Ezúttal Bill Gates blogbejegyzését tesszük közzé magyarul, hogy mindannyian értsük és megértsük, mert a jelenlegi válságban vannak olyan leckék, amiket érdemes lenne megfontolni, hogy utat mutathassanak nekünk a következő válsággal szembeni válaszra.
A globális válság sokkolta a világot. Tragikus halálozási számokat okoz, az emberek félnek elhagyni az otthonukat és olyan gazdasági nehézségekhez vezet, amit generációk óta nem láttunk. A hatásai végigfutnak az egész világon.
Természetesen itt Gates a COVID-19-ről beszél. De néhány évtizeden belül ugyanez a leírás egy másik globális krízisre is ráillik majd: a klímaváltozásra. Amilyen szörnyű ez a járvány, a klímaváltozás még ennél is rosszabb lehet.
Most nehéz egy olyan problémán gondolkozni, mint a klímaváltozás. Amikor a katasztrófa tetőzik, az emberi természet úgy működik, hogy az azonnali szükségletekre koncentrál, főleg egy olyan katasztrófa esetén, mint a koronavírus. Bár a drámaian magasabb hőmérséklet ma még távoli jövőnek tűnik, de az tény, hogy semmivel sem teszi kisebbé magát a problémát – és az egyetlen módja, hogy elkerüljük a legrosszabb forgatókönyvet, ami az éghajlatban bekövetkezhet, ha az erőfeszítéseinket már most felgyorsítjuk. Még akkor is, ha a világ azon dolgozik, hogy megállítsa a koronavírust és megkezdje a felépülést a világjárványból. Azonnal kell cselekednünk! Olyan innovációs megoldások építését és fejlesztését kell szorgalmaznunk, amelyekkel csökkenthetjük az üvegházhatású gázok kibocsátását és így elkerülhetjük a klímakatasztrófát.
Találkozhattunk olyan előrejelzésekkel, melyek szerint a gazdasági aktivitás lassulása okán kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátás lesz idén, mint tavaly volt. Bár ezek az előrejelzések természetesen igazak, a klímaváltozással szembeni harcban jelentőségük túlértékelt.
Az elemzők között még nincs egyetértés, hogy mennyivel fog csökkenni idén a kibocsátás, de a Nemzetközi Energia Ügynökség (International Energy Agency (IEA)) 8% körülire becsüli. A valóságban ez azt jelenti, hogy 47 milliárd tonna körüli CO2-egyenérték lesz 51 milliárd tonna helyett [ismereteink szerint a 2018-as adat 55,3 mrd tonna CO2, amit 2019-ben meghaladtunk, de ez Gates mondandóján nem változtat – a szerk.]
Ez egy jelentős csökkenés, és jó is lenne, ha ebben az arányban tudnánk évente csökkenteni. De sajnos, nem tudunk. Vegyük számba, hogy mibe is került ez a 8%-os csökkenés. Több mint 600 ezer ember halt meg, és több tíz milliónak nincs munkája. Áprilisban az autóforgalom a fele volt az előző évihez képest. Hónapokon keresztül a légiforgalom szinte teljesen leállt.
„Nem az a figyelemre méltó, hogy milyen sokkal csökken a kibocsátás a járvány miatt, hanem az, hogy milyen kevéssel.”
Szelíden fogalmazva, ez nem az a szituáció, amit bármelyikünk folytatni akarna. És mégis, még mindig azon az úton vagyunk, hogy 92%-ot érje el kibocsátásunk, ahogy azt tavaly is tettük. Tehát nem az a figyelemre méltó, hogy milyen sokkal fog csökkenni a kibocsátás a járvány miatt, hanem hogy milyen kevéssel.
Tegyük hozzá, hogy ez a csökkentés a lehető legnagyobb lehetséges áron történt.
Hogy megértsük miért, lássuk, mibe kerül megelőzni egy tonna üvegházhatású gáz kibocsátását. Ez a képlet – a megelőzött szén tonnánként – egy eszköz, amit a közgazdászok használnak, hogy összehasonlítsák a különböző karboncsökkentési stratégiák költségeit. Például: ha van egy technológiád, ami 1 millió dollárba kerül, és a használatával megakadályozol 10.000 tonna gázkibocsátást, akkor tonnánként 100 dollárba kerül a megelőzés. Valójában a 100 dollár tonnánként elég drága lenne. De sok közgazdász úgy véli, hogy ez az ár reflektál az üvegházhatású gázok társadalom számára felmerülő valós költségére, és elég jól megjegyezhető kerek szám a további vitákhoz.
Most kezeljük úgy a COVID-19 okozta leállást, mintha az karboncsökkentési stratégia lett volna. Vajon a gazdaság fő pilléreinek lezárása okozott-e olyan kibocsátás-csökkentést, ami a 100 dollár / tonna értékhez közeli?
Nem. Az Egyesült Államokban a Rhodium Group adatai szerint 3.200 és 5.400 dollár / tonna az érték. Az Európai Unióban szintén ekörüli. Más szóval a leállás a kibocsátás-csökkentést 32-54-szeres értéken érte el, mint a közgazdászok által jogos 100 dollár / tonna érték.
„Hogy megértsük a kár jellegét, amit a klímaváltozás fog okozni, a COVID-19-et kell alapul venni, és az okozott fájdalmat kiterjeszteni egy sokkal hosszabb periódusra.”
Ha meg akarod érteni, hogy milyen jellegű kárt fog a klímaváltozás hozni, nézz rá a COVID-19-re és terjeszd ki az általa okozott fájdalmat egy sokkal hosszabb időtávra. Életek elvesztése és gazdasági gyötrelem, amit ez a járvány okozott parallelben vannak azzal, ami rendszeresen történni fog, ha nem kerüljük el a világ karbonkibocsátását.
Lássuk először a halálozásokat. Hány emberéletet követel a COVID-19 szemben a klímaváltozással? Mert össze akarjuk hasonlítani a különböző időpontokon történő eseményeket – a járványt 2020-ban és a klímaváltozást mondjuk 2060-ban – de a globális populáció változni fog ez idő alatt, így nem számolhatunk abszolút értékkel. Ehelyett halálozási rátát kell használni, ami a 100.000 főre vetített halálozási szám.
Ahogy a múlt héten a COVID-19 okozta halálozási szám világszerte elérte a 600.000 főt, ezt egy éves bázisként tekintve, a halálozási ráta 14 a 100.000 főre vetítve.
Hogyan viszonyul ez a klímaváltozáshoz? A következő 40 évben, a globális hőmérsékletemelkedés a globális halálozásban ugyanazt az értéket jelzi előre, azaz 14 haláleset / 100.000 fő. Az évszázad végére, ha a kibocsátás magas marad, a klímaváltozás 73 extra halálozáshoz járulhat hozzá 100.000 főre vetítve. Az alacsonyabb kibocsátás esetén a szcenárió 10 haláleset / 100.000 fő.
Más szóval, 2060-ig a klímaváltozás ugyanolyan halálos lehet, mint a COVID-19, és 2100-ig ötször halálosabb.
A gazdasági kép szintén erős. A klímaváltozás és a COVID-19 okozta hatások közötti különbséget az adja, hogy melyik gazdasági modellt használjuk. A következtetés azonban hibátlan: A következő egy vagy két évtizedben a klímaváltozás okozta gazdasági kár olyan méretű lesz, mint amit egy COVID méretű járvány okozhat minden tizedik évben. És az évszázad végére ez még ennél is sokkal rosszabb lesz, ha a világ a jelenlegi kibocsátási úton halad tovább.
(Ha kíváncsi vagy, itt a matek. A legutóbbi modellek azt sugallják, hogy a klímaváltozás okozta költség 2030-ra hozzávetőleg az amerikai GDP 1%-a lesz évente. Közben, a jelenlegi becslések szerint a COVID-19 költsége idén az Egyesült Államok GDP-jének 7-10% lesz. Ha azt feltételezzük, hogy hasonló válság üti fel a fejét minden tizedik évben, akkor az átlag éves költsége a GDP 0,7-1%-a közé esik – azaz megegyezik a klímaváltozás okozta kárral.)
„Ha levonjuk a tanulságot a COVID-19-ből, akkor a klímaváltozást már sokkal informáltabban közelíthetjük meg, tudva, hogy mik a tétlenség következményei.”
A kulcs nem az, hogy a klímaváltozás szörnyű lesz. A kulcs az, hogy ha levonjuk a tanulságot a COVID-19-ből, akkor a klímaváltozást már úgy közelíthetjük meg, hogy tudjuk, milyen következményei lehetnek a tétlenségnek, ezzel jobban felkészülve életek megmentésére és a legrosszabb bekövetkeztének megelőzésére. A jelenlegi globális válságból a következőket lehet levonni felkészülésképpen.
A legfontosabbak:
1. Engedjük a tudományt és az innovációt, hogy vezessen.
Az idei relatíve alacsony kibocsátás-csökkentés egy dolgot világossá tesz: Nem tudjuk egyszerűen elérni a zéró kibocsátást – vagyis a kevesebb repüléssel és vezetéssel nem.
Természetesen a visszafogás azoknak, akik megtehetik, mint Gates maga, egy jó dolog. És hiszi is, hogy sok ember fogja használni a telekonferenciát üzleti utak kiváltására még a járvány után is. De meglátása szerint a világnak több energiát kellene fogyasztania, nem kevesebbet, mindaddig, amíg ez tiszta forrásból áll elő.
Tehát új tesztekre, eljárásokra, vakcinákra van szükségünk a koronavírus kapcsán, és új eszközökre van szükség a klímaváltozással szembeni harcban is: zéró karbon utakra, amik elektromos áramot termelnek, hogy dolgokat csináljunk, élelmet termesszünk, az épületeinket hűtsük és fűtsük, és mozgathassuk az embereket a világ körül. És új magokra és más innovációra is szükségünk van, hogy segítsük a világ legszegényebb embereit – akik közül sokan kis farmerek – hogy adaptálódjanak a kevésbé előrejelezhető éghajlathoz.
Bármilyen átfogó válasz a klímaváltozásra meg kell feleljen különböző elveknek. A klímatudomány megmondja nekünk, hogy miért kell foglalkoznunk ezzel a problémával, de azt nem mondja meg, hogy hogyan tegyük ezt. Ehhez szükségünk van a biológiára, kémiára, fizikára, politika tudományra, közgazdászokra, mérnökökre és más tudományokra.
2. A megoldások mindenképpen működjenek a szegény országok számára is.
Egyelőre nem tudjuk pontosan, hogy milyen hatása lesz a COVID-19-nek a világ legszegényebb embereire, de Gates elég magabiztosan állítja, hogy mire a végére érünk, kiderül, hogy nekik járt ki a legrosszabb. És ugyanez érvényes a klímaváltozásra is. A legszegényebb embereket fogja a leginkább sújtani a világon.
Ha a klíma okozta halálozási rátát vesszük figyelembe, akkor egy, a Climate Impact Lab által nemrég publikált tanulmány szerint bár a klímaváltozás az általános halálozási rátát növelni fogja globálisan, az átfogó átlagban egy jelentős egyenlőtlenség lesz a gazdag és szegény országok között. Jobban, fog növekedni a halálozási ráta a szegény országokban, az Egyenlítő közelében és alatta, ahol az időjárás még forróbb és még kiszámíthatatlanabb lesz, mint bárhol máshol a világon.
A gazdasági minta valószínűleg hasonló lesz: mérsékelt visszaesés a GDP-ben globálisan, de masszív zuhanás a szegényebb és forróbb országokban.
Más szóval a klímaváltozás következményei természetesen durvábbak lesznek, mint a COVID-19-é, és a legrosszabb azok számára lesz, akik a legkevésbé tehetnek róla. Az országok, akik a legnagyobb mértékben járultak hozzá a problémához felelősek, hogy megpróbálják megoldani azt.
A tiszta energiaforrásoknak elég olcsónak kell lenniük ahhoz, hogy az alacsony és közepes jövedelmű országok is meg tudják vásárolni. Ezek a nemzetek a gazdaságukat akarják növelni gyárak és call centerek építésével. Ha ez a növekedés fosszilis energiára épül – ami egyébként jelenleg a leggazdaságosabb opció – akkor a zéró kibocsátás elérése még nehezebb lesz.
Ha lesz vakcina a koronavírusra, akkor az olyan szervezetek, mint a GAVI készen állnak arra, hogy a gazdag és a szegény emberekhez is eljusson a világban. De nincs egy GAVI a tiszta energiára. Tehát a kormányoknak, feltalálóknak, vállalkozóknak világszerte arra kell koncentrálniuk, hogy a zöld technológiájukat elég olcsóvá tegyék, hogy a fejlődő országok ne csak akarják, de meg is tudják szerezni azokat.
3. Kezdd el most.
A koronavírussal ellentétben, melynek Gates úgy gondolja, hogy a vakcina a következő évben lesz elérhető, nincs kettő – öt évünk a klímaváltozás helyrehozatalára. Évtizedeket fog jelenteni megalkotni és fejleszteni minden tiszta energia találmányt, amire szükség van.
Kell legyen egy tervünk a klímakatasztrófa elkerülésére – a jelenleg rendelkezésre álló zéró karbon eszközök használata, a sok innováció, amire még szükségünk van, és a legszegényebbek segítése az emelkedő hőmérséklethez történő adaptációban. Bár Gates is a legtöbb idejét manapság a COVID-19-cel tölti, még mindig befektet ígéretkeltő, új, tiszta energia technológiákba, építési programokba, melyek segítik az innovációs skálát a világon, és példát mutat arra, hogy muszáj befektetni a megoldásokba, amik limitálják a klímaváltozás okozta legrosszabb hatást.
Néhány kormány és privát befektető elköteleződött, hogy a zéró kibocsátást támogassa pénzügyileg és politikailag, de még mindig több kell. És ugyanolyan sürgősséggel kell reagálnunk, mint a COVID-19 kapcsán tettük.
Éveken keresztül az egészségügyi szószólók azt mondták, hogy a járvány gyakorlatilag elkerülhetetlen. De a világ nem készült fel eléggé, és most próbáljuk behozni a lemaradást. Ez egy példamese lehet a klímaváltozásra és megmutatja, hogy mi a jobb megközelítés. Ha most elkezdjük, ha most erősítjük a tudományt és az innovációt és biztosítjuk, hogy a megoldások a legszegényebbek számára is elérhetőek legyenek, akkor elkerülhetjük, hogy ugyanazt a hibát kövessük el.
