Pár napja a divecenter.hu-n megjelent a hír, hogy a Hurghadában jól ismert Funky Monkey tulajdonosa felajánlott egy óriás méretű majom szobrot, hogy mesterséges korallzátonyként funkcionálhasson a part közelében. Nem tetszett a hír.
Egyrészt mert nekem valahogy nem illik a majom az „ékszeresdoboz”-ba. Másrészt pedig merültem már mesterségesen elsüllyesztett hajónál, és a horgászok célját is értem, amiért tartást eresztenek le a víz alá, és el is ismerem, hogy esetenként valóban segít is a halaknak és a többi élőlénynek megbújni és megtelepedni.
Valahogy mégsem éreztem magam jól ezekkel a dolgokkal. Úgy vagyok vele, hogy az ember a saját környezetében – tudom, azt is a természettől veszi el, de a már átalakított, mesterséges környezetről beszélek – sem tud kellő rendet tartani, ott sem tudja megakadályozni a károkat. Akkor miért próbálja ezt meg egy ennél is ismeretlenebb világban? Miért bolygat egy olyan világot, ami annyira megfoghatatlan, és még annyira sem ismeri a benne végbemenő kölcsönhatásokat, mint a közvetlen környezetében?
És íme néhány példa arra, hogy miért ne játsszuk el a természet helyett az alkotó szerepet:
1972-ben Florida partjai előtt mintegy két millió használt autógumit engedtek a tengerfenékre – ez lehetett volna a világ legnagyobb mesterséges korallzátonya. A várakozásokkal ellentétben azonban a korallok nem hódították meg a terepet, így a most már hulladékhegynek nyilvánított zátonyt ki kell emelni a vízből.
A mesterséges korallzátonyok igen furcsa jelenségek. Ha a part közelében, a sekély vízben süllyed el egy hajó, a korallok néhány éven belül meghódítják a roncsokat, és olykor a felismerhetetlenségig beborítják a hajó maradványait. Mint arról akkor a National Geographic Online is beszámolt, tavaly a Mexikói-öbölben egy már használaton kívüli repülőgép-hordozó anyahajót süllyesztettek el, hogy élete további részében mesterséges korallzátonyként szolgáljon. 2004-ben Anglia déli partjainál hasonló céllal küldték a Scylla nevű hajót a tengerfenékre.
Florida partjainál, Fort Lauderdale közelében kutatók már 1972-ben megpróbáltak használt gumiabroncsokból mesterséges zátonyt létrehozni. A tengerfenékre leeresztett mintegy két millió gumival azonban nem sikerült elérni a kívánt célt: a mesterséges zátonyon csak nagyon kevés élőlény telepedett meg. Ráadásul a nem várt káros mellékhatás is jelentős: a kerékgumik egy része a rossz rögzítés miatt elszabadult, és a tengerpartra valamint a két közeli korallzátonyra sodródott, ez utóbbiaknál jelentős pusztítást végezve.Hasonló sorsra jutott Indonéziában és Malajziában egy szintén használt gumiabroncsokból épült mesterséges zátony. A tengerbiológusok így lassan beláthatják, hogy nem ez a megfelelő módja a korallok visszatelepítésének.
Az amerikai haditengerészet búvárai a floridai partoknál már el is kezdték a gumiabroncsok kiemelését. Becslések szerint 2010-ig tart mire sikerül felszínre hozni az összes, immár hulladéknak minősülő kerékgumit.
(Forrás: divecenter.hu, National Geographic Online)
