Keresők és avatarok energiafogyasztása

Néhány ismerősöm és ismeretlen ismerősöm már csütörtökön felhívta a figyelmemet a következő cikkre, ami az indexen jelent meg. Már korábban szerettem volna itt is megjelentetni, csak eddig nem volt rá érkezésem. Most pótolom, és remélem, hogy nem késtem el nagyon…

Az öt nagy kereső, a Google, a Yahoo, az MSN, az AOL és az Ask annyi áramot fogyaszt, amennyit egész Magyarország termel egy évben. De még egy Second Life-beli avatárnak is több elektromos energiára van szüksége, mint egy átlagos albánnak. Mítosz lenne csupán, hogy a digitális kor környezetkímélőbb, mint az analóg volt?

Nem kell már sokat várni, talán néhány évet, talán csak hónapokat, és elérkezik az idő, hogy a Google egyedül több áramot fogyaszt, mint egész Magyarország óvodástól, nyugdíjastul, Combinóstul, nehéziparostul, mindenestül.

A csúcsra járatott, elsősorban Amerikában üzemelő számítástechnikai adatközpontok irtózatos elektromosáram-igénye nevetségessé teszi azokat a mítoszokat, amelyek szerint az információtechnika természeténél fogva védi a környezetet. És nevetségessé teszi azokat a mítoszokat is, amelyek szerint a digitális kultúra feltétlenül átrendezi a geopolitikai viszonyokat; hogy mostantól már csak a szellemi energia számít a globális versenyfutásban. Hát nem. Lehet ugyan, hogy papírból most kevesebb fogy, mint az analóg korszakban, de áramból annál több: egy Google méretű cég szervereinek óvatos becslések szerint is kell egy közepes erőmű, és vannak szerverfarmok, amelyek önmagukban annyi hőt bocsátanak ki magukból, mint egy-egy kisváros. [Itt meg kell jegyeznem, hogy a papírfelhasználás – a digitalizált világgal ellentétben – sajnos folyamatosan növekszik (szomkat)]

Az adatközpontok üzemeltetése következésképp rengeteg pénzbe kerül, amin az informatikai cégek sajátos módszerekkel igyekeznek segíteni. A kaliforniai San Francisco-öböl partján székelő Google például egyszerűen fogja magát, és odaköltözteti szervereit egy erőmű mellé. A cég tavaly az Oregon állambeli The Dalles nevű, tizenkétezer lakosú unalmas települést szemelte ki magának, ahol az égvilágon semmi nincs, kivéve a Columbia folyót és a rá épült, 1800 megawattos vízi erőművet – pontosan ide telepíti a Google a gépeit, amelyeket 120 ezer négyzetméternyi területen készül elhelyezni. Azzal, hogy saját adatközpontot hoz létre egy erőmű közelében, a Google nemcsak „óriási versenyelőnyre” tesz szert a konkurenciával szemben, ahogy azt Eric Schmidt vezérigazgató nyilatkozta tavaly ilyenkor, hanem rengeteget spórol is: az oregoni áram helyben ötödébe kerül annak az összegnek, amit a Google a Szilícium-völgyben fizet. [Meg ugye, a vízenergia megújuló erőforrás (szomkat)]

Paks nem lenne elég a keresőknek

Hogy jutott ide a világ? Sebesen. A processzorok Moore törvényének és annak folyományainak engedelmeskedve egyre többet tudnak, így egyre több áramot igényelnek. Akinek már égette az ölét laptop, tudja, hogy a számítógép hőt termel, és aki járt már szerverszobában, az tudja, hogy az optimális működési hőmérséklethez hűteni kell a gépeket, különben egy idő után megsülnek. Szerverből és az azokat hűtő légkondicionálóból pedig egyre több van: az adatok feldolgozását, tárolását és továbbítását nemcsak a felhasználók személyi számítógépei végzik, bár azok is fogyasztanak áramot eleget, hanem a Sun, a Google, a Microsoft vagy a Yahoo szerverei, százezrével, nagyüzemben.

A világ összes szerverének száma 1996 és 2006 között hatmillióról 28 millióra emelkedett, és az energiafogyasztás sem csökkent: egy szerver most már átlagosan 400 watt áramot fogyaszt a kezdeti 150 watt helyett. Mindez jól látszik a villanyszámlán: a hotmailezők és MSN-ezők százmillióit kiszolgáló Microsoft áramfogyasztása például az elmúlt három évben megtízszereződött.

További megdöbbentő, 2005-ös adat: csak az Egyesült Államok szerverfarmjainak áramellátásához körülbelül két és fél paksi atomerőműre lenne szükség. Jonathan Koomey, a Stanford Egyetem professzora szerint az amerikai szerverfarmokat két évvel ezelőtt öt, egyenként 1000 megawattos erőmű tudta volna árammal ellátni – ennyi energia 2,7 milliárd dollárba kerül.

Ingyen számítógép az elektromos művektől?

Kevésbé óvatos becslések szerint egy évvel később, tehát 2006-ban egyedül az öt nagy kereső, a Google, a Yahoo, az MSN, az AOL és az Ask elfogyasztott annyi elektromos áramot, amennyit egy évvel korábban az összes amerikai szerver együttvéve. A feltörekvő Ask egyik vezetője, Dayne Sampson tavaly osztott-szorzott, és arra jutott, hogy az öt kereső együtt kétmillió szervert üzemeltet (más forrásokból tudni, hogy csak a Google-nek legalább 450 000 szervere van világszerte, ha nem több). A kétmillió szerver 600 megawattnyi hőt termel, az adattárolók további egy gigawattot. Az egész máglya hűtéséhez még feleannyi áram kell, így már 2,4 gigawattnál tartunk – itt álljunk meg egy pillanatra, és hajtsunk fejet az öt nagy kereső előtt: már ez is több, mint a paksi atomerőmű kapacitása. Sampson szerint azonban ez még semmi, mert ha a hálózatban keletkező veszteségeket is figyelembe vesszük, 2006-ban az öt kereső könnyedén elfogyasztott 5 gigawattnyi áramot. Itt álljunk meg egy újabb főhajtásra: ez már több, mint a teljes magyarországi villamosenergia-termelés, amelynek Paks a maga 1900 megawattjával körülbelül 40 százalékát biztosítja.

A helyzeten sokat már nem segít, ha minden otthoni felhasználó standby módba állítja a monitort, sőt becsületesen kikapcsolja a gépet, ha elmegy hazulról. [Ezzel nem feltétlenül értek egyet. Egy ilyen állításhoz azt kellene tudni, hogy a világon hány notebook-ot használnak, és milyen erőforrás arányok léteznek ott.] A legnagyobb szervergyártók és üzemeltetők, köztük a Dell, a HP, az IBM és a Novell viszont mindannyian tennének az irdatlan áramfogyasztás visszaszorítása érdekében, léghűtésen gondolkoznak, meg virtuális szervereken, és létrehozták a Green Gridet, egy olyan konzorciumot, amely igyekszik visszaszorítani az adatközpontok energiaigényét. Nem pusztán altruizmus: egy kis fogyasztású szerverfarm nemcsak a környezetet védi, hanem hatalmas összegeket is megspórol az üzemeltetőknek. Most viszont még az a helyzet, hogy – mint azt a Google operációs igazgatója, Urs Hölzle nyilatkozta a Wirednek – egy áramszolgáltató könnyen megtehetné, hogy ingyen osztogatja a számítógépeket, és később az áramfogyasztáson hozza be a hasznot.

Egy avatár többet fogyaszt, mint egy albán

Az energiaigény persze nemcsak a több százmillió felhasználós megacégekre jellemző, hanem a kisebb vállalkozásokra is: ott van például mindenki kedvenc metaverzuma, a Second Life, ahová mindössze néhány millióan regisztráltak. Philip Rosedale, a fejlesztő Linden Lab alapító igazgatója tavaly év végén arra panaszkodott, hogy a cég 4000 szervere folyamatosan teljes erővel üzemel, és hogy a Linden lassan kifogy az energiából, mert akkora területre, amelyeken a szervereket elhelyezte, egyszerűen nem tud több elektromos áramot vezetni.

Éves átlagfogyasztás (kWh). Forrás: EarthTrends

A panasz tréfás gondolatkísérletre ösztönözte a neves netszakembert, Nicholas Carrt, aki blogján kiszámolta, mennyi energiát igényel egy Second Life-beli virtuális identitás fenntartása. Feltételezve, hogy egy időben 12 500-an játszanak a 4000 szerveren, és figyelembe véve a játékhoz használt felhasználói pécéket is, összesen 60 000 kWh fogy, számol Carr, és ez egy személyre óránként 4,8 kWh-t, éves szinten 1752 kWh-t jelent.

Nos, ez majdnem annyi, következtet Carr apró csúsztatással, mint amennyit az egy főre eső adatok alapján egy átlagos brazil fogyaszt (2003-as statisztikák szerint 1884 kWh). Ugyanezen módszer szerint számolva egy Second Life-beli avatár működtetése jóval több energiát emészt fel, mint egy albán polgáré (1310 kWh), fele annyit, mint egy magyaré (3637 kWh), és nem sokkal kevesebbet, mint egy átlagos földlakóé (2436 kWh).

(Forrás: Index)