Napjainkban, ahogy egyre inkább előtérbe kerül a fenntarthatóság szerteágazó problémaköre, több és több nagyvállalat ismeri fel a fenntarthatósági jelentés készítésének megkerülhetetlen szükségességét. Ennek legfőbb oka, hogy a stakeholderek figyelme ma már nem csupán a vállalat pénzügyi teljesítményére irányul, hanem kritikus tekintetek szegeződnek az egyes vállalatok korunk nagy kihívásaira adott válaszaira is. Amennyiben egy vállalat nem tesz megfelelő lépéseket negatív környezeti-társadalmi hatásainak csökkentése érdekében, az bizony könnyen értékvesztést (pl.: reputáció-csökkenés, piaci hátrány, bevételcsökkenés) eredményezhet számára.
A stakeholderek elvárásainak növekedésével párhuzamosan szigorodtak az Európai Unió fenntarthatóságot célzó szabályozásai is, ráadásul nehéz elképzelni, hogy ezek a szabályozások a jövőben ne válnának majd még szigorúbbá. Ennek az az oka, hogy az EU és a tagállamok is egyre-másra ráeszmélni látszanak, hogy az évről-évre súlyosbodó klímaválság kezeléséhez elengedhetetlen a kibocsátások csökkentésének sürgetése. Az EU nem pénzügyi jelentésekre vonatkozó direktívája (Non-Financial Reporting Directive, NFRD) ma Európa szerte megközelítőleg 11 700, ötszáz főnél nagyobb munkavállalói létszámmal rendelkező nagyvállalatot kötelez nem pénzügyi jelentés közzétételére.
Mi alapján épüljön fel egy fenntarthatósági jelentés?
Ha egy vállalat vezetése már elkötelezte magát a fenntarthatósági jelentés elkészítése mellett, számos standard és keretrendszer közül választhat, amelyek mentén felépítheti a jelentést. Mindenekelőtt el kell dönteni, hogy ezek közül melyik illeszkedik legjobban az adott vállalat céljaihoz (ide kapcsolódik korábbi cikkünk).
Ehhez először érdemes különbséget tennünk standard és keretrendszer között. Keretrendszer: TFCD, CSDB, IR. Standard: SASB, GRI. A keretrendszerek voltaképpen arra szolgálnak, hogy a vállalat megfelelően legyen képes strukturálni a jelentésben közzétett információkat. A standardek pedig ahhoz adnak útmutatást, hogy a vállalatnak pontosan mit kell jelentenie. Tehát, ha röviden akarnánk meghatározni, akkor a keretrendszer a HOGYAN? kérdésre, míg a standard a MIT? kérdésre ad választ.
Jelen cikk fókuszában a hazánkban még kevéssé elterjedt, ám annál jelentősebb növekedési potenciállal rendelkező SASB standard áll.
Mi is az a SASB?
Az Egyesült Államokban már a 2010-es évek elején elterjedt SASB (Sustainable Accounting Standards Board) újszerű megoldást kínál a vállalatok és befektetők összekötésére a fenntarthatóság pénzügyi vonatkozásai mentén. Legnagyobb újítása és egyben előnye is a korábbi standardekkel szemben, hogy iparág-specifikus. A vállalat így a saját iparágának megfelelően, célzott és átlátható módon jelenthet. Hiszen könnyű belátni, hogy egy telekommunikációs vállalat befektetői más információkra kíváncsiak, mint azok, akik egy mezőgazdasági termékeket értékesítő vállalatba szeretnének invesztálni. Például egy telekommunikációs vállalat esetében fontos, hogy az milyen szabályozások és irányelvek mentén kezeli a birtokában lévő, sokszor érzékeny információkat, vagy hogyan lép fel az adatszivárgással és a kiberbiztonsággal összefüggő kockázatokkal szemben. Egy mezőgazdasági szektorban tevékenykedő vállalat esetében ezzel szemben sokkal lényegesebb kérdés például a vízhasználat és a GMO-menedzsment. A stakeholderek, de leginkább a befektetők nyilván arra kíváncsiak, hogy a vállalat ezeket az iparág-specifikus kockázatokat, problémákat miként kezeli.
Ehhez kapcsolódóan a SASB befektetőbarát két további szempontból is. Egyrészt a fenntarthatósági jelentésekben alapvetően megjelenő ESG (Environment-Social-Governance) szemléletet pénzügyi-számviteli szempontból közelíti meg, másrészt pedig azáltal, hogy az értékelés szempontjából valóban releváns információkat kínál, ezzel segítve a befektetőket döntéseik meghozásában.
A SASB iparág-specifikus standardjei 11 szektorban, 77 iparágat különítenek el, alapvetően a következő fenntarthatósági problémák mentén: környezet, társadalmi tőke, humán tőke, üzleti modell és innováció, valamint vállalatirányítás.
A SASB sikerességét és népszerűségét méltatja, valamint előrevetíti a jövőbeli terjedését, hogy összeállt mögötte egy befektetői tanácsadói csoport (IAG) is, amely több trillió dollárt és számos piacvezető nagyvállalatot tömörít. Olyan nevek szerepelnek a listán, mint a BlackRock, a Morgan Stanley, a Harvard Management Company vagy az Allianz.
Mely vállalatoknak ajánljuk a SASB standardjeit?
Mivel a SASB iparág-specifikus sztenderdeket biztosít, minden vállalat számára könnyűszerrel implementálható. Sokan bizonyára attól tartanak, hogy a SASB bevezetése ellehetetleníti a korábbi GRI sztenderdek szerint történő jelentést. Azonban éppen ellenkezőleg, megfelelően alkalmazva a SASB és a GRI tökéletesen kiegészítheti egymást. Míg a GRI a hagyományos – a stakeholdercsoportok széles körét érintő – megközelítést alkalmazva releváns információkat szolgáltat ESG témákban, addig a SASB az adott iparágra vonatkozó, pénzügyi kockázatokra és lehetőségekre utaló adatokat priorizálja. A GRI sztenderdjei megmutatják, hogy a vállalat milyen hatást tett a gazdaságra, a környezetre és a társadalomra a vizsgált időszakban. A SASB pedig mindeközben azokra az iparághoz fűződő (potenciális) problémákra vagy akár lehetőségekre is rávilágít, amelyeknek a jövőben pénzügyi hatása lehet a vállalat működésére. Az, hogy egy vállalat miként birkózik meg ezekkel a problémákkal, vagy éppen aknázza ki a lehetőségeket, a megválasztott stratégiától függ. Azt mindenesetre bátran kijelenthetjük, hogy mindkét sztenderdet egyidejűleg alkalmazva egy vállalat árnyaltabb és alaposabban kidolgozott képet festhet fenntarthatósági törekvéseiről a stakeholderek számára.
Amennyiben az Ön cége is fenntarthatósági jelentés kiadását tervezi, a Planet Fanatics’ Network csapata szakmai támogatást nyújt az előkészületekben, az adatgyűjtésben, szerkezeti és tartalmi felépítésben, illetve végig kíséri Önt és munkatársait a teljes jelentéskészítési folyamaton.
