Vajon ez a sok címkézés milyen eredményeket hoz? Cikkemben a villamosenergia-felhasználás világszintű trendjeit mutatom be a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) januárban kiadott jelentése alapján.
2021-ben rekord mennyiségű villamosenergiát használt fel az emberiség. Míg 2020-ban a világjárvány hatására valamelyest megtorpant a felhasználás, a tavalyi évben 6%-kal nőtt az előző évhez képest. A valaha mért legnagyobb éves változás volt ez a mennyiséget illetően (>1500 TWh), melyből több, mint a fele Kínában valósult meg. A fő mozgatórugója a járvány utáni gyors gazdasági helyreállás és a 2020-hoz képesti extrém időjárás – többek között az átlagosnál hidegebb tél – voltak. Leginkább az ipari szektor követelt több villamosenergiát, de növekedett a közületek és a lakosság fogyasztása is.
A legnagyobb baj azonban az, hogy a többlet szükséglet kielégítése miatt a széntüzelésű erőművek termelése 9%-kal növekedett, megdöntve a mindenkori csúcsot. Az igények növekedése és a gázhoz képesti versenyképes ár juttatta a szénerőműveket ebbe a pozícióba. A gáztüzelésű erőművekben ezzel párhuzamosan csak 2%-kal nőtt a termelés. A megújuló kapacitások ugyan növekedtek, és ezzel a termelés is tudott némiképp (6%-kal) növekedni, de a kedvezőtlen időjárási viszonyok – elsősorban a vízerőművek esetében – nem tudták ellensúlyozni az igények növekedését. Az atomerőművekben termelt energia mennyisége 3,5%-kal volt magasabb a korábbi évhez képest. Az egésznek az eredménye az lett, hogy a villamosenergia előállításához kapcsolódó szén-dioxid kibocsátás 7%-kal nőtt, újabb rekordot felállítva.
Bár itthon a lakosság nem észlelte a rezsicsökkentés okán bevezetett árszabályozás miatt, de a világ többi részén rendkívül magas energiaárakat hozott a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet növekedése és a korlátozott ellátás. Európában a villamosenergia 20%-át a földgáztüzelésű erőművekben állítják elő. Azzal, hogy a földgáz ára különösen magas volt, az átlagos nagykereskedelmi villamosenergia-árak 2021 negyedik negyedévében több mint négyszer magasabbak voltak, mint a 2015–2020-as átlag.
Az IEA a jelentésében kifejtette azt is, hogy a jelenlegi szakpolitikák elégtelenek a kibocsátások megfékezésére, miközben a 2050-es nettó nulla kibocsátás eléréséhez komoly csökkentésekbe kellene kezdeni. A kiadvány a 2022-24 közötti időszakra prognosztizált villamosenergia-felhasználásokat is, amik sajnálatos módon további, immáron kisebb mértékű növekedést mutatnak. Az előrejelzésben a megújuló források rekordméretű termelési kapacitás növekedésével és az atomerőművek kapacitásának lassú (éves 1%-os) növekedésével kalkulált, ami fedezné a növekvő villamosenergia igényeket.
Az előrejelzés azonban nem számolt a jelenleg zajló ukrán-orosz háborúval, ami gyökeresen felforgatja a teljes energiapiacot (is). Számos elemzés született már, hogy hogyan alakulhat át Európa és a világ energiaellátása. Mivel a háború végkifejletén sok múlik, egyelőre nem kívánunk ezzel kapcsolatban állást foglalni.
Az azonban biztos, hogy az emberiségnek az eddig folytatott energiafaló életmóddal fel kellene hagynia. Az energiahatékonyság szó sajnos teljesen félrevezető. Egyelőre az egyre hatékonyabb berendezésekben tudunk csak gondolkozni, miközben az energiafelhasználó berendezések száma vagy azoknak a teljes éves energiafelhasználása nemhogy stagnálna, de még növekszik is. Arról nem is beszélve, hogy az egyre több és új berendezések előállítása még tovább fokozza az energiafelhasználást. Éghajlatvédelmi szempontból az lenne kívánatos, ha az energiafelhasználásunk legalább nem növekedne, majd fokozatosan csökkenne, ezzel az újonnan belépő megújuló kapacitásokkal a fosszilis erőművi kapacitásokat lehetne kiváltani.
Amikor energiahatékonyságról beszélünk, a rendelkezésre álló energiaforrások mértékletes felhasználására kellene összpontosítani, és ez nemcsak a villamosenergiára vonatkozik. Különösen igaz ez Magyarországon, ahol az energiaszegénység miatt a hatékonyság növelésével sok esetben nem csökken a teljes felhasznált energia mennyisége, legszembetűnőbb ez a jelenség az épületfelújításoknál.
A válasz tehát a feltett kérdésre, hogy igen, egyelőre itthon és a világban is megállíthatatlan az energiaéhségünk. Az egyre hatékonyabb energiafelhasználás pedig az emberek viselkedésének megváltoztatása nélkül – ez a legnagyobb klímapolitikai kihívás – nem fogja soha elérni a kívánt célt.
Korábbi cikkünk az energiaigény kapcsán itt olvasható.
