Ezt talán a legjobban a konferencia előtt pár nappal megjelent ENSZ elemzés (NDC Synthesis Report – update of key findings, 2021. okt. 25.) frissített változatának főbb megállapításai alapján érthetjük meg. Nem titkolt célja az elemzésnek, hogy a Párizsi Megállapodásban résztvevő országok felébredjenek, és a tárgyalás érdemi eredményekkel záruljon.
Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) 2018-as különjelentése óta a köztudatba bevésődött egy kifejezés: másfél fok – ez az a hőmérsékleti emelkedés, amivel még nem okozunk visszafordíthatatlan károkat a környezetünkben, és élhető bolygót hagyunk a jövő nemzedékekre. Azt is tudjuk, hogy drasztikus kibocsátáscsökkentésekre van szükség ahhoz, hogy ne haladjuk meg ezt a limitet: 2050-ig el kell érni, hogy a kibocsátások egyensúlyba kerüljenek a bioszféra általi és/vagy mesterséges nyelőkkel. Mivel a légkörben addig is halmozódnak az üvegházhatású gázok, így nem elég az utolsó percben cselekedni, szükség van köztes célra is: 2030-ig legalább 45%-kal kell világszinten csökkenteni a kibocsátásokat 2010-hez képest. A késői cselekvés pedig valószínűleg jóval többe fog kerülni és a „túllövés” kockázatát is magában rejti.
Nézzük meg a kiadott elemzés alapján, hogy az emberiség mennyire vette komolyan a fenti megállapításokat! Az alábbi ábrán látható, hogy a vállalások (NDCs) és a különböző hőmérsékleti limiteknek megfelelő (1,5°C; 1,5°C kissé meghaladva; 2°C) kibocsátási pályák hogyan alakulnak 2010 és 2060 között (Forrás: UNFCCC).
A globális kibocsátások összehasonlítása az IPCC különjelentésében vizsgált szcenáriók és NDC-k mentén
A teljes antropogén ÜHG kibocsátás (a földhasználat és földhasználat-változást figyelmen kívül hagyva), amennyiben a Párizsi Megállapodás alapján tett vállalások teljes mértékben teljesülnek, 2030-ra 58,7%-kal lesz magasabb, mint 1990-ben vagyis 4,7%-kal magasabb a 2019-es szinthez képest. A 2010-es szinthez képest ez pedig 15,9%-os emelkedést jelentene.
Ha a kis környezeti kockázattal járó 1,5°C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedés helyett a kevésbé biztonságos, de még elfogadható 2°C-ot vizsgáljuk, még akkor is csökkenteni kellene a kibocsátásokat 2010-hez képest, legalább 25%-kal, valamint legkésőbb 2070-re elérni a nettó nulla kibocsátást.
A helyzet komolyságát a légköri szén-mérlegen keresztül érthetjük meg leginkább. Az országok jelenlegi vállalásai alapján a 2050-ig kibocsátható szén-dioxid mennyiség 89%-át eresztjük a légkörbe 2020 és 2030 között, 2030 utáni időszakra pedig maradna 56 Gt – ez a 2020-2030 közötti tervezett globális kibocsátásoknál egyetlen egy év kibocsátásának felel meg.
Ha csak a 2°C-os célt vesszük, akkor is a tervezett ütem alapján 2020 és 2030 között 39%-ot emésztenénk fel.
A fentiek alapján vagy a vállalások jelentős emelésével vagy azok jelentős túlteljesítésével, de inkább a kettő kombinációjával lehet csak költséghatékonyan limitálni a felmelegedést, akár a 2°C-os, akár az 1,5°C-os forgatókönyveket nézzük. A nettó nulla kibocsátás elérése pedig alapvető feltétel bármelyik hőmérséklet-emelkedési cél esetén.
Összesítve azokat a vállalásokat, ahol nettó nulla kibocsátást / klímasemlegességet / ÜHG semlegességet / karbonsemlegességet ígértek 2050-ig vagy utána, még ezen országok is a 2010-es szintjükhöz képest csak 26 (22-29)%-os csökkentést terveznek végrehajtani.
Az elemzés összegyűjtött számos olyan jó példát, melyekkel (összeségében) elérhető lenne a 1,5°C-os útvonal. Ezek a következők:
- 2030-ig felhagynak a szén-felhasználásra irányuló befektetésekkel, ahol a folyamat során üvegházhatású gáz kerül a légkörbe.
- Felhagynak 2025-ig a nem megfelelő technológiájú szénalapú elektromos áram termeléssel 2025-ig.
- 2035 és 2050-ig kivezetik a fosszilis üzemanyaggal meghajtott személygépkocsik forgalmazását.
- Ehhez kapcsolódó intézkedés az, hogy 2030 után a gázolajjal vagy benzinnel hajtott járművek regisztrációjának tiltása.
- 2020-ig az újépítésű épületeknél előírják, hogy közel nulla energiás épületek legyenek.
- 2030-ig növelik az erdőborítottságot.
- Van olyan ország, ahol 60%-kal növelnék az erdőborítottságot, anélkül, hogy a mezőgazdaságban hasznos területekből vennének el.
A fenti megállapításokból egyetlen következtetést vonhatunk le: ennyi nem elég.
Bár a most zajló klímatárgyalások eredményessége nagyon fontos, mégis a vállalásokon túl, a valós cselekvésé a főszerep a klímaváltozás elleni védekezésben.
