Még sosem jártam azelőtt Dublinban. Nagyobb városra számítottam. Az ország területe kb. 20 ezer km2-rel kisebb, mint a miénk, viszont a mi 10 millós lakosainkhoz képest, ott a 4 milliót sem éri el a populáció. Így Dublinban is kb. fele annyian élnek, mint Budapesten. Mindezek mellett állítólag Párizs és London után a harmadik leglátogatottabb hely.
Az egyik legszembetűnőbb dolog, hogy mindenhol 
építkeznek. Az Eircom leendő irodaépületét is volt szerencsém megtekinteni. Ez is üveg, mint szinte minden újonnan épülő. Az üveg azonban két rétegű, középen egy kb fél méteres szigetelő légréteggel. Ezen kívül nem sok érdekeset láttam. Semmi megújuló, egyterű irodák, jó kilátás az igazgatóság szobájából.
A városban van pár park, ahova el lehet menekülni a város zajától. Ez jó. Tiszták is. A város már nem ennyire. Szemetes, csikkes, stb. OK, hogy betiltották a pubokban a dohányzást, de az utcán nem sok hamutartóval, vagy 
kukával találkozni. Az is kiderült, hogy az írek bírják a gyaloglást. A nem túl nagy városban 20-25 perces sétára volt az Eircom épülete a szállodától. Emellett a szombati napon gyalogos városnézést kaptunk. A gyaloglás mellett helyet kapnak a kerékpárok is. Sőt dívik a riksa, mint reklám és szállítóeszköz is.
A szélessávot reklámozzák ugyan, de addig még nem jutottak el, hogy a nem olcsó szállodában a wifi ingyenes legyen. Ebben is jobbak vagyunk. A szélessávot egy 10 cm hosszú madzag segítségével lehetett elérni (ez azért elég gáz), a wifit 
pedig esetenként a mennyezet közelébe tartott laptoppal. Az árak is viccesek: 1 óra: 5€, 24 óra: 10€.
Ami nekem kicsit nyomasztó, hogy nagyon sok részeg és nagyon sok szegény emberrel találkoztam. Ahogy hallottam, az alkoholizmus már nem újkeletű probléma, viszont úgy tűnik, hogy kitartó.
Ha már alkohol, akkor a Jamesont is meg kell említenem, ami egy nagyon profi módon összeállított múzeumot rakott össze. Hagyomány, szórakozás, látvány. Ide
is sikerült eljutni szombaton este, a kötelező program után, még zárás előtt. Mindenkinek ajánlani tudom. Itt megtanulhatod, hogy mi a különbség a skót és az ír whiskey között, hogyan készítik, mi a története a Jamesonnak. Kóstoló és jó hangulat.
Ami még nagyon tetszett, és jó hangulatot adott a városnak, az utcai művészek. Szobrok, komikusok, zenészek, homokszobrászok, mind, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy mosolyogjanak a járókelők, és persze, hogy ők is keressenek egy kis pénzt. Hozzájuk csatlakoznak, az óriásplakátokat helyettesítő hirdető emberek. Ők állnak a plakáttal a kezükben, közben könyvet olvasnak, vagy beszélgetnek, és így keresik a kenyerüket, így reklámoznak. De legalább nincs teleragasztva az egész város.
Végül pedig álljon itt egy igazán ponzitív és egy igazán negatív dolog:
- Ami az igazán pozitív élmény volt, hogy a szállodában fair trade cukor volt a nescafé és a tea mellé. Sőt, ez az Eircom-nál is megjelent a kávészünetben.
- A legnegatívabb élményt a koszos utcák adták, pedig folyamatosan járnak a takarító gépek.
Városnézésem az időhiány miatt csak felületesnek mondható. Ez tehát csak egy első benyomás. Egyszer érdemes megnézni Dublint. Rengeteg történelem, Oscar Wilde, jó zene és bravúros tánc, helyes épületek, barátságos emberek.
Roland tapasztalatait a városról a következő postokban olvashatod:
– Dublin: első tapasztalatok
– Ír népzene élőben Írországban
– Az írek “nem” szavazata
– Jameson Distillery avagy a “whiskeygyár”
