Előző héten részt vettünk a Partnerség Az Élő Dunáért online záróeseményén, amelyen a projektben résztvevő országok bemutatták érdekesebbnél érdekesebb projektjeiket, amik idén zárultak, mintegy 8 évnyi munka eredményeként.
A Duna védelmében
“A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.”
(József Attila: A Dunánál)
A Duna rendelkezik Európában a második legnagyobb vízgyűjtő területtel, mindemellett bolygónkon is egyedülálló, hiszen nincs másik folyó, amely ennyi országot érintene. 2800 km-es útja során a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig 10 országon halad át, és 19 országból gyűjti magához részben vagy egészben a vizet. Megközelítőleg 80 millió embernek ad otthont a vízgyűjtője, és közülük 20 milliónak függ ikonikus folyónktól a mindennapi ivóvízellátása.
Az elmúlt 150 évben az intenzív antropogén hatások miatt a folyót kísérő vizes területek 80%-kal csökkentek, ami együtt járt a Duna által biztosított ökoszisztéma-szolgáltatások visszaesésével is. Ezt leginkább a halállomány drasztikus csökkenése, a vízminőség romlása és a természetes árterületek beépítésével járó árvízkockázat növekedése mutatja.
A Partnerség Az Élő Dunáért egy szektorokon és országhatárokon átívelő együttműködés, amely a WWF Közép-Kelet-Európai szervezete, a Coca-Cola Alapítvány és az ICPDR (Nemzetközi Bizottság a Duna Védeméért) közös munkája mentén tűzte ki célul a Duna-menti ártéri területek és vizes élőhelyek megóvását, valamint helyreállítását. A projektek sikeres teljesítését segítette a Coca-Cola Alapítvány által rendelkezésre bocsátott 4,4 millió euró. Kiemelt célként fogalmazták meg a folyó vízhozamának 12 millió m3-rel történő megnövelését, illetve a vizes élőhelyek mintegy 53 km2-rel való gyarapítását.
Az együttműködés keretei között összesen 6 országban (Magyarország, Ausztria, Bulgária, Horvátország, Románia, Szerbia) 9 projektet valósítottak meg a felek. A következőkben ezen projektek közül szeretnénk bemutatni a magyar érintettségű fejlesztéseket.
Szikes tavak helyreállítása a Fertő-tó környékén
Kevesen tudják, de a Kárpát-medence Eurázsia-szerte egyedülálló szikes tó állománnyal rendelkezik. Az általában alacsony vízszinttel és erősen lúgos kémhatással rendelkező szikes tavak a biodiverzitás megőrzése szempontjából kiemelten fontos szerepet töltenek be, hiszen távoli tengeri madaraknak és sókedvelő növényeknek is otthont adnak. Emiatt 1997 óta a védett élőhelyek közé tartoznak Magyarországon.
A projekt a Fertő-tavat körülölelő nemzeti park ausztriai területén található szikes tavak helyreállátását tűzte ki célul, amelyek a lecsapolások miatt lassan kezdték elveszteni egyedi, értékes karakterüket. 2013 és 2014 között 260 000 dollárnyi forrásból mintegy 400 hektárnyi szikes tófelületet, sós sztyeppét és sós mocsarat sikerült helyreállítani a régióban. Mindehhez szükség volt a vízlecsapolások beszüntetésére, illetve a talajvíz szintjének megemelésére, amelyet zsilipek telepítésével sikerült elérni.
Habár 2017 óta gyakori, súlyos aszályok sújtják a területet, megnehezítve a kis tavak vízszintjének megtartását, a projekt sikere a helyi érdekelt feleket (községek, WWF, a nemzeti park igazgatósága) is arra ösztönözte, hogy további lépéseket tegyenek a szikes tavak védelmében.
[Néhány további érdekesség a szikes tavakról: A világ legnagyobb szikes tava a Kaszpi-tenger, ami a nevével ellentétben tó, hiszen nincs összeköttetésben a világtengerrel. Hazánk legnagyobb szikes tava pedig a Fertő tó, de jelentős szikes állóvizünk még – melyet talán kevesen tudnak – a Velencei-tó is.]
Szikes tó és környezete. Forrás: Boros Emil
A lankóci ártéri erdő helyreállítása
A Bölcs Dráva (WiseDrava) projekt fő fókusza a Dráva medrét érintő degradáció csökkentése volt a folyón addig érvényben lévő vízszabályozó infrastruktúra megváltoztatásával, ezzel fejlesztve a folyami és ártéri élőhelyek minőségét. Az ütemezés szerint a terveket 2018 és 2023 között valósítják meg 1,785 millió eurós keretösszegből. (A finanszírozásban az EU LIFE Nature program és a Magyar Mezőgazdasági Minisztérium is részt vesz.)
Az utóbbi 150 évben a Dráva megregulázása gátak, majd vízerőművek révén jelentős hatással volt az eredetileg meanderező folyó dinamikájára, károsan érintve a helyi élővilágot. Így a 2500 hektáros lankóci erdőt is, amely korábban a folyó árterén helyezkedett el, a maga égeres-tölgyes erdeivel és hordalékos mezőivel különleges Duna-menti területet alkotva,és amely nem mellesleg a Natura 2000 hálózat egyik kiemelten védett eleme. Komoly problémát jelentett, hogy az erdő területéről egy csatornán keresztül belevezették a vizet a Drávába, így az erdő a csökkenő talajvízszint és az egyre gyakoribbá váló aszályos időszakok miatt fokozatosan elkezdett kiszáradni.
A projekt, melyet a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága és a WWF Magyarország indított el, ezeken a romló tendenciákon kívánt változtatni azáltal, hogy új megközelítéseket alkalmazva fejlesztik a folyó hidromorfológiai adottságait. A munkálatok 2020-ban kezdődtek meg. A helyreállítás során 6 duzzasztógátat építettek ki szabályozható zsilipkapukkal. A gátak segíteni fogják a vízegyensúly kialakulását, valamint az elsődleges élőhelyek állapotának javítását, megközelítőleg 300-500 hektárnyi területen. Továbbá 0,4 hektárnyi területen eltávolították az erősen invazív fajnak számító fehér akácokat, és a helyükre 3000 közönséges tölgy, 500 magas kőris és 1000 mézgás éger csemetét ültettek. A terület köré pedig vadkerítést húztak, ezzel óvva a fiatal fákat.
A Dráva menti erdők. Forrás: Verő György / WWF Hungary
Az Ó-Dráva holtág helyreállítása
A Barcs közelében elhelyezkedő holtág, amely egyébiránt a magyarországi Dráva-szakasz leghosszabb oldalága, egy ideje már a helyi ökológiai rendszereket és a halászatot is veszélyeztető csökkenő vízszinttel küzdött.
Az Ó-Dráváról érdemes tudni, hogy a 15 km hosszú holtágat a természetes folyamatok és az emberi tevékenység együttesen alakították ki. Az erőteljesen meanderező folyószakaszt még a 18.század végén választották le a Dráváról, ezáltal létrehozva belőle egy morotvatavat. Az idilli terület számos védett madárfaj számára nyújt költő-és fészkelőhelyet, mint amilyen a feketególya, a bakcsó vagy a törpegém. Az utóbbi évtizedekben azonban a holtág több vizet vesztett, mint amit a természetes folyamatok pótolni tudtak, ráadásul a negatív tendenciát a globális felmelegedés miatt egyre gyakoribbá váló aszályos időszakok is csak tovább fokozták. A vízszint csökkenése negatívan érinti.
Ezt a súlyosbodó problémát felismerve a projekt, melyet az EU is támogatott, az eredeti vízszint és az ártéri erdők helyreállítását tűzte ki célul. A 834 ezer eurós finanszírozással rendelkező, 2014 és 2018 között futó helyreállítási program a technikai tervezés időszakában számos alternatív megoldást értékelt. Végül a Dráva medre és a holtág között fennálló jelentős szintkülönbség miatt egy hibrid megoldást választottak: a holtág fenekére a halak számára szabad átjárást biztosító, a vízvisszatartást szolgáló fenékküszöböt telepítettek, és kismértékű kotrást végeztek a mederben, elősegítve ezzel a víz szabadabb áramlását. Mindemellett a partmenti erdők biodiverzitását segítendő, őshonos facsemetéket ültettek, valamint 30 horgászstéget is felújítottak.
Összegzés
Elmondható, hogy a partnerségi program valamennyi projektje sikerrel zárult, és a kitűzött célokat a felek teljesítették. A 9 projekt keretében összességében 5327 hektárnyi Duna-menti területet állítottak helyre. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bár a Duna vízminősége javult az utóbbi években, az egykori ártéri területek több mint 80%-a odalett, ez pedig jelentős visszaesést eredményezett a halpopulációk számában, valamint pótolhatatlan ökoszisztéma-szolgáltatások vesztek oda. Így a jövőben is szükség lesz hasonlóan ambíciózus projektekre, hogy szeretett folyónkat minél jobb állapotban őrizhessük meg a jövő nemzedékei számára.
Érdekesség: A Ráckecei-Dunaág élővilágáról szóló filmsorozat kapcsán megjelent cikkeink itt olvashatók.
