Az alábbi cikk az [origo]-n jelent meg. Elég tanulságos ahhoz, hogy itt is megjelenjen.
Zimbabwe nemrégen Afrika egyik irigyelt állama és éléskamrája volt, elsősorban jól prosperáló mezőgazdasága miatt, manapság azonban lakosai milliószámra menekülnek a szomszédos országokba. A 27 éve regnáló, és egykor demokratikus forradalmárként induló Mugabe elnök által bevezetett gazdaságpolitika alig több mint egy évtized alatt élelmiszerhiányhoz és óriási munkanélküliséghez vezetett, az infláció pedig az év végére elérheti a 100 ezer százalékot is.
Már lisztből sincs elég
Zimbabwe legnagyobb kenyérsütő vállalata arra figyelmeztet, hogy már csupán napokra elegendő liszt áll rendelkezésére. A Loebels Bread nevű cég azt állítja, hogy a liszthiány miatt termelését már 80 %-kal vissza kellett fognia. A hírek szerint mintegy 36 ezer tonna importált lisztet zároltak egy Mozambiki kikötőben, a zimbabwei infláció nyomán fellépő fizetésképtelenség miatt. A Loebels igazgatója azt mondja, ebben helyzetben már csupán napi 40 ezer vekni a kapacitásuk, a korábbi 200 ezer helyett.
Az afrikai ország egyre mélyülő gazdasági válsága ahhoz vezetett, hogy mintegy 3 millió zimbabwei menekült, menekül Dél-Afrika felé. A zambiai bevándorlási hivatal szerint naponta legkevesebb 1000 ember érkezik országukba Zimbabwe felől. Az árak emelkedése miatt a népesség nagy része számára az alapvető élelmiszerek is megfizethetetlenek, a külföldi befektetők számára pedig veszélyessé vált az ottani élet. A munkanélküliségi ráta 80 %-os, és óriási hiány van üzemanyagból és élelmiszerből. Az üzleteket júniusban központilag arra kényszerítették, hogy fagyasszák be áraikat – Robert Mugabe kormánya így próbálta megállítani az óriási mértékű pénzromlást. Azok a kereskedők, akik ezt mégsem tették meg, a legrosszabra is számíthattak.
Üres polcok
Egyes gyártók a veszteségtől való félelmükben csökkentették a termelést, ami persze tovább fokozta a hiányt, míg végül a boltok polcai a szó szoros értelmében ki nem ürültek. A kormányzat augusztusban új, 200 000 ezer dollár címletű bankjegyet vezetett be, az aktuálisan világcsúcsnak számító infláció megfékezése érdekében. A kormány létrehozott egy bizottságot is, amelynek az a feladata, hogy megoldást találjon a megélhetési költségek fékezhetetlennek tűnő emelkedésére.
Tudósítók szerint azonban, amíg Zimbabwe a legalapvetőbb élelmiszerekből is hiánnyal küzd, – mint például a kukorica -, az élelmiszerhiány tovább tart. A kritikusok Mugabe elnök politikáját, különösen a farmok lefoglalását hibáztatják a zimbabweiek nélkülözéseiért. Mugabe pedig a külföldi kormányokat vádolja a zimbabwei belügyekbe való beavatkozással, és azt állítja, hogy egyes külföldi cégek ok nélkül emelték az árakat – ami szerinte az ő eltávolítását célzó nyugati cselszövés része volt.
Elsőkből utolsók
Nem sokkal több, mint tíz évvel ezelőtt a helyzet még homlokegyenest az ellenkező volt. Míg manapság az emberek Zimbabwéből utaznak Zambiába az alapvető cikkeket beszerzni, korábban éppen fordított irányban zajlott a vándorlás. A külföldi turisták is követik a változó a trendet, és míg korábban a Viktória-vízesés zimbabwei részéhez zarándokoltak tömegesen, most Zambia fővárosa, Livingstone élvezi a fizetőképes turizmus áldásait – írja a BBC. A két oszág határán található természeti látványosság Zambiából is megcsodálható, és a turisták már inkább innen, a mostanában épülő luxushotelekből kiindulva szemlélik meg, mintsem az európaiak számára egyenesen életveszélyes Zimbabwében. A nemzeti valutákkal is éppen fordított volt a helyzet korábban. Míg a zambiai kwacha szinte értéktelen, a zimbabwei dollár viszonylag értékes volt.
Kivonuló külföldi befektetők
Azok a cégek, amelyek a központi figyelmeztetés ellenére elmulasztották csökenteni az áraikat, az államosítás fenyegetésével néznek szembe. A zimbabwei kormány a közelmúltban átvette az irányítást az ország egyik legnagyobb, addig külföldi tulajdonú élelmiszer-feldolgozójában. Az állam 6,8 millió dollárért vásárolja ki az észak-amerikai Heinz 49 %-os tulajdonrészét a főzőolaj, zsír és szappan előállításával foglalkozó Olivine Industries nevű helyi cégben. A Heinz egyébként 25 éve van jelen Zimbabwéban.
A Heinz az egyik első külföldi befektető volt az országban az 1980-as függetlenné válás után. A kormányzati kontroll alatt álló Herald című újság azt írja, a Heinz csökkentette termelését az elmúlt évben, alkalmazkodva az Egyesült Államok Zimbabwe elleni gazdasági szankcióihoz. A vállalat vezetői viszont azt állítják, kényszer hatására csökkentették a termelést és az exportot, éppen a romló Zimbabwei helyzet miatt.
Az országban olyan új törvények születnek, amelyek arra kényszerítik a külföldi tulajdonú társaságokat, hogy többségi tulajdoni részüket helyi, zimbabwei cégeknek adják el. Ennek megfelelően a Heinztől megvett rész irányítása végül várhatóan a szintén állami kontroll alatt álló Cottco nevű gyapotfeldolgozó cégé lesz. A Cottco persze örül az ügyletnek, az indoklás szerint bevételei és az irányítás kockázata ezáltal változatosabbá lesz.
Leértékelve
Zimbabwe a minap leértékelte nemzeti valutáját, a zimbabwei dollárt. A lépés része annak a meglehetősen kilátástalan küzdelemnek, amit az afrikai ország egyre mélyülő gazdasági válsága ellen folytat. Jelenleg egy USA-dollárért úgy 30 ezer zimbabwei dollárt kaphat az ember hivatalosan, korábban a zimbabwei valuta árfolyama a magyar forintéhoz volt hasonló, és egy amerikai dollár 250 zimbabweit ért. Mindemellett a kereskedők azt mondják, az illegális piacon egy amerikai dollárért akár 250 ezer zimbabwei is kapható. A legutóbbi adatok szerint a zimbabwei infláció éves szinten 7634 %. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint az év végére azonban akár a 100 000 %-ra is felkúszhat a pénzromlás üteme.
Samuel Mumbengegwi, az afrikai ország pénzügyminisztere a leértékelést egy költségvetési közleményben jelentette be. Ebben olyan egyéb intézkedéseket is közölt, mint például a legszegényebbek adómentessége, az illetékek emelése és több új adó kivetése. Erősen kérdéses azonban, hogy a kormányzat a jelenlegi helyzetben képes lesz-e több adót szedni, miközben az országot lassan teljesen kifosztja éhező lakossága.
(forrás: [origo] Major András)
