséltek a Morzsóka fesztiválról és mutatták be személyesen a fotókon szereplőket. Nemcsak nekünk, hanem még egymásnak is újdonságot jelentett a tapasztalat megosztás. Ezen élményeket csak fokozta, Novák Péter előadóművész, aki olyan közvetlenséggel, empátiával segítette a keresési módszerek minél egyszerűbb nyelven történő átadását. Ennek meg is volt az eredménye a Teknős csapat sem távozott üres kézzel a játékos vetélkedő kapcsán.

Leave a Comment