A 20.századi közgazdaságtan újragondolása
Kate Raworth, az Oxfordi Egyetem közgazdásza 2012-ben megjelent, „Egy biztonságos és igazságos tér az emberiségnek” című írásában mutatta be először a fánkra hasonlító gazdasági modellt (ld. az alábbi ábra). A fánk közepén lévő üres térben találhatók azok az élethez szükséges alapvető feltételek, melyekből az emberek hiányt szenvednek. Ilyen az ivóvíz, az élelem, az egészség, az energia, az oktatás, a lakhatás, a munka, a béke és igazságosság, a társadalmi egyenlőség, a szavazati jog, a nemek közti egyenlőség és a hálózatok. Egy igazságos társadalmi-gazdasági rendszer célja az lenne, hogy ezek a feltételek minden ember számára elérhetők legyenek, és akik nélkülöznek, azokat fel lehessen emelni a fánk zöld körívébe, a biztonságos és igazságos térbe. Láthatjuk a modellben is, hogy ez a bizonyos tér nem túl széles, és mindkét oldalról be van határolva. Ha a társadalom tagjai elveszítik hozzáférésüket az alapvető feltételekhez, visszaesnek a fánk közepén tátongó lyukba, ugyanakkor, ha a társadalmunk mértéktelenül éli fel a bolygó adta javakat, akkor felszakítja a biztonságos körívet felülről határoló kérget.
A fánkgazdaságtan központi modellje
A jelenlegi rendszer, azaz a 20. század gazdasági modellje így működik. A folytonos növekedés téveszméjét hajszolva egyre gyorsuló ütemben, nem fenntartható módon éli fel a Föld erőforrásait, melyeket egy ideig – sokszor csak egészen rövid ideig – használ, majd elhajítja azokat. Ennek a felfogásnak pedig ára van. Az emberiség évezredes fejlődését lehetővé tévő stabil éghajlatot a hosszú távú összeomlás felé tereljük, miközben az óceánjainkat elsavasítjuk, a levegőt, melyet belélegzünk, megmérgezzük, a biológiai sokféleséget elpusztítjuk, a talajokat lerontjuk. A modellen a piros sávok mutatják azokat a területeket, melyek esetében már átléptük a planetáris határokat. Ilyen a biodiverzitás csökkenése, klímaváltozás, a talaj nitrogén-és foszforszennyezése, földhasználat. Tönkretesszük az életterünket, miközben a végtelen növekedés képében egy olyan eszmét kergetünk, melynek nincs létjogosultsága a 21. században.
A túlfogyasztásunkat legjobban talán a Túllövés Napja (Earth Overshoot Day 2021) reprezentálja, mely idén július 29-re esett. Ez azt jelenti, hogy az emberiség az év első 7 hónapjában felélte azt az erőforrás-mennyiséget, amelyet a bolygó még regenerálni tudna ebben az évben, vagyis fenntartható lenne. A hátramaradó 5 hónapban az erőforrás-felhasználásunk irreverzibilis, tehát emberi időléptékben mérve visszafordíthatatlan károkat okoz az ökoszisztéma-szolgáltatásokban.
A fánkgazdaságtan térhódítása
A Fánkgazdaság leegyszerűsített modellje egyre több, a jövőnk újragondolását célzó vitában és beszélgetésben kerül megemlítésre. Bekerült a magyar egyetemek oktatási anyagába is, valamint kisebb-nagyobb városi közösségek igyekeznek világszerte az alapelveit átültetni a gyakorlatba.
Kate Raworth néhány gondolata egy 2018-as TEDx előadásból (a teljesség igénye nélkül):
- „A világ GDP-je tízszer nagyobb, mint 1950-ben volt, és ez a növekedés milliárdoknak hozott jólétet, de a globális gazdaság hihetetlenül megosztó lett: a vagyonmegtérülés túlnyomó része ma egy szűk körhöz kerül, a világ legfelső egy százalékához.” (A világ dollármilliárdosainak kezében 10,2 trillió dollár vagyon összpontosul, a COVID-19 járvány alatt pedig 25 százalékkal növelték vagyonukat.)
- „A 20.századi közgazdaságtan arról szólt, hogy ha a növekedés egyenlőtlenséget okoz, ne próbálkozzunk újraelosztással, mert akkor a növekedés elsimítja a különbségeket. Ha a növekedés szennyezést okoz, ne próbálkozzunk szabályozással, mert akkor a növekedés visszaállítja a rendet…De kiderült, hogy nem így van, és nem így lesz.”
- „A regeneratív tervezés egyre jobban terjed. Világszerte több mint száz város, köztük Quito, Oslo, Harare és Hobart a villamos áram több mint 70%-át a nap, szél és víz energiájából állítja elő. London, Glasgow és Amszterdam úttörők a körforgásos várostervezésben.” [A regeneratív városfejlesztéssel a második részben fogunk foglalkozni.]
- „Nézzük a természetet, és a növekedés gyönyörű, az élet egészséges forrása. De nézzük ismét a természetet, mert gyermekeink lábától kezdve az amazóniai erdőig semmi sem nő örökké a természetben. A lények növekednek és felnőnek és érnek, csak így lehetséges, hogy boldogulni tudnak nagyon hosszú időn át.”
Kate Raworth, a fánkgazdaságtan megálmodója
Kate Raworth 2017-ben megjelent könyve, a „Doughnut Economics: seven ways to think like a 21st century economist” egyelőre még nem elérhető magyarul.
Raworth előadását itt meghallgathatod.
A fánkgazdaságtanról további információkat találhatsz itt.
