GEO: A TISZTA ENERGIA

A 193 ország által egyhangúlag elfogadott 2030-ig elérendő 17 Fenntartható Fejlődési Cél (Sustainable Development Goals, röviden SDG-k) közül az idén már részletesen bemutattuk a Béke, igazság és erős intézmények (SDG 16), a Partnerség a célok eléréséért (SDG 17), a Fenntartható városok és közösségek (SDG 11), a Felelős fogyasztás és termelés (SDG 12), az Egészség és jóllét (SDG 3), a Tisztességes munka és gazdasági növekedés (SDG 8), az Ipar, innováció és infrastruktúra (SDG 9), a Fellépés az éghajlatváltozás ellen (SDG 13), valamint a Tiszta víz és alapvető köztisztaság (SDG 6) és az Óceánok és tengerek védelme (SDG 14) célokat.
A nyári GEO cikk letölthető innen.

7. CÉL: MEGFIZETHETÓ ÉS TISZTA ENERGIA

A 7. cél a szerint biztosítani kell a megfizethető, megbízható, fenntartható és modern elektromos áramhoz való hozzáférést mindenki számára. Az elektromos áram a modern világban az egyik legalapvetőbb szükségletek közé tartozik, amit azonban a klímaváltozás miatt nem mindegy, hol és hogyan állítanak elő. Az energiatermelés világszerte a legszennyezőbb folyamatok közé tartozik még úgy is, hogy a bolygó népességének körülbelül 13 százaléka nem fér hozzá az elektromos áramhoz. Egy jól kiépített energiaellátó rendszer képes támogatni a különböző ágazatok működését a vállalkozásokon át az orvostudományig, az oktatáson át a mezőgazdaságig, vagy akár az infrastruktúrán át a kommunikációig. Már a szegényebb országokban is megkezdődött az elektromos áramhoz való hozzáférés kiszélesítése a lakosság egészére, és az energiahatékonyság javításával, valamint a megújuló energiaforrások telepítésével jelentős eredményeket sikerült elérni, a fejlesztésekkel új lehetőségeket nyitva meg ezen országok számára. Mindazonáltal továbbra is fokozott figyelemre van szükség a tiszta és biztonságos üzemanyagokhoz és technológiákhoz való hozzáférés biztosításához, hiszen ezek a problémák 2,8 milliárd embert érintenek. Az ENSZ 7. Fenntartható Fejlődési Céljánál ezt a problémakört járjuk körbe, és bemutatjuk az eddig létező legjelentősebb megújuló energiaforrásokat és azok felhasználási lehetőségeit.
Európa elsőként ismerte fel a tiszta energiában rejlő hatalmas potenciált, és azt, hogy a fosszilis energiahordozók kivezetése elengedhetetlen, ha a bolygónkat jelenlegi állapotában szeretnénk megőrizni a jövő nemzedékei számára. Az energiaipar reformja ennél fogva az Európai Unió hosszú távú céljainak kulcselemévé vált az utóbbi években. Ahhoz, hogy az Unió a stratégiának megfelelően, 2050-re karbonsemlegessé váljon, jelentős pénzügyi forrásokat kell elkülöníteni a megújuló energiaforrásokat kiaknázó technológiák fejlesztése érdekében.

2030-ig elérendő célkitűzések

7.1: Biztosítani kell a megfizethető, megbízható és modern elektromos áramszolgáltatásokhoz való hozzáférést.
7.2: Jelentősen növelni kell a megújuló energiaforrások használatának arányát a globális energiamixben.
7.3: Duplájára kell növelni az energiahatékonysággal kapcsolatos fejlesztéseket az eddigiekhez képest globálisan.
7.A: Fokozni kell a nemzetközi együttműködést annak érdekében, hogy a tiszta energiával kapcsolatos kutatásokhoz és technológiákhoz való hozzáférés könnyebb legyen, ideértve a megújuló energiákkal, az energiahatékonysággal és a fejlettebb és tisztább fosszilis tüzelőanyag-technológiákkal kapcsolatos eredményeket, valamint ösztönözni kell az energia-infrastruktúrába és a tiszta energia-technológiába történő beruházásokat.
7.B: A fejlődő országokban, különösen a legkevésbé fejlett országokban, a tengerparttal nem rendelkező fejlődő államokban és fejlődő szigetországokban bővíteni kell az energia-infrastruktúrát, és fejleszteni kell azon energiaszolgáltatásokat, melyek fenntartható és tiszta energiát biztosítanak a helyieknek, mindezt az adott ország saját támogatási programjának megfelelően.

AZ EURÓPAI UNIÓ KLÍMAVÉDELMI TÖREKVÉSEI ÉS KAPCSOLÓDÁSA A TISZTA ENERGIÁHOZ

Ahhoz, hogy jobban átlássuk és megértsük a jelenlegi európai uniós energiapolitika törekvéseit, érdemes röviden visszatekinteni a 2015-ös Párizsi Klímacsúcsra.

Párizsi Klímaegyezmény

A Párizsi Klímaegyezmény egy, a klímaváltozás hatásainak mérséklésére irányuló, történelmi jelentőségű jogi kötelezvény, melyet 196 ország írt alá 2015. december 12-én. Az egyezmény a következő évtől, 2016. november 4-től lépett hatályba, és hamarosan ötéves lesz. Sokszor és sok helyről hallunk a Párizsi Klímaegyezményről, mégis, talán a mai napig kevesen vannak tisztában vele, hogy pontosan mi is a célkitűzése, és azt hogy akarja elérni.

Fundamentális célja, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést jóval 2 Celsius fok alatt tartsa, de az lehetőleg ne haladja meg a sokszor hallott 1,5 Celsius fokot se. Az átlaghőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti időszakhoz képest mérik, amikortól az emberi eredetű tevékenységekből származó üvegházgázok elkezdtek felhalmozódni a légkörben. Jelenleg az átlaghőmérséklet-emelkedés az 1 Celsius fokhoz közelít. Ráadásul a Meteorológiai Világszervezet (WMO) friss jelentése szerint 40% az esélye annak, hogy a globális éves átlaghőmérséklet a következő öt év legalább egyikében átmenetileg eléri a 1,5 Celsius-fokos emelkedést az iparosodás előtti időkhöz képest. A tanulmány szívfájdítóan világít rá arra az égető problémára, miszerint a jelenlegi kibocsátási trendek alapján menthetetlenül sodródunk a Párizsi Megállapodásban foglalt alsó határérték felé.

A klímacélok teljesüléséhez elengedhetetlen egy átfogó gazdasági-társadalmi átalakulás, melynek a jelenleg elérhető legjobb technológiák (Best Available Technologies-BAT) felhasználása mentén kell végbe mennie. A Párizsi Klímaegyezmény ideális esetben 5 éves ciklusokban, egyre ambíciózusabb célok teljesítésével haladna a főcél, a karbonsemlegesség felé.

2020-ig az egyezmény részeként 192 ország tette közzé első klímavédelmi terveit, a Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulásokat (NDC). Az NDC-ben az egyes országok azt deklarálják, hogy milyen konkrét intézkedéseket irányoznak elő kibocsátásaik csökkentésére. Ezen felül bemutatják, milyen stratégiát dolgoztak ki annak érdekében, hogy országuk infrastruktúráját ellenállóbbá tegyék a klímaváltozás destruktív hatásaival szemben. A haladás nyomonkövethetősége érdekében létrejött egy keretrendszer is, amely a fokozott transzparenciát hivatott elősegíteni (Enhanced Transparency Framework-ETF). A keretrendszer mentén az egyes országok 2024-től képesek lesznek átláthatóan jelenteni az akcióterveik megvalósulásáról, illetve arról is, hogy miként igyekeznek enyhíteni a klímaváltozás hatásait. A jelentésekben közölt információk ezt követően összesítésre és kiértékelésre kerülnek majd. Így lehetségessé válik majd a kollektív haladás nyomonkövetése, amely alapján az országok visszajelzéseket és ajánlásokat kapnak, melyek révén ambíciózusabb célokat állíthatnak fel.

Habár a Párizsi Klímaegyezmény a történelem talán legnagyobb, országhatárokon átívelő összefogása, a hatása ezidáig bőven elmaradt az elvárásoktól, sőt, klímapolitikai szempontból akár csalódásnak is nevezhető. A benne foglalt célok világosak, a hozzájuk vezető út ismert, a valódi cselekvés azonban egyelőre hiányzik Az átláthatóságot célzó keretrendszer 2024-es bevezetése is már késeinek tűnik, hiszen mint fentebb is említettük, a következő 5 évben már jelentős esély mutatkozik rá, hogy átlépjük a másfélfokos határértéket. A jelenlegi kibocsátási adatok alapján az emberiség jóformán lassítás nélkül rohan egy, a klímaválság által megrajzolt bizonytalan, katasztrófákkal tűzdelt jövőkép felé.

Ezt az egzisztenciális veszélyt felismerve, az Európai Unió vezetői elkötelezték magukat egy új, fenntartható irányvonal megteremtése mellett.

Európai Zöld Megállapodás

A 2019. decemberében meghirdetett Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) a Párizsi Klímaegyezményt szem előtt tartva, az erőforrások hatékony elosztását tűzte ki célul annak érdekében, hogy a klímaváltozás hatásait mérsékelje a körforgásos gazdaság és a tiszta energiahasználat felé történő elmozdulás révén. Fókuszában a pénzügyi források elosztásának fenntarthatóvá tétele áll, mely lehetőséget biztosít az igazságos és befogadó átmenet megteremtéséhez.

„Az Európai Zöld Megállapodás az új növekedési stratégiánk. Olyan növekedésre törekszünk, amely többet ad, mint amennyit elvesz.” – nyilatkozta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.
A Zöld Megállapodás célja ambíciózus: 2050-re a világ első klímasemleges kontinensévé akarja tenni Európát. A gazdaság valamennyi szegmensét lefedi, így hatálya kiterjed a közlekedésre, az energiaiparra, a mezőgazdaságra, az épületekre, az infokommunikációs technológiákra és az olyan szennyező iparágakra is, mint az acélipar, a cementgyártás, a textilipar és a vegyipar. Ahhoz, hogy a Megállapodás klímasemlegességi célja tartható legyen, az üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátások gyors ütemben történő csökkentésére van szükség. Az EU Bizottsága ennek érdekében 2030-ig 55%-kal kívánja csökkenteni a gazdasági térség ÜHG-kibocsátásait. Becslések szerint a klímavédelmi célok az EU hosszútávú költségvetésének 25%-át fogják felemészteni, amihez az Európai Befektetési Bank további támogatást fog nyújtani.

A tervezet fontos egységét képezi a Méltányos Átállási Mechanizmus (Just Transition Mechanism), amely a zöld átmenet által leginkább érintett régiókat és közösségeket hivatott támogatni, összességében megközelítőleg 1000 milliárd eurónyi finanszírozást biztosítva az elkövetkező években. Jellegéből fakadóan a mechanizmust célszerűbb azonban Igazságos Átállásnak nevezni, hiszen a forrásokat nem méltányossági alapon osztják szét. Jelenleg az Európai Unió energiamixének egynegyedét szénalapú technológiák adják, kontinens szerte 238 ezer főt foglalkoztatva. 2015-ben 12 tagállamban 128 szénbánya, 21 tagállamban 207 szénerőmű működött. Látható tehát, hogy a Zöld Megállapodás kritikus részét kell, hogy képezze a megszűnő munkahelyeken foglalkoztatottak átképzése, illetve átirányítása a megújuló szektorba. A Nemzetközi Energia Ügynökség legfrissebb állásfoglalásában, melyben hangsúlyozza, hogy az új szénbányák nyitását azonnal le kell állítani annak érdekében, hogy legyen esélyünk tartani a Párizsi Egyezmény másfélfokos célkitűzését, kitér arra is, hogy az energiaátmenet várhatóan több millió új munkahelyet fog teremteni a megszűnők helyére. Bár az átállás minden valószínűség szerint nem lesz zökkenőmentes, ez a prognózis mindenképpen egy pozitív jövőképet vetít előre az energiaiparban.

A Méltányos Átállási Mechanizmus 3 pillér mentén épül fel. Az első pillér a Méltányos Átállási Alap, melynek tagállamok közti elosztása 5 társadalmi-gazdasági kritérium különböző súllyal való figyelembevétele mellett történik.
Gazdasági kritériumok: ipari eredetű ÜHG-kibocsátás a nagy karbonintenzitású régiókban (49%), tőzegkitermelés (0,95%), olajpala- és olajhomok-termelés (0,05%).
Társadalmi kritériumok: foglalkoztatottság a nagy karbonintenzitású régiókban (25%), foglalkoztatottság a szén-és lignitbányászatban (25%).
A súlyozásból látszik, hogy minél karbonintenzívebb egy régió, annál nagyobb összeget különítenek el számára az alapból. Ennek különösen az olyan EU-tagállamokban van nagy jelentősége, mint Lengyelország, ahol az ipar számottevő része szénalapú, így erős gazdasági érdekellentét jöhet létre az EU és tagállama között.
Az alap 19,3 milliárd euróval fogja támogatni a zöld átmenetet.
A Méltányos Átállási Mechanizmus második pillérét az InvestEU program adja. Ez olyan projekteket fog támogatni, melyek az energetikai-és közlekedési infrastruktúra fenntarthatóbbá tételét célozzák, emellett pedig forrást biztosít majd a dekarbonizációs projektek, a gazdasági diverzifikálást és a társadalmi infrastruktúrát fejlesztő tervek számára is. Az InvestEU a jelenlegi árfolyamon számított 26 milliárd euró értékű garanciára támaszkodva 2021 és 2027 között várhatóan 400 milliárd euró beruházást generál majd az Európai Unióban.
A harmadik pillért az uniós költségvetés által támogatott EBB (Európai Befektetési Bank)-hitelek jelentik, melyeket fel lehet majd használni munkavállalók átképzésére, vállalkozások támogatására, illetve tiszta energiába történő beruházásokra. Ennek révén elsősorban a közszektorbeli szervezetek jutnának támogatáshoz, segítve ezzel a klímasemlegességre való átállásukat.

Jól látszik, hogy a Zöld Megállapodás által kitűzött céloknak csak monumentális befektetésekkel lehet megfelelni. Éves szinten hozzávetőlegesen 260 milliárd eurónyi többletköltséggel kell számolni, amely a GDP (2018) 1,5 százalékát teszi ki. Becslések szerint az EU hosszútávú költségvetésének legalább 25 százalékát fogják felemészteni a klímavédelmi intézkedések, melyek sikeréhez az EBB további pénzügyi támogatást fog nyújtani.
A klímaváltozás azonban globális probléma, és megoldása ennek megfelelően csak globális válaszlépésekkel lehetséges. Az Európai Unió ezt felismerve zöld diplomáciai eszközökkel mozdítja elő a környezetvédelmi célok és sztenderdek teljesülését az ENSZ Biológiai Sokféleség és Klíma Egyezmény keretein belül. További erőfeszítéseket tesz a probléma kezelésére bilaterális kapcsolatok kiépítésével, illetve a G7 és G20 országok közötti egyezmények segítségével.
Minden előnye ellenére azonban a Zöld Megállapodás magában hordoz egy szignifikáns hiányosságot: bármennyire is előremutató az az irány, amit elénk vetít, a célkitűzései sajnos továbbra sem érik el a tudomány által javasolt kibocsátás-csökkentési értéket. A Megállapodás 55 százalékos célértéket irányoz elő, amely elmarad a tudományos konszenzus által megjelölt 65 százalékos értéktől. Bár ez a differencia első olvasatra talán nem tűnik soknak, valójában sok múlhat rajta: a kibocsátások csökkentésének halogatása egyre közelebb sodor bennünket egy olyan klímaállapothoz, ahonnan már nincs visszaút. Ennek az átbillenési pontnak az elérése azt eredményezné, hogy az emberiségnek többé nincs ráhatása a klímaváltozásra. Ez pedig a ma ismert civilizációnk végjátékát vetítené előre a következő évtizedekre.

Fontos azonban azt is hozzátenni, hogy még ha a jelenlegi 55 százalék nem is tűnik elegendőnek a másfél fokos cél tartásához, a kijelölt irány példamutató. Ráadásul az elkövetkező években, ahogy a társadalom egyre szélesebb rétegei fogják felismerni és a saját bőrükön érezni a klímaválság súlyát, a kibocsátáscsökkentési ambíciók további növelése sem kizárt.

Mindent összevetve a Zöld Megállapodás egy ambíciózus és nagyszabású tervet vázol fel a klímaváltozás mérséklésére, és mint ilyen, a maga nemében eddig egyedülálló a világon. Azáltal, hogy az Unió elkötelezte magát amellett, hogy 2050-re klímasemleges kontinenssé váljon, követendő példát állított a világ többi része számára.

Tények és adatok

• A bolygó lakosságának 13 százaléka továbbra sem fér hozzá modern elektromos áramhoz.
• 3 milliárd ember a főzéshez és fűtéshez még mindig szenet, faszenet, fát vagy állati hulladékot használ.
• Az éghajlatváltozás meghatározó tényezője az energia, ami az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának mintegy 60 százalékáért felel.
• A tüzelőanyagok háztartási energiához történő felhasználása során okozott beltéri levegőszennyezés a 2018-as adatok szerint körülbelül 4 millió ember halálát okozza évente, közülük tízből hat nő és lány.
• 2019-ben a megújuló energiákba történő új befektetések megközelítőleg 302 milliárd amerikai dollárt tettek ki világszerte. Ez két százalékos növekedést jelent az előző évhez képest.
• Az Európai Unió területén már több mint 52.000.000 m2 területet fednek napkollektorok.

Az áramhiány egyre inkább a Szubszaharai Afrikára koncentrálódik

2018-as adatok szerint a bolygó 90 százalékának van hozzáférése elektromos áramhoz, ami 2010-hez képest 7 százalékos növekedés. Habár az arány kellőképpen magasnak tűnik, körülbelül 789 millió ember számára nem biztosított az áramellátás, és ennek 85 százaléka vidéki területeket érint. Bár az elmúlt években több olyan térség is felzárkózott áramellátás szempontjából, mint a Karibi-térség vagy Kelet- és Délkelet-Ázsia, ahol mára közel 98 százalékos a lefedettség, a Szubszaharai Afrikában ez mindössze 53 százalék, és így 548 millió ember továbbra is elektromos áram nélkül marad. Egy 2018-as felmérés szerint, amit hat afrikai és ázsiai országban végeztek 2018-ban, a megkérdezett egészségügyi intézmények egynegyede nem rendelkezik elektromos áramellátással, és másik negyedük számára pedig nem tervezett áramkimaradások voltak tapasztalhatók, melyek negatívan befolyásolták az alapvető egészségügyi szolgáltatások működését. A berendezések meghibásodása és a feszültségingadozás okozta károsodás továbbá az egészségügyi központok 28 százalékát érintette. A kitűzött célokkal és megkezdett folyamatokkal a helyzet várhatóan javulni fog, de 2030-ban még így is 620 millió ember maradhat áramellátás nélkül.

A tiszta főzési megoldásokra való átállásban elért csekély eredmények miatt közel 3 milliárd ember egészsége forog kockán

A tiszta főzési megoldásokat alkalmazók a 2018-as adatok szerint a bolygó népességének csupán 63 százalékára tehető, ami több ugyan, mint a 2015-ben mért 56 százalék, mégis körülbelül 2,8 milliárd embernek kell környezetszennyező és az egészségre ártalmas megoldásokat alkalmaznia főzés során. Annak ellenére, hogy több, főként az ázsiai régióban bíztató a fejlődés üteme, a Szubszaharai Afrikában ilyen mértékű fejlődés nem tapasztalható, sőt a 2014-2018 közötti népességnövekedés átlagosan 18 millió emberrel múlta felül az eddig elért eredményeket. A jelenlegi és tervezett jövőbeni eljárásokkal 2030-ban továbbra is 2,3 millió embernek nem lesz hozzáférése tiszta főzési megoldásokhoz, és az ezzel járó egészségkárosodásismét főként a nőket és a gyermekeket fogja érinteni.

A hosszú távú éghajlati célok elérése érdekében fokozott erőfeszítésekre van szükség a megújuló energiák terén

A megújuló energiák által termelt és végső felhasználásra került energia az összes megtermelt energia 17,3 százalékát adta a 2017-es adatok szerint. Ezt a növekedést elsősorban a megújuló energiaforrások megnövekedett fogyasztása ösztönözte, amely a 2010. évi 8,6 százalékról 2017-re 10,5 százalékra emelkedett. A megújuló energiaforrások felhasználásának legnagyobb mértékű növekedését a villamosenergia-ágazatban történt fejlesztések eredményezték, ahol főképp a nap- és szélenergia dominál megújulók terén. Ettől a fejlődéstől azonban jócskán elmaradt a fűtésért felelős energiaszektor és a szállítmányozás, amely a végső felhasználásra került energiák 80 százalékáért felelős. Annak érdekében, hogy a villamosenergia-ágazat mellett több szektorban is jelentős átalakulások kezdődjenek, szélesebb körben alkalmazni kell a modern megújuló energiák adta lehetőségeket.

Az energiahatékonyság javítása, ami kulcsfontosságú az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése szempontjából, elmarad az SDG célokban kitűzöttektől

Az energiahatékonyság fejlesztése az egyik legsürgetőbb feladat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében. Az Fenntartható Fejlődési Célok szerint az energiahatékonysági fejlesztések történelmi arányát minimum meg kell duplázni, ami ebben az esetben 2,6 százalék lenne, és lehetőség szerint ezt az arányt tovább emelni annak érdekében, hogy 2030-ra ez az arány legalább 3 százalék legyen. Az energiahatékonysági fejlesztések alacsonyabb közüzemi számlákat eredményezhetnek, munkahelyeket teremthetnek, és stabilizálhatják az áramárakat és azok ingadozását.

A nemzetközi finanszírozások növekedése a megújuló energiaforrások területén bíztató, de ezeknek csak a töredéke jut el a legszegényebb országokba

A fejlődő országokba irányuló, a tiszta és megújuló energiákat támogató nemzetközi pénzügyi források mértéke 2017-ben 21,4 milliárd dollár volt, megduplázva ezzel a 2010-es forrásokat. Az elérhető források közel fele vízenergiára, több mint negyede napenergiára, és 7, illetve 6 százaléka jutott szélenergiára és geotermikus energiára. Habár az előrelépés biztató, ezeknek a pénzügyi áramlásoknak csak 12 százaléka érte el a legkevésbé fejlett országokat, amelyek a kitűzött célok elérésétől a legtávolabb vannak. Annak érdekében, hogy a helyzet javuljon, sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a rászoruló országokba jutó források mennyiségére.

EREDMÉNYEK AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Az Európai Unió számára kiemelt jelentőségű a tiszta és megfizethető energiára való átállás annak érdekében, hogy az uniós polgárok egy tisztább és egészségesebb környezetben élhessenek, illetve az áramszolgáltatással kapcsolatos költségeket a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék. Ennek érdekében nem csak tagállami, de uniós szinten is számon tartanak adatokat a különböző Fenntartható Fejlődési Célokról, amelyek az Európai Unió eddigi teljesítményeit mutatják meg. A 7. cél első indikátora, amely a lakosság azon arányára vonatkozik, akik képtelenek az otthonukban megfelelő hőmérsékletet kialakítani és megtartani, uniós szinten jelentős csökkenésnek indult. A 2019-es adatok szerint az EU-ban a megújuló energiák használata a végső energiamixben pedig már átlépte a 20 százalékos küszöböt. Ez az arány a következő évek során várhatóan még nőni fog az ambiciózus uniós politikák és támogatások révén, melyek segítségével 2030-ra sikerülhet elérni az üvegházhatású gázok kibocsátásának 55 százalékos csökkentését az uniós céloknak megfelelően. A harmadik, egyben utolsó indikátor az energiatermelés során kibocsátott szén-dioxid mértékét vizsgálja. Az energiaszektor szén-dioxid kibocsátása a legfrissebb adatok szerint 2015 óta folyamatosan mérséklődik, és ezt a visszaesést az újonnan telepített megújuló energiák, illetve a már meglévő energiaforrások dekarbonizációjával tovább lehet még fokozni.

MAGYAR EREDMÉNYEK

Magyarország a megfizethető és tiszta energia terén azon országok közé sorolható, akik bár tesznek a célok teljesítése érdekében, az eddigi mutatószámok alapján ezeket a folyamatokat fel kellene gyorsítani. Az egyik legmarkánsabb témában, ami a megújuló energiák használata a végső energiamixben, jelen állás szerint csak közel 12-15 százalékát teszi ki az ország teljes energiafogyasztásnak a 2018-as adatok szerint, és ezzel az eredménnyel a szomszédos országok közül kizárólag Szlovákiát tudja megelőzni, aki 11 százalék körüli eredménnyel rendelkezik. Mérsékelt előrelépés tapasztalható az energiatermelés szén-dioxid kibocsátásában, de a 2017-es adatok szerint az ország energiaellátásának 67 százaléka még mindig a fosszilis üzemanyag elégetéséből származik, mint például a nyersolaj, a benzin, a fűtőolaj vagy a dízel. Az elmúlt években jelentős csökkenés tapasztalható a lakosság körében azok között, akik képtelenek otthonukban a megfelelő hőmérsékletet kialakítani és megtartani.

EGYES MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK

Napenergia

A napenergia egy olyan végtelen energiaforrás, amit egyelőre csak korlátozott mennyiségben tudunk hasznosítani. Egy órányi napsütéssel képesek lennénk teljesen kielégíteni bolygónk egy évnyi energiaszükségletét.
Kétféle, számunkra is alkalmazható napenergia forrást különböztetünk meg: aktív és passzív.
A passzív energia az épületek felmelegítésére és bizonyos fokú megtartására alkalmas, de csak akkor, ha megfelelő környezeti adottságokkal (tájolással) és építőanyagok kiválasztásával alkalmazzuk.
Az aktív napenergia termelésnek két lehetséges felhasználási lehetősége van: elektromos áram, illetve hőenergia termelés. Mi az előbbivel foglalkozunk részletesen.
Az elektromos áramot termelő napelemeket, vagy más néven fotovoltaikus elemeket már 1950 körül elkezdték alkalmazni, de szélesebb körben csak jóval később terjedt el. A megújuló energiaforrások közül mára az egyik legelterjedtebb tiszta energiaforrássá vált, és 2020-as adatok szerint a világ összenergia termeléséhez 707 494 MW-tal járul hozzá.

Napenergia használata az Európai unióban

A napenergia használata az Európai Unióban 2017-es adatok szerint a teljes energiamix 3,6 százalékát adta, azonban ez a szám a jelenlegi trendek alapján 2040-ig több mint ötszörösére fog nőni. Annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson, a termelési költségek csökkentésére van szükség és javítani kell a napfény energiává alakításának hatékonyságát. Az Európai Unió élen jár a napenergia fokozottabb elterjesztésében, és jelentős intézkedéseket hozott arra vonatkozóan, hogy minél több európai fogyasztó számára elérhetővé váljon ez a fajta megújuló energiaforrás.
A „Tiszta energia minden európai számára” csomag keretében már nem csak elképzelés, hanem kötelezettség is a 2015-ös uniós energiapolitika irányelveinek implementálása a nemzeti jogszabályokba, amely alapja a Párizsi Egyezményben meghatározott üvegházhatású gázok csökkentése.
A napenergiával kapcsolatos kutatások főleg 3 felhasználási módra koncentrálnak: a fotovoltaikus, a koncentrált napenergia, és a napenergiával történő fűtésre és hűtésre. Az Európai Unió mindhárom technológiát kiemelten kezeli, és ahol lehet, szakmai és anyagi támogatást ad ezek fejlesztésére.
A fotovoltaikus erőművek (avagy naperőművek) a napfényt közvetlenül felhasználható energiává alakítják, ami már képes például a háztartások energiaigényének kielégítésére. Az EU pénzügyileg támogat olyan kutatásokat, melyek célja főként új anyagok megtalálása, a fotovoltaikus cellák jobb kialakítása, a hatékonyabb napelemek gyártása és az áramtermelés költségeinek csökkentése.

A koncentrált napenergia (CSP) erőművek tükrök segítségével koncentrálják a Nap energiáját az elektromos áramot létrehozó gőzturbinák meghajtására. A technológia költsége egyelőre kifejezetten magasnak számít, ezért az EU minden olyan fejlesztést támogat, amely képes egy sokkal megfizethetőbb árat és hatékonyabb működést biztosítani. Szintén a tervek között szerepel, hogy az Unió területén épüljön meg az első nagyobb méretű ilyen típusú erőmű.
A napenergiát már régóta használják a háztartások melegvízzel történő ellátására, azonban az új technológiáknak köszönhetően egy olyan rendszert sikerült létrehozni, amely képes a háztartások és akár gyárak fűtési és hűtési igényeit kielégíteni. Az SHC (Solar Heating and Cooling) technológia Európa legtöbb régiójába telepíthető lenne, ezért az Európai Unió is hozzájárul anyagilag a fejlesztésekhez, hogy egy megbízható és gazdaságilag is életképes, napenergián alapuló rendszert lehessen alkalmazni a melegvíz-ellátás és a távfűtés terén a háztartásokban és az ipari szektorokban.

Vízenergia

A vízben rejlő energiát már az ókori görögök is felhasználták gabonafélék őrlésére vízimalom formájában, napjainkban pedig a legnagyobb arányban használt és egyben legköltséghatékonyabb elsődleges megújuló energiaforrás.
Leggyakrabban a nagyesésű vagy nagy vízhozamú folyók által generált kinetikus energia révén állítanak elő belőle elektromos áramot, amelyet aztán a kiépített hálózaton keresztül juttatnak el a fogyasztókhoz. Norvégia földrajzi adottságai például kimondottan kedvezőek a vízenergia ily’ módon történő kihasználásához, így az ország energiamixének 99%-át képesek fedezni a nagyesésű, gleccservíz táplálta folyókból. A legnagyobb vízenergia-kapacitással a világban Kína rendelkezik, ahol 2020-ban 339 840 MW teljesítményt ért el a telepített kapacitás. (Összehasonlításképpen: a paksi atomerőmű, amely Magyarország energiaigényének közel felét fedezi, 2000 MW névleges kapacitással rendelkezik.) A vízben rejlő energia kihasználásához azonban nem mindenhol kedvezőek a természeti adottságok, így hazánk energiamixében sem szerepel számottevő arányban (~0,1%).
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jelentése szerint, bár a megújuló energiamixen belül számottevő a vízenergia kihasználtsága, ahhoz, hogy a világ tartani tudja a Fenntartható Fejlődési Célt, évente 3%-kal kellene bővíteni a hidroelektromos kapacitást globálisan. Ez az érték 2019-ben 2% volt csupán.

A vízenergia használata az Európai Unióban

A vízenergia az Európai Unió első számú megújuló energiaforrása: az éves termelés mintegy 152 GW. Jelentősége abból is világosan látszik, hogy 2020-ban az energiamix 13 százalékát a vízenergia adta. Bár az EU kiemelten fontos szereplőként tekint a vízenergiára az energiaátmenetben, 2020-ban érdekes tendencia kezdett körvonalazódni. Európa szerte 101 gátat bontottak le, azok környezetükre gyakorolt negatív hatása miatt. A gátak többek között természetes élőhelyeket választanak szét, fokozzák a folyópart erózióját, ráadásul a megváltozott élettérhez sokszor éppen az őshonos fajok képtelenek alkalmazkodni, ami kedvez a jóval adaptívabb, invazív fajok betelepüléséhez.
Európa egyik legnagyobb hidroelektromos erőműve, az 1,8 GW kapacitással rendelkező Grand Maison, a Francia-Alpok területén található.

Óceáni energia

Az óceánok Földünk felszínének 70,8%-át borítják, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért nem használjuk energiatermelésre ezt a folyton változó, folyton mozgásban lévő közeget? Az óceánokban rejlő villamos energia potenciál akár többszörösen is képes lenne fedezni az emberiség teljes energiaigényét. Miközben az emberiség energiaigénye 2019-ben 25 814 TWh volt, az óceánokból potenciálisan 45 000-130 000 TWh megújuló energiát tudnánk kinyerni évente.
Bár egyre több kutatás irányul erre a területre, az óceánban rejlő energia kihasználását célzó technológiák a mai napig gyerekcipőben járnak. Ezt mutatja az a tény is, hogy 2011 óta gyakorlatilag nem volt változás az óceáni energiaadatokban. Évről évre kb. 510-520 MW teljesítményt mértek globálisan. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének ígéretes és működő megoldások, azonban ezek a kereskedelmi forgalomban, szélesebb volumenben egyelőre nem elérhetőek.
Az óceán nyújtotta energiaforrások közül az árapály-energia talán a legismertebb, melynek nagy előnye a többi megújuló energiaforrással szemben, hogy kiszámítható. Míg a hagyományos vízenergiára épülő technológiák nem függetlenek a folyók vízhozamától (mely a klímaváltozás miatt sok régióban egyre kiszámíthatatlanabbá fog válni), addig az árapály-jelenséget a Föld, a Hold és a Nap egymáshoz viszonyított mozgása vezérli, és ebben emberi időléptékben mérve nincs változás.
További ígéretes energiaforrást jelenthetnek a folyótorkolatoknál lévő sókülönbséget (az óceáni sósvíz és a folyami édesvíz találkozási pontjánál), az óceánok vertikális rétegződéséből származó termális hőkülönbséget és a hullámzási energiát kihasználó technológiák. Ezek elterjedésére azonban valószínűleg még éveket, akár évtizedeket kell várnunk.

Óceáni energia használata az Európai Unióban

Bár jelenleg az óceáni energia szerepel legkisebb arányban az energiamixben, az EU világelső az árapály-energia kihasználásában. 2018 és 2019 között 50 százalékkal nőt a telepített árapály-erőművek kapacitása, összesen 27,7 MW energiát termelve. Ezzel párhuzamosan a hullámenergia szektor is erőteljes növekedést mutatott az utóbbi években, főként az Atlanti-óceán és az Északi-tenger partvidékén. Összesen 11,8 MW teljesítménnyel járult hozzá a hullámenergia a kontinens energiamixéhez.

Szélenergia

A szélenergia hasznosítása sem újkeletű: kezdete az időszámításunk előtti második évezredre tehető, de gondoljunk csak a szélmalmokra, melyeket elődeink (akár a vízimalmokat) gabonafeldolgozás céljából építettek a korábbi évszázadokban. Jelenleg a szélenergia a leggyorsabb ütemben terjedő megújuló energiák közé tartozik. 1997 és 2018 között egészen elképesztő mértékben, mintegy 75-szörösére (7,5 GW-ról 564 GW-ra) növekedett globálisan a szélerőművek kapacitása. Ennek a növekedésnek talán legfőbb oka, hogy a telepítési költségek folyamatosan csökkennek.

A szélenergia hasznosítása a vízenergiáéhoz hasonló módon történik: a turbinák pengéinek ütköző, mozgó levegő által generált kinetikus energiát alakítja át a háztartások és ipari létesítmények számára elérhető elektromos árammá. Az, hogy egy szélturbina mekkora teljesítményt tud leadni, három fő tényezőtől függ: a szélsebességtől, a turbina méretétől és a pengék hosszától. Elméletileg, ha a szélsebesség kétszeresére nő, a szélenergia potenciálja nyolcszorosára változik. Míg 1985-ben 0,05 MW volt csupán egy szélturbina kapacitása, a mai, modern utódaik által leadott teljesítmény átlagosan 2 MW körüli értékre tehető.
A szélenergia esetében ugyanakkor létezik offshore (tengeri) technológia is. Ez jelenleg alacsony kihasználtságú, de jelentős potenciállal bír, hiszen a szárazföldi társaihoz képest egy tengeri szélturbina akár kétszeres teljesítményt is le tud adni. A turbinákat általában egy partmenti szűk sávban (legfeljebb 80 méterre a parttól), a tengerfenékre rögzítik.
A közelmúltban Skócia partjai mentén elkezdték tesztelni az ún. lebegő szélturbinákat is, melyek egy hatalmas, több mint 100 tonnás „horgony” segítségével maradnak a felszínen. Az új technológia révén a turbinákat akár 800 méternyire is el tudják vontatni a parttól. Ez azért bír nagy jelentőséggel, mert a nyílt tengeren a nagyobb átlagos szélsebességnek köszönhetően sokkal produktívabban tudnak üzemelni, mint partmenti társaik. Könnyen elképzelhető, hogy a tengeri szélerőművek többek között a túlnépesedett, partmenti nagyvárosok energiaigényeit is képesek lesznek ellátni a közeljövőben.
2020-ban a szárazföldi szélerőművek 698 909 MW, míg az offshore turbinák 34 367 MW teljesítményt adtak le globálisan. (Összehasonlításképpen: a paksi atomerőmű, amely Magyarország energiaigényének közel felét fedezi, 2000 MW névleges kapacitással rendelkezik.)

Lássunk néhány további, a szélenergiával kapcsolatos érdekességet:

• Egy átlagos szélturbina közel 8000 alkatrészből áll.
• A világ legnagyobb szélturbinája a Hawaii-hoz tartozó Oahu szigetén található, amely mintegy húszemelet magas, a pengéi pedig vetekednek egy futballpálya hosszával.
• Egy átlagos szélturbina megközelítőleg 1500 átlagos európai háztartás energiaellátását képes biztosítani.
• Ma már elérhetőek olyan kisméretű, hordozható szélturbinák is, melyek az akkumulátorok töltésére használhatók.
• 2050-re a globális energiafogyasztás 1/3-át biztosíthatja szélenergia.

A szélenergia használata az Európai Unióban

A Zöld Megállapodás szerves részét képező energiaátmenetben jelentős szerep fog jutni a szélenergiának. A jelenlegi termelés mintegy 195 GW, 2030-ra pedig elérheti a 350 GW-ot. Ezzel az EU a tagországok teljes energiaigényének 24%-át képes lenne fedezni, jelentős lépést téve az energiaszektor zöldítése felé.
Az európai kontinenst körülölelő tengeri medencék hatalmas szélenergia potenciállal rendelkeznek.
Az Európai Bizottság 2020. novemberében mutatta be az Offshore Megújuló Energia stratégiáját, amely az offshore (tengeri) szélerőmű-kapacitás növelését irányozza elő. Mivel jelenleg az EU abszolút első a tengeri szélenergia-termelésben, a fejlesztések a vezető piaci pozíció megőrzését is szolgálják. A jelenlegi 16 GW teljesítményt (egy másik forrás szerint 25 GW*) 2030-ra 60 GW-ra, 2050-re pedig 300 GW-ra emelnék. A tervezetben számolnak az olyan, jelenleg még kevéssé elterjedt technológiákkal is, mint a lebegő szél-és naperőművek. A beruházások az iparág fellendítése mellett a zöld munkahelyek teremtésében is fontos szerepet kapnak majd.

Hidrogén-energia

A hidrogén-energia, ez a hatalmas növekedési potenciállal rendelkező energiahordozó, egyre inkább begyűrűzni látszik az energiaipar valamennyi szegmensébe. Maga a hidrogén a legegyszerűbb és legnagyobb arányban előforduló elem a természetben. Egyetlen nagy hátránya, hogy a természetben csak ritkán találkozhatunk vele tiszta formában, éppen ezért komplexebb vegyületekből kell kivonni; és bár erre a víz is kiválóan alkalmas lenne (elektrolízis révén), jelenleg a hidrogén nagy részét sajnos fosszilis energiahordozókból, különösképpen földgázból állítják elő. Az ilyen hidrogént „szürke” hidrogénnek nevezzük, mivel előállítása jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár, így egyáltalán nem tekinthető tiszta energiának. Évente átlagosan 830 millió tonna CO2-kibocsátásért felelős a hidrogéntermelés világszerte, ami megegyezik az Egyesült Királyság és Indonézia együttes kibocsátásával.
A hidrogén akkor jelentene valóban áttörést az energiaigényes iparágak számára, ha annak „zöld” változata terjedne el nagyobb arányban. Ennek ismérve, hogy előállítása során kizárólag megújuló energiaforrásokat (szél, nap, víz) vesznek igénybe, így a hidrogén teljes életciklusán át karbonsemleges vagy kvázi-karbonsemleges maradhat. A megújuló energiaárak trendszerű csökkenése és az egyes országok, a Párizsi Megállapodásban foglalt kibocsátáscsökkentés iránti elköteleződése (NDC), az elektrolízis segítségével előállított hidrogén gyors növekedését vetíti előre a következő évtizedben. (Jelenleg a globális hidrogéntermelés csupán 0,1%-a származik elektrolízisből.)
Szakértők szerint a hidrogénnek jelentős szerep fog jutni az energiaátmenetben, melynek során a gazdaságok fokozatosan átállnak a fosszilis energiahordozók használatáról a megújuló energiaforrásokra. Ehhez az infrastruktúra már adott, hiszen a jelenlegi gázvezetékek alkalmasak a hidrogén szállítására is. Ezen kívül a közlekedésben, főként a repülésben és a hosszútávú szállítmányozásban jelenthet megoldást. Éppen azokban az iparágakban, ahol pillanatnyilag kevés a hajlandóság és a versenyképes alternatíva az alacsonykibocsátású működésre való átállásra.

Az EU hidrogén stratégiája

Az Európai Unió Hidrogénstratégiája egy olyan integrált energiarendszerre irányul, ahol a dekarbonizált hidrogén segítségével előre lehet mozdítani azokat a karbonintenzív szektorokat is egy zöld jövő felé, mint például az ipar, a közlekedés, az energiatermelés vagy éppen az építőipar. Ez azoknál az ágazatoknál kulcsfontosságú, ahol nincs lehetőség villamosításra, de szükség van könnyen tárolható és mozgatható energiaforrásokra. A hidrogént alapvetően az iparban és a különböző finomító-eljárások során alkalmazták, azonban a szükséges mennyiség előállítása mellett jelentős szén-dioxid kibocsátás keletkezett. Az uniós Hidrogénstratégiában a hidrogén előállításáért elsősorban szél-és naperőművek felelnének, de rövid és középtávon szükség lehet alacsony szén-dioxid-kibocsátású előállítási formák alkalmazására.

Az EU Hidrogénstratégiája lépésről lépésre:
A stratégia megvalósításának elősegítése érdekében egy új szövetség került létrehozásra, Európai Tisztahidrogén-szövetség néven. Tagjai között fellelhetőek az iparág vezető vállalatai, a civil társadalom képviselői, nemzeti és regionális miniszterek, valamint az Európai Beruházási Bank. Elsődleges céljuk egy beruházási ütemterv megalkotása, amely megfelelő feltételeket teremt nagymennyiségű tiszta-hidrogén előállításához és támogatja a tiszta-hidrogén iránti keresletet az EU-ban.
Ahhoz, hogy az uniós Hidrogénstratégia valóban a legtisztább rendelkezésre álló megújuló energiaforrások használatával készüljön, az Európai Bizottság olyan közös szabványokat, terminológiát és tanúsítást vezet be, melyek nem csak rövidtávon, hanem a teljes életcikluson keresztül számított kibocsátásokon alapulnak. A szükséges infrastruktúra és logisztikai hálózatok kiépítéséhez a NextGenerationEU támogatásai járulnak majd hozzá, illetve a tiszta-hidrogén térnyerésének megkönnyítéséhez a Bizottság további szakpolitikai és szabályozási javaslatokkal készül.

Geotermikus energia

A geotermikus energia egy olyan megújuló energiaforrás, amely a Föld belső hőjét használja fel villamosenergia-termelésre vagy fűtésre. Az geotermikus energia felhasználásának lehetőségei azonban a források jellemzőitől függ. A magas-hőmérsékletű, <100-150 °C felletti forrásokat főképp elektromos áram termelésére hasznosítják, de a kisebb hőmérsékletű forrásokat az iparban, a szolgáltatási és a lakás szektorban is lehet alkalmazni. Ahhoz azonban, hogy tiszta energiához juthassunk, elsőként egy mesterséges kútra van szükség, amely kellően magas hőmérsékletű területig nyúlik le. Ezután a kútba vizet pumpálnak, és amikor a víz felmelegedett, kiszivattyúzzák, ami pedig már alkalmas lehet lakóházak fűtésére vagy gőzturbinák meghajtására, mely utóbbival elektromos áramot lehet előállítani. Míg a geotermikus energia korlátlan és folyamatos energianyereséget jelent, addig termálvíz formájában már nem kiapadhatatlan.
A geotermikus energiát már a korabeli Pompeiiben is alkalmazták termálvíz formájában, azonban elektromos áram termelésére csak a 20. században kezdték el hasznosítani. Magyarországnak kifejezetten jók az adottságai a geotermikus energiában, így országszerte több mint 1000, geotermikus energia kinyerésére alkalmas kút található. Világszerte is elterjedt ennek a megújuló energiaforrásnak a használata, főként Izlandon, Kenyában vagy éppen El Salvadorban, ahol fűtésre a lakosság 90 százaléka alkalmazza.

Geotermikus energia használata az Európai Unióban

Az EU világviszonylatban a negyedik legnagyobb kapacitással bír a geotermikus energia terén, ami több mint 1GW-ot jelent, és 2 millió otthon ellátására elég. Az első három ország az Egyesült Államok (3,4 GW kapacitással), a Fülöp-szigetek (1,8GW) és Indonézia (1,6 GW).
A tagállamok közül Olaszország vezet 915MW -tal, majd utána következik Németország 38 MW-tal, és a dobogón szerepel még Portugália 30MW-tal.

Tippek, amiket egyéni szinten tehetsz a megfizethető és tiszta energia érdekében

• Kapcsolj ki minden nem alapvető fontosságú elektromos eszközt (pl. TV) a lakásban, mielőtt elutaznál az otthonodból!
• Használj energiatakarékos izzókat, és vásárláskor figyelj, hogy alacsony fogyasztású háztartási készüléket válassz!
• A lakás átmelegedése ellen használj külső árnyékolókat!
• Szigetelj, és télen ne fűtsd az utcát, nyáron a hűvösben szellőztess!
• Ha már légkondicionáló telepítésén gondolkozol, válassz napelemmel működő légkondicionáló eszközt! – Úgyis akkor van meleg, ha süt a nap.
• Állítsd alacsonyabb hőmérsékletre a termosztátot, és használj minél több szőnyeget, hogy bent maradjon a meleg!
• Ha nyaralót építesz, amit elsősorban nyáron használsz, hasznosítsd a napot a melegvíz ellátására!
• Kapcsold le a lámpákat azokban a helyiségekben, amiket éppen nem használ senki! A lámpák akár néhány másodpercnyi lekapcsolása is több energiát takarít meg, mint amennyi a lámpák beindításához szükséges, függetlenül az izzó típusától.
• Telepíts Te is napelemeket az otthonodra. Ha ezt nem teheted meg, akkor támogasd ezek terjedését iskolákban, otthonokban, munkahelyeken!