Nagyon ritkán sikerül mostanában írnom. Ezzel nem is érzem jól magam, de rengeteg munkám van – amit esetenként remélem, hogy majd meg is oszthatok Veletek – és hát, még tart a nyár is, ugye. :)
A Völgyből már visszatértem. Szép volt, jó volt és talán jövőre ismét. Legyen itt pár szó az ottlétről:
A nagy élményem (azon kívül, hogy ott az emberek hirtelen közvetlenekké válnak, és általában emberként kezelik egymást) a Quimby koncert volt hétfőn este, július 30-án, Monostorapátiban. Aznap végig esett az eső, és szétfagytunk. Az egésznapos lótás-futás, fagyoskodás és éhezés után nem sok kedvvel vágtam neki a koncertnek. De nem bántam meg. Sőt! A koncert magával ragadó volt, és a kaland sem hiányzott. Félidőben elszállt az erősítés, ami után a srácok még így is végig énekelték a számot. Egy pillanatra elkettyentek ugyan, és kellett pár perc míg jött az isteni szikra: visszavonultak a színpadra, fogták az összes kontroll hangfalat és kifordították őket a közönség felé. Mindenki tombolt az ötlet láttán, és hogy a kedélyeket még fokozzák, bedobtak egy röpke kis humort is arra utalva, hogy a Beatles is kontroll hangfalak nélkül nyomta anno. Megoldottnak nem volt mondható az erősítés, de minden esetre többet lehetett hallani mint előtte. Pár számot így játszottak végig. A legnagyobb dolog az volt, hogy nem adták fel. Tényleg jók voltak!
Íme egy kis ízelítő, nem a Völgyből, de Quimby:
%%VideoBlogger:youtube:2PqHhznVrKM%%
Ami a Völgy talán egyik lényeges eleme, ahogy az emberek egymáshoz odamennek, egymás asztalához ülnek. Kedvesek, nyitottak, beszélgetnek. És persze a koncertek. Ennyit tudtam csak megtapasztalni idén, de ez is több a semminél.
És már a szelektív hulladékgyűjtést is megszervezte a HuMuSz!
Csütörtökön elnézek a Szigetre is, a Világsátorban fogunk beszélgetni a klímaváltozásról, ha minden igaz. Pénteken éjjel pedig ismét Sziget a program, akkor már az önfeledt szórakozás helye lesz, Madnessre ugrálva.
Időnként pedig jelentkezem…
