Korszakalkotó megegyezés jött létre a mélytengeri vonóhálós halászat ügyében. Ez a világ legártalmasabb halászati formája, és a világ óceánjainak közel negyedén alkalmazzák.
A megállapodás egy Chilében rendezett nemzetközi halászati konferencián született 20 ország közreműködésével. A résztvevők között van a legtöbb mélytengeri halászatot folytató nemzet, és azzal a céllal ültek össze, hogy megoldást találjanak a tengeri élőlényeket és az óceánok sérülékeny ökoszisztémáját fenyegető veszélyek ellen – Ausztráliától Dél-Amerikáig, az Egyenlítőtől az Antarktiszig.
„A megállapodás egy nagy előrelépést jelent a tengeri biodiverzitás csökkenésének megfékezésében, és hozzájárul a helyes mélytengeri-halászati igazgatás kialakításában” – mondja Alistair Graham, a WWF mélytengeri igazgatással foglalkozó felügyelőség részéről.
A megegyezés értelmében beszüntetik a fenékhálós halászatot azokon a vizeken, amelyekben vagy valószínűsíthető vagy már bizonyított a sérülés az ökoszisztémában mindaddig, amíg jelentős összegű adót nem vetnek ki a tevékenységre, és amíg felméréseket nem végeznek a tengeri élőlények pusztulásának megelőzése érdekében, mint amilyenek a gyenge alkalmazkodóképességű halak, a hideg vízi korallok és szivacsfajok.
Megfigyelőkre van szükség minden halászhajóra annak érdekében, hogy a szabályok betartatása biztosítottá váljon. A megfigyeléssel járó költségeket a halászhajóknak kell állniuk. Ez az emelkedő üzemanyag árak, és a kutatásokra, valamint az adóra fordított összegek a halászat költségeit meg fogják emelni, ezzel valószínűleg gazdaságtalanná válik majd a halászatnak ez a formája, és felhagynak vele.
A megállapodás szeptember 30-án lép életbe, ez az a határidő, amit az ENSZ szervezete hozott a mélytengeri vonóhálós halászat beszüntetésére azokon a területeken, ahol nem hoznak érdemi szabályozást a halászati igazgatásban 2007 végéig.
Az értekezlet kevésbé volt sikeres a nyílt vízi halászat megítélésében. Nagy jelentőségű állományok vannak tintahalakból és makréla fajokból a tengerekben. Számos halrajt súlyosan érint a túlhalászat. A Chile partjainál élő közönséges makréla (Scomber scombrus) gazdaságilag az egyik legfontosabb halfaj a Csendes-óceán déli régiójában, beszámolók szerint azonban mára annyira túlhalászták, hogy teljesen eltűnt a területről. A WWF aggódik amiatt, hogy azok a megegyezés szerinti, időszakonként elvégzendő mérések, melyek a nyílt vízben élő makréla populációjának megóvását célozzák nem megfelelőek, miközben a megállapodás kidolgozása már a végéhez közeledik.
Ha a makréla esetében engedélyezik az állomány túlhalászását, annak komoly ökológiai, szociális és gazdasági kihatása lesz, különösen a segélyekből élő helyi közösségekre nézve, nem beszélve arról, hogy olyan fajoknak, mint a tonhalak vagy a kardhalak, a makréla az egyik fő tápláléka.
Néhány megjegyzés:
- A mélytengeri halászat során nehezékekkel ellátott hálókat és hatalmas acél vonóköteleket használnak, ezek segítségével a tenger fenekét teljesen „felszántja” a halászhajó, mindent, ami az útjába kerül szétrombol, és csak köveket hagy maga után. A korallzátonyok és szivacstelepek megsérülnek, a halak számára ívóhelyet és táplálékforrást biztosító üledék elsodródik, ezzel megakadályozzák a populációk megújulását.
- A mélytengeri halászat során felszínre hozott élőlények lassú növekedésűek. Ilyen az atlanti tükörhal, más néven csillagszemű hal (Hoplostethus atlanticus), vagy a vörös árnyékhal (Sciaenops ocellatus), amelyek nagyon érzékenyek a halászatra, mivel ahhoz, hogy elérjék az ivarérettséget, több évtizednek is el kell telnie.
- Csak néhány ország küzd a mélytengeri halászat beszüntetése ellen, köztük van Új-Zéland, amely messze a legnagyobb mélytengeri halászhajó-flottával rendelkezik a Csendes-óceán területén.
- A múlt héten a 3. alkalommal, Reñacaban, Chilében megrendezett konferencián – melyen 20 nemzet és az EU volt jelen – létrehozták a Csendes-óceán Déli Regionális Halászat-igazgatási Szervezetét (SPRFMO) a régió védelme érdekében.
- Az a terület, amelyet az SPRFMO fog felügyelni Indiai-óceán déli részétől a Csendes-óceánon keresztül Dél-Amerikáig húzódik, északi széle az Egyenlítő, déli pedig az Antarktiszi Regionális Halászatigazgatási Szervezet határa közigazgatási határa.
- A WWF szeretné, ha a SPRFMO egy olyan mintaszervezet lehetne, amely példát mutat felszereltségét és hatáskörét tekintve más, hasonló tevékenységi kör betöltésére létrejött Halászati Szervezet számára. Az SPRFMO-tól elvárják, hogy környezetbarát alapelvek szerint működjön, és tudományos kutatásokon alapuló ajánlások szerint határozza meg a kihalászható halmennyiséget.
(Forrás: Greenfo, fordította: Tóth Andrea, eredeti cikk: WWF)
A megegyezésről a National Geographic-on is megjelent a hír.
