Az építőipar, különösen az építőanyag-gyártás a nehezen dekarbonizálható iparágak közé tartozik. Miközben a szektor az energiafelhasználáshoz kötődő CO2-kibocsátások 38%-át teszi ki jelenleg (a Global Alliance for Buildings and Construction (GlobalABC) szerint), 2030-ig felére kellene csökkenteni az épületek közvetlen kibocsátását, hogy 2050-re karbonsemlegessé válhasson az épületállomány. Ennek fényében mutatjuk be, hogy a kihívásokkal teli évek elé néző építőiparban milyen trendek és gyakorlatok vezetnek a fenntarthatóság felé.
Az építőiparra ható erők
A városi infrastruktúra mennyiségi és minőségi fejlesztése egyre nagyobb szerepet fog kapni, hiszen az előrejelzések szerint 2050-re a Föld népességének 66%-a városlakó lesz. Miközben azonban az építőanyagok iránti igény egyre növekszik, számolni kell egy átfogó, globális erőforráshiánnyal is. Ezzel párhuzamosan pedig a munkaerőpiac is fokozatosan átrendeződik: egyre kevesebb a szakmunkás, és egyre többen célozzák meg a felsőoktatást.
A hullámok között evező építőipari vállalatok fölött pedig immár ott tornyosul a klímaválság jelentette cselekvési kényszer is. Lépést kell tartaniuk az Európai Unió szigorodó, energiahatékonyságot és kibocsátás-csökkentést célzó rendeleteivel, épületeiket pedig fel kell készíteniük a heves időjárási események jelentette fizikai kockázatokra. Egyre inkább látszik, hogy amelyik vállalat nem lép időben, a tényleges cselekvést halogatja, az nem csupán komoly hátrányba kerülhet versenytársaival szemben, de könnyen egzisztenciális problémákkal találhatja szemben magát.
Iparági trendek
Ahogyan az várható volt, az iparág elkezdett reagálni ezekre a hatásokra, sőt, talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy jelentős átalakuláson megy keresztül. Az erőforráshiány és az ebből származó drágulás sürgető jelleggel hat az újszerű, high-tech építőanyagok elterjedésére. Elvégre valamivel építeni kell, még akkor is, ha a hagyományos anyagok egyre nehezebben elérhetők. Ezek közül a legérdekesebbek minden bizonnyal a nevükben némiképpen futurisztikusan csengő öngyógyító anyagok. Ezeknek ma már viszonylag széles skálája létezik, ám rendszerint még csak kísérleti stádiumban vannak, így ipari léptékű gyártásuk és felhasználásuk egyelőre várat magára. A Coloradói Egyetemen például egy cianobaktériumokból, homokból és zselatinból készült keveréket kutatnak, mely öngyógyító tulajdonsága mellett még a légkörből is kivonná a szén-dioxidot.
A geoműanyagokat (geotextíliák, geomembránok, geohabok) ugyan már évtizedek óta használják földmunkáknál és a mélyépítő iparban, ma már minden eddiginél jobb minőségben és szélesebb skálán elérhetők.
Geoműanyag használata autópálya építés során
A “zöld” építőanyagok iránti kereslet is folyamatosan növekszik egyrészt azért, mert a megrendelők egyre inkább keresik a fenntartható megoldásokat, másrészt pedig mert szigorodnak a szabályozások. Az Egyesült Királyságban például egyre több vállalat kezdi használni az autópálya építéshez az ún. “zöld” aszfaltot (amely csak nevében zöld, valójában ugyanolyan fekete, mint hagyományos társa). Az alacsonyabb hőmérsékleten előállított zöld aszfaltkeverék (warm mix asphalts) abban különleges, hogy gyártása 15%-kal kevesebb szén-dioxid kibocsátással jár. Elköteleződési példa, hogy a francia Vinci 2030-ra 90%-ban alacsony szénlábnyomú betont fog használni.
Az előregyártott és moduláris elemek volumene is felívelőben van, hiszen a hagyományos gyakorlatokkal szemben kisebb a költségvonzata, valamint kisebb a vele járó károsanyag-kibocsátás is. Emelett pedig alkalmazása jóval kisebb mértékű felfordulással, zajhatással jár és sokkal kevesebb hulladék is keletkezik, mint a helyszínen (on-site) történő építés során.
Moduláris építészet
Az anyaghasználat változása mellett kiemelt jelentőséget kap a tehetségek vonzása és megtartása, a munkatársak részére karriermenedzsment biztosítása. A sokszínűség és esélyegyenlőség is egyre jelentősebb a szektorban, ami azért is fontos, mert az építőiparban hagyományosan szinte csak férfiak dolgoznak – és itt nem csupán az építőmunkásokra kell gondolni, hanem a mérnökökre és menedzserekre is.
Fenntarthatóság a vállalatok életében
Miután áttekintettük az építőipari vállalatok kihívásait és az iparágon belüli átalakulás főbb irányvonalait, érdemes megvizsgálni, hogy milyen konkrét lépéseket tesznek a cégek annak érdekében, hogy működésük fenntarthatóbbá váljon.
A fenntarthatóságban jeleskedő vállalatok azon túlmenően, hogy az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljait integrálják működésükbe, kijelölték azt az utat, amelyen végighaladva legkésőbb 2050-re karbonsemlegessé válhatnak. Ehhez pedig tudományosan elfogadott kibocsátás-csökkentési célokat (Science-Based Target) határoznak meg.
A legkiemelkedőbb ezen a téren talán a brit Willmott Dixon. A szigetországi vállalat 2012 óta semlegesíti kibocsátásait, azonban 2030-ra ellentételezés (offsetting) nélkül akarják elérni a teljes karbonsemlegességet. Ehhez megújuló energiát termelnek saját felhasználásra, zéró kibocsátású irodaházakat üzemeltetnek, elektromosra cserélik a teljes gépjárműflottájukat és 100 ezer fát ültetnek.
Nettó zéró irodaház terve London belvárosában
A körforgásos gazdaság felé történő elmozdulást a hulladékgazdálkodás fejlesztése és a vízfelhasználás optimalizálása segíti. Az építőiparban nagy hangsúlyt kell kapjon az újrahasználat, újrahasznosítás is, hiszen az épületbontások során rengeteg bontási hulladék marad vissza. Ezen felül számos vállalat elkötelezte magát az irodai műanyaghulladék teljes kiszorítása (zero waste) mellett is.
Az építőipar jövője
Összességében elmondható, hogy bár számos építőipari vállalat elkezdte felismerni a fenntarthatóság fontosságát, a szektor még mindig a globális felmelegedés egyik motorja, és ez várhatóan így is marad a következő években. Fontos látni, hogy még ha a menedzsment sok esetben el is kötelezi magát a változás mellett, az iparági kultúrában olyan, az évtizedek során bebetonozódott falakat kell ledönteni, amelyhez csak széleskörű, a teljes értékláncra kiterjedő szemléletformáláson, tudatosításon át vezethet az út. Hiszen az alvállalkozók, beszállítók rendszerint szkeptikusan állnak a fenntarthatósági törekvésekhez, és önszántukból ritkán akarnak változtatni a bevett, fenntarthatatlan gyakorlatokon.
Emellett sokkal nagyobb hangsúlyt kellene, hogy kapjanak a felújítások, a már meglévő épületállomány korszerűsítése. Dicséretes a nulla vagy közel nulla kibocsátású épületek terjedése, azonban egy új épület megépítése a legtöbb esetben nagyobb környezetterheléssel jár, mint egy már meglévő felújítása.
