Túlélni a fenntarthatóságot, avagy hogyan ne égj ki, ha ez a munkád

Pár napja olvastam egy cikket a Forbes-on, amiben Solitaire Townsend, a The Happy Hero – How To Change Your Life By Changing The World című könyv szerzője és aki 20 éve foglalkozik fenntarthatósággal, arról ír, hogy hogyan lehet ezen a témán úgy dolgozni, hogy közben ne égjen ki az ember. Az egyik nagy különbség kettőnk között, hogy ő 2001-ben társalapítója lett a saját vállalkozásának is, a Futerrának, aminek ma már Londonban, Stockholmban, New Yorkban és Mexikóvárosban is  saját irodája van. Engem is rengetegen kérdeztek már, hogy hogy bírom ezt, mára már 22 évvel a hátam mögött, ráadásul ugyanannál a cégnél. Így amikor Solitaire tanácsait olvastam, úgy éreztem, ez egy jó kiindulási alap arra, hogy közösen adjunk tanácsot a túlélésre.

Ahogy ő, úgy én is abban a különleges helyzetben voltam, hogy nagyon korán felismertem, ezzel akarok foglalkozni.  És igen, miközben az ember hatalmas és komplex erkölcsi dolgokkal foglalkozik nap mint nap, a túlélés és a méltányosság brutálisan nehéz kérdéssé válhat. Főként azok esetén, akik a jó harcaikat nagy szervezeteknél (pl. vállalatoknál) harcolják, ahol nem feltétlenül érzi az ember, hogy a másik mellette áll, vagy ami rosszabb, a másik konkrétan az ellenfele.

De ahogy minden olyan szolgálat esetén, ahol az emberek másokért dolgoznak, mint az egészségügy, oktatás, katasztrófavédelem, stb minden jelentés arról szól, hogy a legfontosabb motiváció az ügy és a cél, amiért dolgoznak. Valószínűleg ezért is akarja manapság sok fiatal a fenntarthatósági célokban megtalálni a karrierjét. Ez az elsőként szexinek tűnő cél azonban kis idő elteltével inkább megkeserítheti az ember életét, mint feldobja azt. Erre írta össze Solitaire az 5 tippjét, amit a saját tapasztalataim alapján kiegészítek.

Így lesz ez egy 5 részből álló minisorozat, benne minden napra egy tipp… folyt.köv.