Klímafogadalmak és fogalmi zavarok

2020-ban eljutottunk odáig, hogy nincs olyan ember a fejlett országokban, aki még nem találkozott az éghajlatváltozás problémájával. Napi szinten bombáznak minket a médiából a különböző hangzatos kifejezéseket tartalmazó éghajlatvédelmi vállalásokkal. Cikkünkben arra vállalkoztunk, hogy rendet teszünk a fogalmak rengetegében.

Az Európai Unió a Zöld Megállapodás keretében azt tűzte ki célul, hogy 2050-re klímasemleges lesz. Magyarország a 2020. évi XLIV. törvényben pedig az üvegházhatású gázok (ÜHG) nettó nulla kibocsátását deklarálta szintén 2050-re, mint elérendő célt. Olvashattunk róla, hogy karbonsemleges lesz a Vatikán. Sőt, az IKEA egyenesen azt hirdette magáról, hogy eléri a klímapozitív működést már 2030-ra.

Mit is jelentenek ezek a fogalmak? A válasz nem egyértelmű. Olyannyira nem, hogy Glen Peters, a Nemzetközi Éghajlat-kutatási Központ kutatási igazgatója kifejtette, hogy még ő sem tudja megmondani, hogy a klímasemlegesség alatt mit is kellene érteni. Ez hogyan lehetséges?

Természetesen nem arról van szó, hogy az illető még a saját munkájához sem ért. A válasz inkább az éghajlati rendszer bonyolultságában rejlik. Nézzük meg tehát, hogy az éghajlatot mi az, ami alakítja. A kulcs a sugárzási egyenlegben rejlik, illetve pont annak a természetes egyensúlyi állapotának megváltozásában, ami a Föld légkörének melegedését eredményezi. Természtesen nem elvárható, hogy mindenki tisztában legyen ezzel a folyamattal, és nem is az a cél, hogy ezt most részletezzük. Az IPCC Ötödik Értékelő Jelentéséből viszont kiderül, hogy ez egy nagyon összetett kérdés. Az éghajlatot, a klímát nem csak az üvegházhatású gázok, de még azt sem mondhatjuk, hogy kizárólag a légkörbe bekerülő antropogén eredetű gázok okozzák. Megjelennek ugyanis a kormányzók között a szilárd részecskék, aeroszlok és a földhasználat változása is. (Utóbbi azt befolyásolja, hogy a felszín mennyire nyeli el, illetve mennyire veri vissza a Napból érkező rövidhullámú sugárzást.) Hogy az emberi tevékenység hogyan járul hozzá az egyenleg megváltozásához és mekkora az egyes komponensek súlya – a jelenlegi ismereteink szerint -, azt a Jelentés alábbi ábrája jól szemlélteti. Mivel 100%-os biztonsággal nem tudjuk leírni az éghajlati rendszer működését (a sokasodó mérések megfigyelések természetesen ezt igyekeznek javítani), érthető hát, hogy az éghajlati kutató, Peters is óvatosan fogalmaz.

Tehát ha valaki klímasemlegesen akar működni, az ábrán látható összes tényezőt figyelembe kellene vennie. Maga a Zöld Megállapodás is inkább csak a nettó nulla ÜHG kibocsátást célozza meg tartalmilag. Ilyen formán Magyarország a törvényben helyesen fogalmazott.

A vatikáni kijelentés is megér egy misét. A karbonsemlegesség alatt a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást értik, hiszen az állam által kibocsátott szén-dioxidot szeretnék ellentételezni erdőtelepítéssel. (Abba most ne menjünk bele, hogy ez milyen újabb kérdéseket vet fel.) A szóhasználatban a fejetlenséget csak növeli az, hogy míg Kína is ugyanezt érti a fogalom alatt, Kalifornia a karbonsemlegesség esetében teljes ÜHG kibocsátás-semlegességet vállalt. Az egyes sajtóközlemények helytelen fordítása pedig végképp káoszhoz vezethet.

Az IKEA klímapozitív törekvése – ami a fentiek alapján végképp nem érthető – gyakorlatilag arra vonatkozik, hogy a tevékenysége során a teljes értékláncban az üvegházhatású gázok esetében nemcsak a nettó nulla kibocsátás elérése a cél, ennél többet akar. Ezt elsősorban a többlet megújuló energiatermeléssel kívánja megvalósítani.

Ha rendet akarunk tenni a fejekben a hangzatos kijelentések helyett pontos megfogalmazások kellenek. Én azt javaslom, hogy felejtsük el a karbonsemleges és klímasemleges kifejezéseket, és használjuk azt, amire szeretnénk, hogy vonatkozzon! Ugyan jóval hosszabbak a nettó nulla ÜHG kibocsátás és a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás kifejezések, sokkal pontosabban megmutatják a valódi törekvéseket, és a félrefordítások is elkerülhetőek vele.

Nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás: a tevékenység során összességében nem növekszik a légkörben a szén-dioxid mennyisége. Ezt vagy ténylegesen nulla kibocsátással vagy a kibocsátások ellentételezésével (pl. erdőtelepítés) lehet elérni.

Nettó nulla ÜHG kibocsátás: a tevékenység összességében a sugárzási egyenleget nem változtatja meg. Mivel sokfajta üvegházhatású gáz – a CO₂, metán és dinitrogén mellett számos fluorokarbon – létezik, melyek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek (felmelegítés erőssége, tartózkodási idő), az egyszerűség kedvéért bevezettek egy olyan mértékegységet, mellyel egységesen ki lehet fejezni az éghajlatra gyakorolt hatásukat (100 év alatt), ez a CO₂-egyenérték. Nettó nulla ÜHG kibocsátásról akkor beszélünk, amikor a tevékenység során összeségében a kibocsátott és elnyelt CO₂-egyenérték nullát ad.