Olyan egy vakegér vagyok, hogy csak a napokban találtam meg az [origo]-n a következő, végre kicsit a klímára fókuszált összefoglalóját a G8 találkozónak. Az ezt megelőző post egy teljes összefoglalót idézett, ez azonban most kizárólag a klímavédelemmel kapcsolatos megállapodásról szól.
A G8 házigazdája, Angela Merkel német kancellár jelentős sikernek nevezte, hogy megállapodtak: célul tűzik ki, 2050-re 50 %-kal csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A megállapodás szerint ENSZ-védnökség alatt tárgyalnak majd a klímaváltozásról szóló Kiotói Egyezményt felváltó szerződésről.
A G8-csoport értekezletén az Egyesült Államok nem értett egyet Merkel eredeti javaslatával, hogy a 2050-ig javasolt 50 %-os csökkentés kötelező érvényű legyen. Washington nem támogatta, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról, a légkör melegedésének visszafogásáról kötelező érvényű határértékeket és időbeli menetrendet állapítsanak meg. A G8-csoport tagországai megosztottak voltak: Japán és Kanada az Egyesült Államok pártján állt, míg a másik tábort Németország, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország alkotta.
Bush közölte: szeretné ugyan, ha megállapodás jönne létre az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklése érdekében, de csak a 2012-től, azaz a Kiotói Egyezmény lejárta után kezdődő időszakra vonatkozóan.
Egyfajta klíma-kompromisszumként értékelhetjük, hogy a nyolcak, ha nem is kötelező jellegű, de mégis önkéntes korlátozásokat vállalnának a környezetet leginkább szennyező szén-dioxid kibocsátásának mérséklésére. Az Egyesült Államok jelek szerint hajlik annak elfogadására, hogy a 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyv utáni folyamatot az ENSZ vezényelje, míg az általa korábban javasolt konferencia egyfajta kiegészítő fórum lenne.
A mostani G8-csoport értekezletén elhangzott, az „előbb meg kell állítani a szén-dioxid-kibocsátás növekedését, majd meg kell kezdeni a csökkentést” közös gondolat megfogalmazásáig hosszú, rögös út vezetett.
A várható hatások miatt a Kiotói Egyezmény folytatását sürgette az EU. Az Európai Unió szintén az idei év elején ismertette stratégiáját, amely az éghajlatváltozás várható káros hatásait igyekszik mérsékelni, megelőzni. Az új stratégia szerint el kell érni, hogy 2020-ra a fejlett országok együttesen 30 %-kal szorítsák vissza károsanyag-kibocsátásukat. Ennek a célnak az elérése érdekében az EU saját vállalásainak szigorú teljesítésével teheti meg az első lépést. A stratégia fő célkitűzései között szerepel, hogy 2020-ra az európai energia-felhasználás 20 %-át megújuló energiaforrásokból biztosítsák, az autók üzemanyagának 10 %-át pedig biobenzinek tegyék ki.
Több szakértő is felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy most már az is kevés lehet, ha összefog Európa és az Egyesült Államok. A robbanásszerűen növekvő gazdaságú Kína és India ugyanis egyre több energiát használ. Különösen előbbire jellemző, hogy a látványos fejlődés óriási környezetszennyezést is produkált. Ha pedig ezeket az országokat nem tudják bevonni, akkor veszélybe kerülhetnek a nagyratörő célkitűzések.
Szintén az év elején, a Kiotói Egyezménnyel szemben eddig merev ellenállást tanúsító Egyesült Államok részéről történtek bíztató lépések: új klímaegyezményt kötöttek Washingtonban.
Az eddig vonakodó Egyesült Államok is hajlandó szembeszállni a klímaváltozás által támasztott kihívásokkal. A találkozón résztvevők kijelentették azt is, hogy 2009-re el kell dönteni, mi legyen a folytatása a gázkibocsátás visszafogását célzó Kiotói Egyezménynek, amelynek célkitűzései 2012-ben járnak le. A fórum záródokumentuma tartalmazza azt is, hogy a klímaváltozás „minden kétséget kizáróan” emberi tevékenység eredménye.
Az előzmények ismeretében mindenképpen eredménynek tekinthető és a jövőre nézve biztató lehet, hogy a mostani G8-csúcson megegyeztek: önkéntes korlátozásokat vállalnának a környezetet leginkább szennyező szén-dioxid kibocsátásának mérséklésére és célul tűzik ki, 2050-re 50 %-kal csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
(Forrás: [origo] az ő forrásuk pedig: ICI Interaktív Meteorológia)
