Barlangi búvárok átjárható kapcsolatot találtak a Yucatán-félszigeten lévő két hatalmas víz alatti barlangrendszer között. Ezzel „feltárult” a világ leghosszabb, 153 kilométeres víz alatti barlangja.
Steve Bogaerts brit és Robbie Schmittner német barlangi búvár a napokban hozta nyilvánosságra, hogy átjárható járatot talált két ismert, hatalmas víz alatti barlang között a mexikói Yucatán-félszigeten.
A barlangokat létrehozó víz egykor fontos szerepet játszott az itt élő maják életében ugyanis a barlangok helyenként beszakadtak, így hatalmas víznyelők keletkeztek. A mészkőfennsíkot tarkító több ezer víznyelőben kialakult tavak fontos vízlelőhelyek voltak az őslakók számára, de emellett (és éppen ezért) áldozati helynek is számítottak. A fennsík alatt pedig hatalmas víz alatti barlangrendszer húzódik.
A két barlangi búvár négy éve kutatja az átjárást a Yucatán félsziget, a felfedezés után már csak harmadik és negyedik leghosszabb barlangrendszere, a Sac Actun és a Nohoch Nah Chich között. Az évek során mintegy ötszáz merülést végeztek, szinte minden járatot átvizsgáltak, és gondosan kötelekkel meg is jelölték őket. A siker végül idén január 23-án jött el: a két rendszer közötti virtuális átjárót egy üveg febontatlan pezsgővel törték fel.
A már egy barlangnak nevezhető járatrendszer összesen 153 kilométer hosszú. Az eddig ismert leghosszabb víz alatti barlang, a 146 kilométeres Ox Bel Ha szintén a Yucatán-félszigeten található.
A nemzetközi hírügynökségek beszámolói szerint a mészkőbe vájt barlangrendszerben Jumbo Jet méretű termek, és álló (sztalagmitok) illetve függő (sztalaktitok) cseppkövek csodálhatók meg. A vízzel teljesen telt járatokban állandóan 25 Celsius fok uralkodik.
A felfedezés is azt mutatja, hogy „első ránézésre” elszigeteltnek tűnő vízrendszerek kapcsolatban lehetnek egymással. Ezt azért is fontos szem előtt tartani, hiszen ha egy ilyen hatalmas vízbázis egy ponton elszennyeződik, az nem csak egy kis területre lesz hatással, hiszen a szennyezés gyorsan továbbterjed az egész rendszerre” – hangsúlyozta Bogaerts.
(Forrás: National Geographic Online)
