Állat- és növényfajaink is szenvednek a forróságtól

Az ilyen hőhullámok, mint amitől Európa most is szenved, gyakoribbá válnak a jövőben az éghajlatváltozás hatásai miatt. Sok hazai állat- és növényfaj sem tud alkalmazkodni az éghajlat gyors változásához, és egyedszámuk várhatóan csökken vagy kihalnak. 2050-re a fajok 20-40%-a eltűnhet a Föld színéről – figyelmeztet a WWF Magyarország.

Európa évi átlagos hőmérséklete 1 °C-kal növekedett a múlt században és további 1-2 °C növekedés várható. Hőhullámokra és különösen forró napokra gyakrabban számíthatunk  Legjobban a nagyvárosok lakói szenvednek a nyári forróságtól, a legnagyobb hőmérsékletemelkedést eddig Madrid élte át (2.2 °C), követi Luxembourg (2.0 °C), Stockholm (1.5 °C), Róma és Bécs (1.2 °C).

A múlt században Észak-Európa 10-40%-kal csapadékosabb, míg Dél-Európa 20%-kal szárazabb lett. A becslések szerint Dél-Európában még további 30%-kal csökkenhet az éves csapadék mennyisége, hosszabbak lesznek az aszályos időszakok, gyakoribbak az erdőtüzek. A csapadék nagy része a téli hónapokban hullik, intenzitása erősebb lesz, rendkívüli áradásokat ás földcsuszamlásokat okozva.

A változások természetesen az élővilágra is erős hatással vannak. Nem kivétel ez alól hazánk állat-és növényvilága sem. Egy, a hetekben kiadott, hazai kutatók által összeállított jelentés* számos olyan fajt, élőlénycsoportot sorol fel, melyekre a jövőben károsan hat a felmelegedés, elsősorban megszokott élőhelyeik átalakulása miatt.

Először az ember által erősen befolyásolt tájakon látható változás. Várható, hogy a vízszabályozások révén kiszárított Alföld további szárazodása egyre nehezebbé teszi a természetes fafajú erdők telepítését, tovább növelve a kedvet és kényszert az akác, vagy más tájidegen fafajok telepítésére. Az Alpokalja és a Dél-Dunántúl szintén szárazodást mutat, az erdőterületek egészségi állapotának romlása várható.

A kétéltűek közül veszélyeztetett például a foltos szalamandra, amely a középhegységek állandóan párás, hűvös patakvölgyeiben él, vagy a szintén a vizek világához kötődő vidra. A növények közül különösen veszélyeztetettek a sziklagyepekben, hegyi réteken vagy hegyvidéki erdőkben élő, kis elterjedésű védett fajok.

A mérleg másik serpenyőjében találhatók az előretörők, akik hasznot húznak az éghajlatváltozásból és terjeszkedni kezdenek. Egy részük eddig még alig volt jelen Magyarországon, vagy egyenesen másik kontinensről való, mint a kertekből ismert Agáve-fajok vagy a Budapesten is terjedő amerikai lepkekabóca. Az idegenek között ott vannak az „özönfajok” is, amely ellenségek híján hatalmas területeket hódíthatnak el a nálunk honosaktól. Ilyen a selyemkóró vagy az ijesztő módon elszaporodni képes sáskák (pl. marokkói sáska 1993-ban). A kórokozó fajok elterjedésének változása ugyancsak küszöbön áll.

„A hazai fajok jelentős része nem tud a klímaváltozás ilyen nagy sebességéhez alkalmazkodni. Fajgazdagságunk megőrzéséhez azonnal csökkenteni kell a szén-dioxid kibocsátást, továbbá szükség van a tarvágások megszüntetésére, vizeinkkel való előrelátó, bölcs gazdálkodásra” – nyilatkozta Csáki Roland, a WWF Magyarország igazgatóhelyettese.

További információ: Csáki Roland, WWF Magyarország, mobil: 20/953-2225, tel: (1) 214-5554/129, e-mail: roland.csaki@wwf.hu

* Éghajlatváltozás és biológiai sokféleség – elemzések az adaptációs stratégia tudományos megalapozásához. Szerkesztették: Czúcz Bálint, Kröel-Dulay György, Rédei Tamás, Botta-Dukát Zoltán, Molnár Zsolt; MTA ÖKBI, 2007 június

(Forrás: WWF Magyarország)