Az IPCC júliusban kiadta hatodik, egyben legfrissebb jelentését a klímaváltozásról. A dokumentum súlyos megállapításai futótűzként járták be a világot, és számos populáris sajtóorgánum is részletesen foglalkozott vele. Bár a jelentés sok pontban kifejezetten negatív tendenciákról számol be, a média apokaliptikus hangvételű, riogató szalagcímei túlzóak, hiszen az emberiségnek még mindig van esélye mérsékelni a felmelegedést, sőt, a destruktív folyamatok többsége továbbra is visszafordítható. Ahogy azonban az lenni szokott, a hír, bármekkora is volt a hordereje, csupán ideig-óráig maradt a mainstream média felszínén, majd befedte a különféle bel-és világpolitikai történések felejtést segítő üledéke. Ebben a cikkben ezért összegyűjtöttük a jelentés főbb sarokpontjait és üzeneteit.
Bepillantani bolygónk jövőjébe, avagy az IPCC munkája
Az International Panel on Climate Change (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) 1988-ban alakult meg az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a Meteorológiai Világszervezet együttműködésével. A Testület (továbbiakban: IPCC) küldetése, hogy letisztult, tudományosan alátámasztott elemzésekkel és információkkal segítse a döntéshozókat a klímaváltozás legrosszabb hatásainak elkerülése érdekében. Az IPCC a szakma legjobbjait tömöríti a világ minden részéről, akik az elérhető legjobb technológiák és metódusok használatával megírt, elismert nemzetközi tanulmányok és kutatások adatait szintetizálják, így törekedve bolygónk klímájának minél teljesebb megismerésére. Munkájuk olyan jelentőséggel bír, hogy 2007-ben megkapták a Nobel-békedíjat is.
A hatodik jelentés, amellett, hogy az új klímamodell szimulációkon és elemzéseken keresztül minden eddiginél pontosabb és részletesebb képet ad Földünk éghajlatának jelenlegi és jövőbeni állapotáról, abban is különbözik az előző jelentésektől, hogy a legkritikusabb pillanatban látott napvilágot. Hiszen az, hogy miként alakul bolygónk éghajlata, és hogy továbbra is élhető marad-e számunkra, a következő években fog eldőlni. Éppen ezért a jelentés legfőbb üzenete ez: ha azonnal és hatékonyan elkezdjük csökkenteni kibocsátásainkat, még nagy esély van rá, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését 2 fok alatt mérsékeljük, élhető éghajlatot hagyva gyermekeinkre és unokáinkra.
A figyelmes olvasók bizonyára feltették magukban a kérdést: miért „csak” nagy esély van rá, és miért nem bizonyos, hogy 2 fok alatt mérsékeljük a felmelegedést? Bolygónk működése rengeteg különálló, mégis egymásra ható folyamatból tevődik össze, egy igen bonyolult, komplex rendszert alkotva. Egyszerűen fogalmazva: minden hatással van mindenre. A kutatók ezért mesterséges intelligencia vezérelte klímamodell szimulációk használatával igyekeznek belelátni ennek az összetett, folyton változó rendszernek a jövőjébe. Ám bármennyire is fejlett a rendelkezésre álló technológia, ezek a szimulációk is tartalmaz(hat)nak hibaszázalékot. Ennek ellenére fontos hangsúlyozni, hogy azok az adatok és tények, melyek az IPCC jelentésében szerepelnek, az emberiség jelenleg elérhető legjobb tudását képezik.
A hatodik IPCC-jelentés legfőbb megállapításai
Ahhoz immár kétség sem fér, hogy az emberi tevékenység okozta felmelegedés széleskörű és gyors változásokat okoz a légkörben, az óceánokban, a krioszférában és az élővilágban is. A legjobb becslés szerint a 19.század második fele óta a globális átlaghőmérséklet 1,07°C-kal emelkedett napjainkig. Ilyen mértékű emelkedésre nem volt példa az utóbbi 2000 évben. A felmelegedés jelentős részéért a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok felelősek; a légköri CO2-koncentráció szintje magasabb, mint bármikor az utóbbi 2 millió évben. 1850 óta az emberiség mintegy 2390 (±240) milliárd tonna CO2-ot bocsátott ki a légkörbe.
A jelentés továbbá a következő, igen aggasztó tendenciákat emeli ki:
- Az Északi-sark átlagos éves jégborítottsága a mérések kezdete (1850) óta az utóbbi évtizedben volt a legalacsonyabb.
- A globális tengerszint-emelkedés üteme gyorsabb, mint bármikor az utóbbi 3000 évben. A tengerszint-emelkedés elsősorban a sűrűn lakott, partmenti sávokat, illetve az óceániai szigetországokat veszélyezteti.
- Az óceánok pH-értéke az utóbbi 50 millió év folyamán hosszútávú emelkedést mutatott, az utóbbi évtizedekben viszont ez megváltozott, és csökkenő tendenciát (savasodást) mutat.
- A szélsőséges hőhullámok gyakorisága és intenzitása nő, a szélsőséges hideg periódusok intenzitása és száma viszont csökken. A nyarak várhatóan egyre forróbbak lesznek, ugyanakkor a hideg, kemény téli időszakok száma csökkenni fog.
- A tengeri hőhullámok száma 1980(!) óta duplájára növekedett. Ez a tengeri ökoszisztémákra nézve különösen veszélyes, és a következő évtizedekben számos fajt sodorhat a kihalás szélére.
Az ember okozta klímaváltozás már a bolygó minden régiójában jelen van, átrajzolva a megszokott időjárási mintákat, egyre több szélsőséges időjárási eseményt (hőhullámok, áradások, villámárvizek, aszályok, trópusi ciklonok) eredményezve. Extrém időjárási események korábban is előfordultak, azonban ezek egyre gyakoribbá és egyre pusztítóbbá fognak válni, megnehezítve a védekezést és az adaptációt. (Korábbi cikkünk a szélsőséges időjárási eseményekről.)
Van, ami már nem visszafordítható…
Az óceánok felmelegedése a 21. században tovább folytatódik és a legoptimistább forgatókönyv (SSP1-2.6) [az IPCC-jelentésben 5 forgatókönyv szerepel, melyek azt mutatják be, hogy milyen hatások várhatók, annak függvényében, hogy az emberiség milyen intenzíven csökkenti kibocsátásait] szerint is legalább 2-4-szerese lesz az 1971 és 2018 között tapasztalt változásnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezzel párhuzamosan az elsavasodás és az oxigénkoncentráció csökkenése is tovább fog folytatódni a kibocsátásainktól függő léptékben. Ezek a változások ráadásul sem évszázados, sem évezredes skálán nem visszafordíthatók már! Ez azt jelenti, hogy a kibocsátások csökkentésével csupán mérsékelni tudjuk a hatásukat, de magát a folyamatot megállítani már nem.
Nagy bizonyossággal állítható, hogy a hegyi és sarkvidéki gleccserek olvadása is folytatódni fog, ahogyan az örökjégbe zárt metán kiolvadása és légkörbe szivárgása sem állítható meg emberi léptékű időskálán mérve.
A globális tengerszint emelkedése szintén megállíthatatlan: 2100-ra az optimista szcenárió szerint 0,28-0,55 métert, a nagyon magas ÜHG-kibocsátást feltételező forgatókönyv szerint pedig 0,63-1,01 métert emelkedhet átlagosan a tengerszint. Az emelkedés évszázadokig, vagy akár ezer évig is folytatódni fog, a megemelkedett tengerszint pedig várhatóan évezredekig megmarad. A következő 2000 évben még akkor is 2-3 métert emelkedhet a tengerszint, ha a felmelegedést sikerül 1,5-2°C fok között tartani.
Azonnali lépésekre van szükség
A sok negatív trend ellenére az emberiségnek még mindig jó esélye van a klímaválság mérséklésére. A nagyon alacsony (SSP1-1.9) és alacsony (SSP1-2.6) kibocsátást előrevetítő (optimista) forgatókönyvek mentén haladva a klímaváltozás hatásai gyorsan és tartósan mérséklődnének. A kibocsátások csökkentésével ráadásul a levegőminőség is számos régióban javulna, ahogy azt a COVID-járvány is megmutatta 2020 első félévében. Ehhez azonban elengedhetetlen a nettó zéró CO2-kibocsátás elérése minél előbb, (de legkésőbb 2050-ig). A metánkibocsátások gyors, tartós és intenzív redukálása szintén fontos, ha korlátozni szeretnénk a felmelegedést.
Az alábbi ábrán jól látszik, hogy szinte lineáris kapcsolat áll fenn a CO2-kibocsátások növekedése és a globális felszíni hőmérséklet-emelkedés között.
Ábra: IPCC AR6 Summary for Policymakers, 38.oldal
A cselekvés szükségessége tehát világosan látszik, ahogyan az is, hogy minden elvesztegetett évnek ára van. Minden egyes tonna kibocsátott CO2 növeli a felmelegedést és közelebb visz minket egy olyan kiszámíthatatlan és veszélyes jövőhöz, melyben egyikünk sem akar élni.
A jelentés rövidített, politikai döntéshozók számára készült kivonata ide kattintva elérhető.
