Az nem kérdéses, hogy a világ változik, mégpedig egyre gyorsabb ütemben. Azonban mielőtt még bárki elrohanna bunkert építeni a hátsó kertben, gondoljunk vissza az iskolai történelem órákra, és egyből beláthatjuk: a világ mindig is változóban volt, csupán annyi a különbség, hogy most mi is a részesei vagyunk az átalakulásnak. Talán ez lehet a legfőbb oka annak, hogy ezeket a változásokat látva aggodalommal, vagy félelemmel tekintünk a jövőbe.
A változás gyorsabb, mint hinnénk
Ahhoz, hogy könnyebb legyen érzékelni, milyen gyors is a jelenleg zajló változás, gondolkodjunk el a következő mondaton.
A valaha létrehozott adatok 90%-a az elmúlt két évben (!) keletkezett.
Ugye milyen hihetetlen? Az emberi faj mintegy ötezer éve rögzít adatokat az őt körülvevő világról, hogy továbbadja azt az őt követő generációk számára. Tények, adatok, tervek, álmok, érzések szőtték át a civilizáció szövetét, melyen valamilyen formában mindenki igyekezett nyomot hagyni. Öt évezrednyi információalkotás most mégis eltörpülni látszik az utóbbi két évvel összemérve. Ezt tudván talán nem meglepő, hogy egyre több ember érzi úgy, hogy egyszerűen elveszik a rázúduló hihetetlen mennyiségű információ közt.
A gazdasági erőviszonyok eltolódása
A világ gazdasági erőtereinek átrendeződése nem szokatlan motívum: a mintázatok folyamatosan átrajzolódtak a történelem során, és nincs ez másként napjainkban sem.
A G7 országok (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország) növekedési potenciálja már közel sem olyan magas, mint a 7 nagy feltörekvő gazdaságé (E7 országok: Brazília, Oroszország, India, Kína Mexikó, Indonézia és Törökország), sőt 2040-re az E7-ek gazdasági ereje várhatóan duplájára növekszik a G7 országok erejének. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mostani fejlett gazdaságok hanyatlóban vannak, csupán azt, hogy míg ők már elérték a növekedésnek azt a szakaszát, amikor óhatatlanul is bekövetkezik a lassulás, addig a fejlődő országok még csak most indultak el azon az úton, amin a fejlettek évtizedekkel korábban.
Emberek és gépek
Vitathatatlan, hogy a technológiai fejlődés üteme gyors. Szinte visszasírjuk, amikor 1997-ben még azon izgultunk, hogy egy számítógép képes-e legyőzni a világbajnok sakkmester, Kasparovot. (A válasz: igen.) A gépi tanulás és a mesterséges intelligencia előretörése nem csupán az okostelefonjaink számára teszi lehetővé, hogy jobban ismerjenek minket, mint mi magunkat, de a munkaerőpiacot is át fogja rendezni. Nem kell azonban megijedni, hiszen egyes becslések szerint, bár az Egyesült Királyságban 2037-ig 7 millió munkahely fog megszűnni mesterséges intelligencián alapuló megoldások miatt, 7,2 millió munkahelyet teremteni is fognak ugyanezek a megoldások. Az MI fejlődése számos területen javíthat életminőségünkön: hatékonyabbá teszi a vállalatok működését, segíti az orvoslást, előmozdítja a tudományos kutatásokat, modellezi a várható éghajlatot, megkönnyíti az adattárolást, stb.
A tőzsdei kereskedelem 90%-át már jelenleg is algoritmusok bonyolítják le. És ne feledkezzünk meg róla, hogy az érmék és bankjegyek kora is leáldozóban van, hiszen a világ pénzeszközeinek 92%-a immár digitális. Vegyük számba, hogy a saját pénzünknek mekkora része van a bank egy szerverén tárolva, és mekkora a saját zsebünkbe vagy kispárnánkba rejtve.
Átrendeződő társadalmak
2050-re a globális népesség elérheti a 10 milliárdot. (Azt, hogy a fogyasztói igények növekedésével karöltve ez milyen következményekkel járna a már most is túlterhelt bolygóra nézve, ebben a cikkben nem részletezzük.) Ennek a jelentős része a fejlődő országokban fog összpontosulni (Afrikában, Ázsiában).
A népesség a következő évtizedekben lassanként elöregszik. A jelenlegi 8%-ról várhatóan 13%-ra ugrik a 65 év felettiek aránya a század közepére. Habár ez nem tűnik vészesen soknak, az egészségügy és a gazdaság érezni fogja a hatását. Miközben az idős népesség jelentős hányada a fejlett országokban összpontosul majd (pl.: Németország, Olaszország, Magyarország), a 25 év alatti lakosság 90%-a a feltörekvő gazdaságokban fog élni. Ez már önmagában felboríthatja a nemzetgazdaságok közötti erőviszonyokat, nem beszélve a társadalmi és geopolitikai feszültségekről.
Irány a város!
A városi lakosság aránya 2050-re elérheti a 66%-ot, vagyis 3-ból 2 ember városban fog élni (napjainkban 54% ez az arány). Jelenleg hetente megközelítőleg 1,5 millió ember költözik városokba. Ennek megfelelően a városok gazdasági ereje is növekedni fog: a globális GDP 61%-át 750 város fogja generálni 2050-re. Könnyű belátni, hogy ha ez az erőteljes urbanizáció anélkül megy végbe, hogy a városok fenntarthatóbbá, sőt önfenntartóvá válnának, komoly infrastrukturális, egészségügyi és élelmezési válságok várnak ránk.
Krízis krízis hátán?
Szakértők szerint a vízhiány válhat a következő évtizedek első számú krízisévé. Ez önmagában sem túl derűs kilátás, azonban emellett az élelmiszerszükséglet várhatóan 59%-kal fog növekedni 2050-ig. Nem nehéz belátni, hogy ha több élelmiszert kell előállítani egyre kevesebb vagy egyre nehezebben elérhető vízmennyiség mellett, az bizony komoly probléma a mezőgazdaság számára. Tovább ront a helyzeten a klímaválság, ami kiszámíthatatlanná és szélsőségessé teszi az időjárást. A szélsőséges időjárási minták kedvezhetnek bizonyos kártevők és kórokozók terjedésének, amik jelentősen megtizedelhetik a terményt. Ráadásul, ha tovább folytatjuk a mértéktelen vegyszerhasználatot a termőföldeken, azok szép lassan kimerülnek (amellett, hogy feldúsulnak kemikáliákkal).
Így hát, ahogyan azt már mi (és sokan mások is) leírták, a klímaváltozás mérséklése, a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tétele és az átgondolt vízgazdálkodás továbbra is kulcsfontosságú ahhoz, hogy reménnyel telve tekinthessünk a jövőbe és jólétben élhessünk. És ebben is szerepe lehet a mesterséges intelligenciának és a robotoknak, ha nem kizárólag egy probléma megoldására összpontosítjuk a fejlesztésüket, hanem akár többre, akár a bumeráng hatások kiküszöbölésére is.
