Bár viszonylag keveset hallani róla, a tengerparti élőhelyek nem csupán táplálékforrások és rekreációs helyszínek, de kulcsszerepet játszanak bolygónk éghajlatának szabályozásában is. A kék karbon tehát nem más, mint a tengerparti organizmusok által megkötött, a helyi ökoszisztémákba beépülve jelen lévő szén.
Szikes mocsarak, mangrove erdők és tengerifű-mezők
Ahhoz, hogy jobban megérthessük a kék karbon működését és jelentőségét, először érdemes megismerkedni a tengerpartok jellegzetes, egyedi élőhelyeivel.
A mangrove erdők olyan trópusi vagy szubtrópusi fás csoportok, amelyek tengerparti területek, folyótorkolatok árapály zónájában élnek. Az itt honos fafajok jellegzetessége, hogy kusza támasztógyökereikre támaszkodva úgy néznek ki, mintha lábakon állnának. Erre a dagály és apály folyamatos váltakozása miatt van szükségük. A gyökerek lelassítják az áramló sós víz sebességét, így hasznos ásványi anyagokkal telt iszap ülepszik le a fák körül. A mangrove erdők általában biodiverzitási forró pontok, vagyis különösen gazdag és egyedi élővilággal rendelkeznek. A Kolumbia karibi partvidékén található, mintegy 11 ezer hektárnyi mangrove erdő támasztógyökerei közt a számtalan madár-, gyík és halfaj mellett olyan veszélyeztetett vagy kihalófélben lévő állatok is menedéket találnak, mint a manátusz vagy a hegyesorrú krokodil.
Sűrű mangrove erdő
A szikes vagy sós mocsarak olyan tengerparti vizes területek, amelyeket a dagály periodikusan elönt sós vízzel. A itt található talaj mély sár- és tőzegrétegekből épül fel. A dekomposztált növényi részekből keletkezett tőzeg vizes, gyökerekkel telt, az oxigéntartalma pedig extrém alacsony. Míg a mangrove erdők az alacsony szélességi körök mentén jellemzők, addig a szikes mocsarak általában a magasabb szélességi körökön fordulnak elő, torkolatvidékeken. Ezek a különleges élőhelyek fontos szerepet játszanak a tengerparti települések életében, hiszen kedvező lehetőséget kínálnak a halászat számára. A szikes mocsarak védik a partvonalat az eróziótól azáltal, hogy elnyelik a hullámzás energiáját és megkötik az üledéket.
Szikes mocsár
A tengerifű vagy neptunfű az egyetlen olyan gyökerekkel rendelkező, virágzó növény, amely teljes egészében a víz alatt él. Nevével ellentétben inkább a szárazföldi liliom- és gyömbér fajokkal mutat hasonlóságot, mintsem a fűfélékkel. Gyökereiket és rizómáikat a tengerfenék üledékrétegében vetik meg, ezáltal stabilizálják azt, miközben megkötik a part felől érkező tápanyagokat. A tengerifű-mezők táplálékul és menedékül szolgálnak számos kistestű tengeri állatfaj számára. A széles körben elterjedt növénynek 60 faja ismert, amelyek leginkább sekély, jól védett, laza üledékkel borított partvonalak és folyótorkolatok mentén érzik jól magukat. Amellett, hogy képes kiszűrni a mikroműanyagokat a tengerből, fontos szerepet játszik a szénmegkötésben is.
Egy manátusz táplálkozik a tengerifű-mezőn
A tengerparti vizes élőhelyek szerepe a szénciklusban
Friss tanulmányok alapján a tengerparti vizes élőhelyek tízszer nagyobb ütemben képesek megkötni a légköri szénvegyületeket, mint az érintetlen trópusi esőerdők (amelyet szokás zöld karbonként is emlegetni), területarányosan pedig akár 3-5-ször több szenet is képesek elnyelni. Így a globális felmelegedés megfékezésében és a 1,5°C-os cél tartásában is nagy szerepük van. A kék karbon a talaj/tengerfenék rétegeiben raktározódik, nem pedig a felszín feletti növényi részekben, ezért köznapi kifejezéssel élve, sokkal megbízhatóbb, tartósabb módon kerül megkötése a szén-dioxid. De hogyan is elképzelni mindezt?
A növények a fotoszintézis során kivonják a levegőből a szén-dioxidot, felhasználják saját életfolyamataikhoz és egyes részeikben megkötik. A lehullajtott leveleik, ágaik, elhalt gyökereik, melyekben ott van a megkötött szén, fokozatosan bekerülnek a talajba, amit periodikusan elönt a sós tengervíz. Az oxigénszegény környezetben a növényi részek bomlása igen lassan zajlik, így a szén hosszú időn át elraktározódik. Természetesen a növények a párologtatás révén a szén-dioxid (a cukrok lebontásának melléktermékeként) egy kis részét visszajuttatják a légkörbe, akár csak mi, emberek, a légzésünk során.
A tengerparti vizes élőhelyek szénciklusa
A legtöbb tengerparti vizes területen a talajnak csupán egy vékony rétege az, amelyben jelen van az oxigén, a legnagyobb része víz alatt található. A szerves növényi részek bomlása így lassabban zajlik, mert nincsenek jelen azok a mikrobák, amelyek pl. az avar gyors lebontásáért is felelnek.
A tengerparti élőhelyek pusztulása ezért nem csupán a biodiverzitás csökkenése vagy a szénmegkötő képesség elvesztése miatt különösen aggályos, hanem azért is, mert pusztulásuk esetén visszajuthat a légkörbe a több százezer éven át megkötött szénmennyiség egy jelentős hányada. Ennek ellenére ezek a területek világszerte gyors ütemben pusztulnak főként az ingatlanfejlesztések, kikötők, turisztikai célú beruházások, túlhalászat és vízszennyezés miatt. A karibi partvonal mentén a mangrove erdők mintegy 50%-a már elpusztult az utóbbi 30 évben, az Egyesült Királyság pedig a tengerifű-mezők 39%-át vesztette el az 1980-as évek óta. Egy 2020-as ENSZ-jelentés szerint pedig világszerte 30 percenként eltűnik egy futballpályányi tengerifű-mező, melyek összességében a globális óceáni felületek 0,1%-át teszik ki, ugyanakkor az óceánok által megkötött szén 18 százalékáért felelnek. Habár az IPCC (International Panel on Climate Change) a nemzeti üvegházgáz-leltárban számol a tengerparti vizes élőhelyek szénmegkötő képességével is, relatíve továbbra is elenyésző figyelmet kapnak az esőerdők és tőzegmohalápok mellett.
A kék karbon globális megoszlása a tengerpartok mentén
Visszafordítani a pusztítást
Szerencsére vannak törekvések, amelyek megpróbálják visszafordítani ezeket a destruktív folyamatokat. A Project Seagrass önkéntesei búvárruhában merülnek alá a brit partok mentén, hogy magokat gyűjtsenek a tengerifüvekről. A felszínre hozva aztán ezeket nagy tartályokban érlelik. Miután megérnek, a magokat kis, lebomló, homokkal súlyozott csomagokban lesüllyesztik a tengerfenékre azoknál a zónáknál, amelyeket helyre akarnak állítani. Ezeknek a magoknak a túlélési esélye viszont csupán 10%, így akár 5-7 évbe is beletelhet, míg az új növekmények összeérnek a már meglévő mezőkkel.
Tengerifű magok
Egyes természetvédő csoportok a mangrove erdők megóvása céljából kék karbonkrediteket értékesítenek, hogy finanszírozni tudják a munkájukat. A karbonkreditek eladásából származó bevételek egy része a helyi közösségekhez kerül, akik így személyesen is érintettek lesznek a mangrove erdők védelmében.
