A 2020-as év komoly változásokat hozott mindenki életében. Olyan új szokásokkal ismerkedtünk meg, mint a maszkviselés, szociális távolságtartás. A föld éghajlatáért aggódók örömmel nyugtázhatták, hogy a korlátozások, lezárások a kibocsátások csökkenését eredményezték – sajnos csak átmenetileg – és felcsillant a remény, hogy tényleg lehet ezt másképp’ is! Kényszerből rengeteg vállalat, bank határozott a tevékenység szüneteltetése helyett részben, vagy egészben a távmunkára való áttérésre. De meddig marad ez így? Vajon tényleg szükség van arra, hogy minden irodai dolgozó nap mint nap bejárjon a munkahelyére? A kérdésre a válasz nem egyértelmű, hiszen nagyon sok szempontot figyelembe kell venni. Még akkor sem egyszerű a helyzet, ha a kibocsátásokra tett hatását vizsgáljuk csak.
A kibocsátásokat az országos leltárakban szektoronként számoljuk el. Az összes villamosenergia előállítása az energiaipar számlájára íródik, a fűtési költségek viszont – a távfűtéstől eltekintve – ott, ahol a felhasználás is történik. Ez annyit jelent, hogy a leltárban a lakossághoz kerül át ez a kibocsátás. A szén-dioxid kibocsátásban ez nem jelent különbséget (ha azonos a fűtőanyag), de az egyéb légszennyezők szempontjából esetleg sokkal rosszabb lehet a helyzet a fűtési módtól függően.
Vajon hogyan alakul az összeg a légkör szempontjából, ha minden körülményt figyelembe veszünk? Ez igazán nehéz kérdés. Az irodák kiürülése nem jelenti a teljes energiafelhasználás csökkenést, míg az otthoni munkavégzés plusz energiafelhasználást generál (világítás, számítógép). Ehhez járul hozzá, hogy a munkavállalók megspórolják a közlekedési energiafelhasználást is, amennyiben nem tömegközlekedésről van szó. A végeredmény így az egyéni magatartástól függően a kibocsátás megtakarítástól a többlet kibocsátásokig terjedhet összességében.
Mi a helyzet, ha a vállalatok kibocsátását tekintjük? Különösen azok érdekesek, melyek vállalták, hogy a kibocsátásukat hosszútávon csökkentik, esetleg a 1.5°C-os éghajlati jövőképnek megfelelően még 2050 előtt elérik a nettó nulla üvegházhatású gázok kibocsátását. Vajon hogyan tudják ezt kezelni ebben a megváltozott helyzetben?
A vállalatoknál 10-ből 9, melyek a Fortune magazin által felállított listán az első 500-ban végeznek a bevételük rangsorolása alapján , a Greenhouse Gas Protocol szerinti sztenderdet követik a kibocsátásuk elszámolásánál. A módszertani útmutatóban az otthoni munkára vonatkozó jelentéstétel csak opcióként szerepel. Mivel ehhez elég sok plusz információt kellene gyűjteni a vállalatoknak, és eddig nem is volt akkora mértékű ennek a jelentősége, hogy megérte volna vele foglalkozni, gyakorlatilag senki nem számolta el. Arról nem is beszélve, hogy pontos elszámolási instrukciókat nem tartalmaz az útmutató. Erre a helyzetre reagált az EcoAct és a Lloyds Bank Csoport közös kiadványa, mely iránymutatást szeretne adni az otthoni munkavégzés éghajlati lábnyomának elszámolására.
Bár alig pár napja zártuk le a 2020-as évet, már most látszik, hogy jelentős változásoknak leszünk tanúi a vállalatok közvetlen és közvetett (scope 1. és 2.) kibocsátásainál, ahol a kollégák most távolról dolgoznak. Ahhoz, hogy valós képet kaphassunk a tavalyi (2020) és a korábbi évek kibocsátási trendjének vizsgálatakor és a cégek egymáshoz képesti teljesítményéről, érdemes az alábbi két dolgot szem előtt tartani1:
- A 2020-as működésből eredő kibocsátás-változások a scope 1. és 2. kategóriákban elfedhetik a vállalat által meghozott ÜHG kibocsátás csökkentési intézkedések hatásait.
- Azoknál a cégeknél, melyekre a járvány kisebb hatással volt (épületek lezárása helyett végig nyitva maradtak az irodák, sőt nagyobb fokú szellőztetést igényeltek), kisebb mértékű, vagy épp megnövekedett energiafelhasználást, és ezzel párhuzamosan alakuló kibocsátási pályát látunk majd.
A kiadvány alkotói szerint nem tökéletes az útmutató, de a megadott módszertan egyfajta sztenderdként szolgálhat a jövőben, ezzel elősegítve a jelentések összehangolását. Ezzel az az akadály is elhárult, hogy nincs mi alapján elkészíteni a távmunkából származó kibocsátásokat.
A vállalatok többsége a hosszútávú kibocsátás-csökkentési vállalásaikat csak a közvetlen és közvetett kibocsátásokra tették. A távmunkával a tevékenységükből eredő kibocsátások áthelyeződnek. De vajon hová? A Greenhouse Gas Protocol alapján ez a scope 3. kibocsátásokhoz tartozna, mely a vállalat tevékenységéhez kötött (upstream és downstream) kibocsátásokat tartalmazza. Szükség lesz egy új kategória bevezetésére az alábbi ábra szerint? Ez a kérdés nem idén merült fel, de talán most még aktuálisabb a megváltozott körülmények miatt.
Előkerül a vállalati felelősség is: vajon az így továbbhárított kibocsátásokat a jövőben figyelembe veszik a kibocsátási vállalások teljesítésekor? Vagy ezt is elszámolják, mint kibocsátás-csökkentési intézkedés? Remélhetőleg nem. Ehhez viszont a szakmának nagyon gyorsan kell(ene) reagálnia, és az új helyzet által felvetett sok kérdést mielőbb megnyugtatóan tisztáznia.
1: Forrás: Homeworking Emissions Whitepaper 2020
