Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Mint minden kislány, én is énekesnő vagy színésznő szerettem volna lenni. Sokszor tartottam előadást a plüss állatok előtt, szerettem szerepelni. Mivel 10 hónaposan már folyékonyan beszéltem, a teljes család biztos volt benne, hogy bármi is leszek, a szakmám szerves része lesz a kommunikáció. Ahogy ők mondták, beszéltem, ha kellett, ha nem.
Mi volt az a meghatározó élmény, ami ahhoz vezetett, hogy fenntarthatóság lett a hivatásod?
Mindig szerettem a természetet, az állatokat, de őszintén megvallva gyermekként még nagyon kevés információm volt a környezetvédelemről vagy a fenntartható gazdaságról. Ami kezdettől fogva fontos volt számomra, középiskolásként pedig már aktív formálója volt a döntéseimnek, hogy olyan helyen dolgozzam, akár csak diákmunkaként, ahol a jó hangulat és a tisztességes fizetés mellett megtalálom a plusz célt, egy értékrendet, valamit, amit magaménak érezhetek. A végső lökést az adta, hogy gyakornoknak álltam anno a Telekom fenntarthatósági csapatába, ahol megtapasztalhattam a téma iránti elhivatottságot és én magam is megfertőződtem.
Mióta foglalkozol a témával?
Szakmai értelemben 2009 óta, magánemberként már tizenévesen sokat foglalkoztam a fenntarthatóságot érintő kérdésekkel, legyen szó egy középiskolai projektmunkáról, önkéntes munkáról. Persze tettem mindezt egy vidéki, kisvárosi fiatal lehetőségeinek megfelelően. Egyetemistaként több CSR projektben vettem részt, alapszakos szakdolgozatomban a látássérültek médiafogyasztási és kommunikációs szokásait, problémáit és lehetőségeit vizsgáltam, amely kutatás során az MVGYOSZ által mélyebb betekintést nyerhettem a hazai esélyegyenlőségi és akadálymentesítési szabályozásba, az ide kapcsolódó technológiai és webergonómiai lehetőségekbe. Utóbbiak szerencsére jócskán fejlődtek az utóbbi 8 évben. Mesterszakos hallgatóként országos konferenciát szerveztem esélyegyenlőség témakörében, 2014-től pedig a Magyar Telekom fenntarthatósági közponjában dolgoztam, előbb gyakornokként, majd kisebb kihagyás után főállású munkatársként.
Mit tartasz a legnagyobb szakmai sikerednek?
Számomra a fenntarthatóság területén mindig az volt a legfontosabb feladat, hogy a munkámmal támogassam az emberek tudatformálását. Legnagyobb szakmai sikert is ehhez kapcsolódóan választottam, ami nem más, mint a Fenntarthatósági Napok. FN7 óta részt veszek a szervezésben, megéltem a rendezvény 10. születésnapját 2017-ben, 2019-ben pedig már több mint 11000 embert értünk el. Olyan témákkal foglalkozunk, amelyek mindenkit érintenek, olyan kérdéseket teszünk fel, amelyek sok esetben tabukat döntenek, és olyan neves szakértőkkel dolgozhattam együtt, akiktől élmény tanulni.
Mi a következő szakmai célkitűzésed?
Mindezt még tökéletesebben és még nagyobb hatással folytatni. Úgy gondolom, hogy a társadalom formálásában még mindig hatalmas szerepünk van és lehet, nemcsak a csapaton belül és közös projektjeink által, hanem azokon a vállalatokon és szervezeteken keresztül, akik velünk vállnak fenntarthatóbbá. Minél szélesebb körben sikerül a fenntarthatósági értékeket a magyar piacon elterjeszteni, annál több kapu nyílik a lakosság, a fogyasztók irányába.
Magánemberként mit teszel a fenntarthatóságért?
Nem vagyok sötétzöld, nem élek zero-waste életmódot és vegán sem vagyok. Elvem, hogy úgy kell egyre fenntarthatóbban és környezettudatosabban élni, hogy közben az ember ne érezze úgy, hogy valamit megvon magától, vagy ő maga kimarad valamiből. Budapesti bevándorló panellakóként sajnos a komposztálás még nem opció számomra, így a hulladékok terén a legtöbbet azzal tehetem, ha csomagolásmentes boltokban intézem a bevásárlásaim egy részét, minden egyéb hulladékot pedig szelektíven gyűjtök. Odafigyelek arra, hogy hol és mit vásárolok, a meglévő holmikat rendszeresen szelektálom és eladományozom. Mindenből az energiatakarékost választom, amit pedig 30 perc alatt gyalog is elérek, oda sétálva közlekedem. 2020-ra az egyetlen fogadalmam, hogy az életem minden területén lenullázom az egyszer használatos műanyagok mennyiségét.
Mire vagy legbüszkébb az életedben?
Y generációsként sokszor ér minket a vád, hogy nem tudunk elköteleződni, mindig az újat keressük. Bár nem szeretek generációs skatulyákban gondolkodni, de arra büszke vagyok, hogy olyan értékrend szerint élek, amely nem csupán az én érdekeimet támogatja.
Mi az a három dolog, amit a barátaid mondanának rólad?
- őszinte
- kreatív
- lelőhetetlen
Melyik a 3 legrosszabb tulajdonságod?
- Nehezen tudom elengedni a dolgokat – erre remek példa, hogy 14 év és 11 csonttörés után sikerült elfogadnom, hogy fel kell hagynom a kézilabdával, illetve hogy még megvan az óvodai tornazsákom
- Tipikus túltervező vagyok – legyen szó nyaralásról, költségvetésről vagy egy szülinapi buliról, szeretem A-tól Z-ig megtervezni az egészet, időbeosztást készíteni. Mondhatom, hogy az Excel a barátom 😊
- 0-24 online vagyok nyilván szakmai ártalom, hogy szeretek mindenről tudni, minden információt begyűjteni, ám arról nehezen tudom leszoktatni magam, hogy hajnalok hajnalán a kutyasétáltatás közben ne írjak e-maileket a kollégáknak
Mi az, ami igazán kikapcsol?
A fotózás, a társasjátékok és a koncertélmény. Mióta az eszemet tudom, imádok fényképezni, megörökíteni családi eseményeket, tájakat, ahova eljutottam, vagy éppen a ház körül fellelhető állatok cuki pillanatait. A fotózás emellett tökéletes énidős program, amit lehet egyedül is végezni. A társas egy régi-új szenvedély, megrögzött gyűjtő lettem az utóbbi években és szerencsére a barátaim hasonlóan fanatikus társas rajongók, így nálunk maratoni filmestek helyett maratoni Monopoly partyk vannak. Végül pár szó a zenéről, és így lesz igazi keretes ez a bemutatkozó. Kislányként valóban énekesnő szerettem volna lenni, 6 éves koromtól 18 éves koromig kórustag voltam, mindenem a zene. A klasszikustól a hörgős metálig minden stílusban vannak kedvenceim. Bár az éneklés már évek óta nem része az életemnek egy violin kulcs tetoválás örök emlékként őrzi ezeket az éveket.
