MÉM játék

A játék lényege, hogy egy blogos felkér rá, közölj 5 dolgot magadról, amit nem tudtak rólad, vagy nem mindenki tudott rólad. Felkértek. :( Konkrétan Cr@sh tette ezt velem a blogján már 4 napja. Azóta vergődöm. :) Most megpróbálok túlesni ezen.
Tehát az 5 dolog:

1. Természet-búvár: van a szüleimnek egy nyaralója, aminek az egyik végét egy kis csatorna, másik végét pedig a Ráckevei-dunaág jelöli ki. Sok időt töltöttem itt gyerekkoromban, és remekül elvoltam a növényekkel és állatokkal. A kis csatorna felett pallókat fektettünk le, amin át lehetett menni a másik oldalon lévő erdőbe. Egyszer megálltam a palló közepén és előrehajolva figyeltem, hogy mi történik a víz alatt. Ez nem volt egyszerű, mert a békalencsék sűrűn fedték a felszínt. A hosszú figyelésnek az vetett véget, hogy a palló mentén kifeszített drótkötél, amibe kapaszkodtam, kiszakadt, én pedig fejjel előre belezuttyantam a békalencsék tömegébe. Mikor kivánszorogtam, a szüleim kishíján röhögőgörcsöt kaptak, mert úgy néztem ki, mint egy mocsári szörny. A hajamon, ruhámon mindenütt hínár és békalencse lógott.
2. Búvárkodás: gyerekkoromban ugyan alig tudtak kiimádkozni a vízből, de ez a vízimádat a gimi után valahogy elmúlt. A végén odáig fajult a dolog, hogy Horvátországban vettem ugyan maszkot, de azt a matracon fekve, nem a fejemre húztam, csak a vízfelszínre tettem, hogy a fodrozódás miatti fénytörést megakadályozza. A búvárkodás ezután gondolom természetes, hogy nálam nem belső indíttatás volt. Négyen mentünk Görögországba, és a fiúk szerettek volna elmenni egy próbamerülésre. Természetesen mind mentünk. Beleszerettem. Az első húsz percben csak a vízalatti légzés képessége volt, amin szórakoztam. Lélegeztem, köhögtem, énekeltem. Aztán játszottam kicsit a lebegőképességemmel. Végül pedig rákattantam a halakra és az élővilágra. A mai napig nem úszkálok túl sokat palack nélkül, palackkal és ruhában a víz alatt viszont nagyon élvezem.
3. Fütyülés: állítólag még nem voltam egy éves, és még egy szót sem szóltam, de fütyülni már tudtam. A bölcsiből a dadák emiatt riadtan fel is hívták édesanyámat. Fütyültem rájuk ;)
4. Szomkat: rengeteg, esetenként igen idétlen becenevem volt már. Pl. Bucman, Lujza, Bogárka, Nünü, Pocok, Kockos, Gogó, Cziczwareck, stb. A szomkat nickname 2 IT-s kollégámtól ered, akik a vezetéknevem töredéke végére odatették a „cat”-et, azaz macskát. Ezután egy baki következtében a „c”-ből „k” lett. Ez viszont a keresztnevem miatt tűnik egész logikusnak.
5. Totálkár: hivatásomból adódóan kicsit ambivalens érzés, de bevallom, hogy imádok autót vezetni. Általában elég vadorzó voltam az utakon. Egyszercsak jött egy hét, amikor először totálkárosra törtem édesanyám autóját, aztán beszállt velem a taxis 80 km/h-val a sinek közé (mert nem vette észre, hogy az út kanyarodik), majd az ex-párom belehajtott az előttünk álló autóba. Na, ezután a hét után én lettem totálkáros. Egy éven át nem vezettem, és kézzel-lábbal kapaszkodtam az anyósülésen. Tiszta ideg voltam, ahányszor autóba kellett ülnöm. Végül erőt vettem magamon. Édesapám segítségével megvettem Limonádét (opel corsa) és újra volán mögé ültem. Ma már – talán kicsit türelmesebben (bár ezt sokan kétségbe vonják) – úgy hajtok, mint régen.

Ennyi. Talán sikerült írnom 5 dolgot, amit eddig nem tudtál rólam.

Ezután fel kéne kérnem 5 blogost, akik ugyanezt megteszik. Ez azonban azért nem megy, mert akit ismerek blogos, az Cr@sh és Karas. Őket pedig már felkérték. Kérem tehát az első 5 olvasót, hogy írja meg azt az 5 dolgot, amit nem tudtak róla vagy a blogjára, ha van neki, és linkelje be a commentek közé, vagy ha nincs blogja, akkor a commentbe. Előre is köszönöm.