A darazsakra sokan haszontalan, idegesítő rovarokként gondolnak, és könnyű szívvel csapják agyon a forró nyári napokon a lakásba tévedt egyedeiket. Azonban fontos leszögezni: jogtalanul váltak közutálat tárgyává, hiszen az ökológiai láncban betöltött szerepük és fontosságuk megkérdőjelezhetetlen.
A darazsakról dióhéjban
A darazsak módfelett diverz családján belül több, mint 30000 fajt különböztet meg az entomológia (rovartan). Ezek közül a legismertebbek, melyek hazánkban is mindenütt előfordulnak: a déli papírdarázs, a kecskedarázs és a német darázs. A darázsfajokat alapvetően két további csoportra szokás osztani. A kolóniákban élőkre, melyek fullánkjaikat csupán védekezésre használják, és a vadászó életmódot folytató magányos darazsakra, amelyek méreganyaggal is rendelkeznek.
A kolóniákban élő darázsfajokról általánosan elmondható, hogy fa-és növényi rostokból készült fészket építenek. A kiskertekben gyakran lehetünk szem-és fültanúi, ahogy egy-egy darázs sercegő hangot hallatva fejt ki rostokat a korosabb lécekből, vagy akár a vastagabb levelű haszonnövényeinkből. Ilyenkor az áttelelt királynő által elkezdett kisméretű fészek bővítéséhez gyűjtenek alapanyagot a dolgozók. A fészek hatoldalú sejtekből épül fel, amikbe a királynő folyamatosan újabb tojásokat rak le. A kolóniák nagysága rendszerint nyár végére éri el maximumát: a nagyobb fészkekben ekkor már 5000 egyed is élhet.
A darazsak, mint természetes kártevő-szabályozók
Bár sokan félelemmel vegyes gyűlölettel gondolnak rájuk, a darazsak valójában borzasztóan hasznosak számunkra. Kevés olyan kártevő rovar él a Földön, amelyre ne vadászna legalább egy darázsfaj, akár élelemszerzés céljából, akár azért, hogy gazdatestet találjon parazita életmódot folytató lárváinak.
A darazsak a rovarvilág lehalálosabb ragadozói közé tartoznak, ezzel pedig merőben pozitív hatást gyakorolnak az agrár szektorra. Azzal, hogy levadásszák a mezőgazdasági területek kártékony rovarfajait, hozzávetőlegesen évi 416 milliárd $ gazdasági hasznot hoznak világszerte. Egyfajta természetes szabályozóként funkcionálnak az ökológia láncban, kontroll alatt tartva többek között a levéltetű- és hernyópopulációkat. A kolóniákban élő fajok jórészt általános ragadozók, míg vannak olyan magányosan vadászó darázsfajok, amik specifikusan csak egyfajta kártevőre „szakosodtak”. Ahhoz, hogy ennek a fontosságát könnyebb legyen megérteni, gondoljunk csak a 2010-es évek elején a Kelet-Ázsiából behurcolt, invazív márványpoloskákra, melyek az utóbbi években egyre több fejtörést okoznak a háztartásokban. Sokan nincsenek vele tisztában, de a poloskák hatalmas károkat okoznak a mezőgazdaság számára is. Előszeretettel szívják ki az olyan lédús, édes zöldségek nedvét, mint a paprika vagy paradicsom, amelyek a kártétel után eladhatatlanná válnak. A márványpoloskák által okozott kár leginkább az ökológiai gazdálkodásban számottevő, ahol a vegyszeres rovarirtás nem opció. Mivel hazánkban csupán 10 éve van jelen nagy számban, ennél fogva nincs természetes ellensége sem. Mi lehet hát a megoldás? A szamurájdarázs. Ez az apró, alig 2 mm nagyságú darázsfaj a poloskák tojásaiban helyezi el petéit. A fejlődő szamurájdarázs energiaszükségletét a tojás belsejének felfalása révén elégíti ki, majd az életképtelen tojásmaradványt hátrahagyva, kirágja magát belőle.
A jövőben nagy szerep juthat a darazsaknak a fejlődő, trópusi országokban fenntartható kártevő-szabályozóként, ahol a farmerek őshonos darázsfaj-populációk betelepítésével csökkenthetik a rovarölőszerek használatát. Ráadásul telepítésükkor nem áll fenn annak a veszélye sem, hogy felborítják az ökológiai lánc egyensúlyi állapotát. Seirian Sumner, entomológus és viselkedéskutató ökológus friss tanulmányban emeli ki a darazsakban rejlő lehetőséget a brazíliai kukorica- és cukornád-termesztést illetően.
A darazsak, mint beporzók
Ha beporzásról beszélünk, sokszor csak a méhek kerülnek szóba, akik vitathatatlanul élelmiszer-ellátásunk apró motorjai, azonban szót kell ejtenünk a többi rovarfaj, így a darazsak ezen a téren játszott jelentős szerepéről is. A rovarok általi beporzás éves szinten 250 milliárd $ hasznot hoz globálisan. A kutatók megállapították, hogy a darazsak 960 növényfajt keresnek fel, melyek közül 164 beporzását kizárólagosan ők végzik. Ide tartozik néhány orhideafaj, amelyek annak érdekében, hogy magukhoz csalogassák a darazsakat, úgy változtatták meg külső megjelenésüket, hogy az egy nőstény darázs küllemét mímelje. Más darázsfajok növények széles skáláját keresik fel, ezzel megteremtve az esélyt, hogy amennyiben bizonyos növények elveszítik elsőrendű beporzóikat, ők pótolhassák azokat.
Érdekes tény továbbá, hogy bár fügét egyre többen termelnek a hazai klímán is, megfelelő beporzás hiányában a mi éghajlatunkon termett gyümölcsök rendre terméketlenek maradnak. Ennek oka pedig a fügedarazsak hiánya. A fügedarazsak közel 1000 fügefajta beporzását végzik a trópusi és mediterrán országokban. Mivel a füge sajátossága, hogy a virág az éretlen gyümölcs belsejében formálódik, egyedül a fügedarázs képes a gyümölcs burkán lévő parányi pórusokon át behatolni, és elvégezni a beporzást.
A darazsakban rejlő további lehetőségek
A darazsak mérgéből és nyálából származtatott gyógyászati célú készítmények antibiotikus hatással rendelkeznek. Ráadásul a leggyakrabban látott, sárga alapon fekete csíkozású, a Vespula nemzetségbe tartozó darazsak mérge ígéretes eredményeket hozott a rák elleni kutatásokban is.
Ha mindez még nem lenne elég, a darázslárvákra akár élelmiszerforrásként is lehet tekinteni, mi több, egyes trópusi országokban már most is étkezési céllal gyűjtik őket.
További érdekességek a darazsakról a ScienceDaily, a National Geographic oldalán. A méhek gazdasági jelentőségéről pedig az alábbi cikkekben írtunk.
