Cikkeztünk arról, hogy a COVID-19 érkezésével a lelassuló gazdaság hatására Földünk fellélegezhetett. Többek között ezt mutatja az is, hogy a Túllövés napja idén 3 héttel későbbre tolódott, mint azt a vírushelyzet előtt jósolták volna a szakértők. De nem okolható mindenért egy vírus.
Már 2017-ben és 2018-ban is felröppentek hírek, cikkek és beszámolók arról, hogy a fast fashion cégek nagyon rossz úton járnak.
A folyamatos új kollekciók, az új – egy nyári – trendek, a fogyasztás felgyorsulása odáig vezetetett, hogy egyre olcsóbb és egyre silányabb minőségű termékek kerültek a boltok polcaira, és persze a webshopok térhódításával megindult a tömeges online vásárlás is, ami amellett, hogy támogatja a túlfogyasztást és a pazarlást, a szállítás miatt további több tonnás kibocsátássál is jár, ami károsítja a bolygót.
De valóban van mindezekre kereslet?
Nincs. És a karanténidőszakban hatalmas mértékben vissza is esett az igény a ruházati cikkek iránt. A vírus minden iparágat érint, de a mértékek rendkívül eltérőek. Míg a csomagküldő szolgáltatások ez év áprilisában minden eddiginél több embert alkalmaztak és forgalmuk folyamatosan nőtt, addig a példánál maradva, a ruhaipari üzletekben százával kellett elbocsátani az alkalmazottak, hiszen Magyarországon is közel 90%-os volt az üzletekben a forgalomvisszaesés. Olyan világmárkák, mint a H&M vagy a Zara összesen több mint 1300 üzletet voltak kénytelenek bezárni világszerte.
Ahogy az ábra is mutatja, nem vásároltunk, sem könyvet, sem papírárut, sem ruházati terméket. Ez a visszaesés egészen májusig tartott. A KSH adatai szerint májusban az áprilisi forgalomhoz képest 607%-os növekedés volt az iparágban, júniusban pedig ez tovább folytatódott. Célba értek az akciók és a nyári kollekciók.
Tehát nem tudunk leállni a kényszeres ruhavásárlással?
Nem. A márkák hatalmas összegeket költenek arra, hogy kikerülhetetlenné váljanak az online térben, de még ez a mérhetetlen túlfogyasztás sem tudja felvenni azt a ruhamennyiséget, ami kínálatként szezonálisan érkezik.
Gondolhatnánk, hogy a divatcégek felmérték a helyzetet és csökkentették a termelést, a gazdaság lelassulásával talán a fast fashion is lassul majd, de sajnos nem ezt tapasztaljuk. Továbbra is naponta hírlevelek százai érkeznek a postaládáinkba arról, hogy adott üzletbe megérkeztek az új kollekció darabjai, és persze arról is, hogy csak ma, csak mi 20-30-40-50-60 vagy akár 70% kedvezménnyel tehetünk szert a 100. oversized pólóra vagy lyukas farmernadrágra.
De mi lesz akkor a rengeteg felesleges ruhával?
Égetőkben végzik. Európa szerte is egyre több országban bevett gyakorlat, hogy fast fashion márkák a rajtuk maradt ruházati cikkek egy részét erőművekben égetik el, ezáltal energiát termelnek. Éves szinten több száz millió ruhadarab, több tíz vagy akár száz tonna ruhát jelenthet, és belegondolni is rémisztő, hogy mennyi vegyszer és káros anyag kerülhet mindezek hatására a levegőbe.
Meddig tarthat mindez?
Azt láthatjuk, hogy a világjárvány több márkának is a végét jelentette, miközben más divatcégek a fennmaradásért küzdve igyekeznek újabb és újabb kiskapukat keresni annak érdekében, hogy még kizsákmányolóbb gyártással, olcsóbb munkaerővel a kiadásokat csökkentve tudják tölteni az egyébként is telített piacot.
Ahogy a cikk elején is írtam: nem okolható mindenért egy vírus. A fast fashion nem az utóbbi pár hónapban lépett erre az útra, hanem évtizedek alatt vált az egyik legszennyezőbb iparággá, viszont mára gazdaságilag is mélypontra került. Innen csupán azok a divatcégek fognak tudni kilábalni, akik újragondolják a piaci működésüket és fenntarthatóvá teszik a gyártási folyamataikat.
Mindezen változásokhoz természetesen szükségesek szabályozói előírások, szigorúbb környezetvédelmi szabályok, de főként a társadalom oldaláról a keresletben kell, hogy bekövetkezzen a változás. Erről tavaly szeptemberben a 12. Fenntarthatósági Nap keretében Szentesi Rékával beszélgettünk.
2018 decemberében a COP24 keretében bemutatták már az Éghajlatváltozással foglalkozó Divatipari Chartát (Fashion Industry Charter for Climate Action), ami túllép a korábbi iparági szintű kötelezettségvállalásokon, hiszen magában foglalja az üvegházhatású gázok 2030-ig történő 30%-os csökkentésére vonatkozó célkitűzést, valamint előirányozza, hogy 2050-ig váljon a divatipar nettó zéró kibocsátású iparággá a Science-Based Targets módszertanai alapján. Ez a cél – amely a Charta által rögzített sok cél egyike – bizonyítaná, hogy a divatipar komolyan gondolja az éghajlatváltozással kapcsolatos sürgős fellépést, viszont továbbra is a gazdasági növekedés az elsődleges, ami napjainkban egyre távolabb viszi az egyes divatcégeket a fenntartható működésre való átállástól.
Mi a helyzet velünk, a fogyasztókkal?
A McKinsey friss kutatása szerint a világjárvány hatására elmélyült a társadalom elköteleződése a fenntathatóság iránt, a felmérés szerint a válaszadók 88%-a hiszi, hogy nagyobb figyelmet kell kapnia a szennyezés csökkentésének. Az európai fogyasztók a válság alatt újraértelmezték szükségleteiket, valamint kialakultak / felerősödtek az egyénekben a fenntarthatósági igények, mint például, hogy a divatipar szereplői vegyék figyelembe a működésükhöz kapcsolódó társadalmi és környezeti hatásokat és vállaljanak felelősséget ezek iránt. Az újranyitás új lehetőséget is jelenthet a divatipar számára, ha felismerik, hogy ez az a pillanat, amikor már a fogyasztókban kellő elköteleződés van a fenntarthatóság és a felelős fogyasztás iránt, így gazdaságilag is támogatott, hogy lépéseket tegyenek a fenntartható divat irányába.
Mindez már a gyakorlatban is megjelenik:
- a válaszadók 57%-a jelentős változásokat eszközölt az életmódjában, hogy csökkentse a környezeti terhelését,
- több, mint 60%-uk újrahasznosít és környezetbarát csomagolású termékeket választ,
- a megkérdezettek 67%-a gondolja úgy, hogy vásárlói döntésében meghatározó, hogy a vásárolt termék fenntartható alapanyagokból készüljön,
- 63% pedig a márka fenntarthatósági kommunikációját is figyelembe veszi a döntése során.
A kutatás viszont arra is rávilágított, hogy a márkaismertség továbbra is nagyon erős befolyással bír. A fogyasztók bár nagyobb figyelmet fordítanak a fenntarthatósági kérdésekre, 70%-uk továbbra is ragaszkodik az ismert és ezáltal megbízható márkákhoz.
A következő lépés tehát az, hogy fogyasztóként az ár-érték arány és a könnyű elérés (sok üzlet világszerte, valamint a globális webshop) mellett egy új szempontot is felvegyünk arra a listára, amely alapján egy üzletet megbízhatónak hiszünk. Ez a szempont pedig a fenntarthatóság.
Végül pedig álljon itt két nem rövid, de tanulságos és érzékletes videó a fast fashion árnyoldaláról. Gondold meg, tényleg szükséged van a sokadik fehér pólóra? Ugye nincs!
[…] forrás: 1, 2, 3, 4, […]