Ezúton is elnézést kérek minden olvasótól és érdeklődőtől a hosszabb hallgatásért. Egy kis időre szabadságra vonultam, és bár tengernek a közelébe se értem, nemhogy búvárkodhattam volna, viszont itthon sikerült elmerülni a természetben. A szinte mindennapi látogató vízisikló mellett, hattyúk, sirályok, szitakötők és pókok hada vett körül minket, és naponta új történetet hozott az életünkbe.
Kamera, könyv, víz, esténként grillezés vagy bográcsozás – ez volt a napi nomád élet programja napról napra.
Közben pedig figyeltük, hogy a hattyú család kitisztogatta-e már a parti öblöt a békalencséktől, hogy a kedvenc pókjaink mit fogtak ebédre vagy vacsorára, hogy a siklónk horgászott-e valamit, hogy az acsa mit tesz a szöcskével, hogy a sün mikor jön elő, és hogy milyen új színeket hoz a holnap.
És most újra itthon, újra netközelben, visszatértem a pörgésbe… holnapután, Jövő/Menő, Fenntarthatósági Nap… remélem, azért valamelyik hétvégén még megnézhetem a „srácokat”, mielőtt mind téli álomra hajtják a fejüket.
