A klímaválság egyik sajnálatos következménye a folyamatos tengerszint-emelkedés. Az IPCC 1. munkacsoportjának tavaly megjelent jelentése hangsúlyozza, hogy a globális tengerszint-emelkedés üteme gyorsabb, mint bármikor az utóbbi 3000 évben. Ráadásul a folyamat jelenleg megállíthatatlannak tűnik: 2100-ra a legoptimistább szcenárió szerint is 0,28-0,55 métert emelkedhet átlagosan a tengerszint. Az emelkedés évszázadokig vagy akár 1000 évig is folytatódhat, a megemelkedett tengerszint pedig várhatóan évezredekig megmarad. A következő 2000 évben még akkor is 2-3 métert emelkedhet a tengerszint, ha a felmelegedést sikerül 1,5-2°C fok között megfékezni. Fontos kiemelni, hogy itt átlagos változásokról esik szó: lesznek olyan területek, ahol a tengerszint-emelkedés ezeknél az értékeknél jóval nagyobb mértékben fog lezajlani.
A tengerszint-emelkedés elsősorban a sűrűn lakott, partmenti sávokat, illetve az óceániai szigetországokat veszélyezteti, melyek átlagos tengerszint feletti magassága olykor az egy métert sem éri el. Tuvalu legmagasabb pontja például mindössze 4,6 méter. Az amerikai National Research and Innovation Agency nemrég napvilágot látott tanulmányában arra figyelmeztet, hogy Indonézia fővárosának, Jakartának akár a 25 százaléka is víz alá kerülhet 2050-re.
Jakarta esetében azonban a probléma összetett, és nem tulajdonítható önmagában a tengerszint-emelkedésnek. A városlakók jelentős része saját kutak segítségével nyer friss ivóvizet magának, amely egy 10 milliós lélekszámú város esetében óhatatlanul is azzal a következménnyel jár, hogy a talajvíz-készletek jóval a regeneratív képességeiken túl vannak használva. A talajvizet tározó föld alatti üregek kiürülnek, a talajszerkezet pedig meggyengül. A problémát tovább súlyosbítják a folyamatos, nagyszabású építkezések. A város északi része így évente átlagosan 4,9 cm-t süllyed. Mindezzel párhuzamosan a tengerszint pedig emelkedik.
Megoldást jelenthetne a talajvíz-használat korlátozása, azonban az indonéz fővárosban a vízvezetékrendszer elégtelen több millió ember ellátására. Így hiába születtek talajvíz-használatra vonatkozó rendelkezések, azokat a lakók nem igazán tartják be. A város megmentését célzó tervek közt szerepel egy óriási gát megépítése, valamint mesterséges szigetek révén a szárazföldi területek visszahódítása.
A kormány ugyanakkor 2019-ben egy sokkal radikálisabb tervvel is előállt: a fővárost 1300 kilométerrel odébb, Borneó szigetének belső területeire költöztetné. Az új főváros azóta pedig már nevet is kapott: Nusantara, amely jávai nyelven annyit tesz, hogy „szigetvilág”. A város helyének kiválasztása során fontos szempont volt a különböző természeti katasztrófák, így az árvizek, cunamik, földrengések és vulkánkitörések elkerülése. A gigászi építkezés ugyanakkor komoly környezetvédelmi aggályokat is felvet: jelesül, a választott területen kivágták az esőerdő még azon megmaradt részeit is, melyet korábban nem pusztítottak el olajpálma-termesztés céljából. Ráadásul a WWF helyi képviselete aggodalmát fejezte ki, hogy az egyébként gazdag vegetációval rendelkező terület további károkat fog csak szenvedni a főváros odatelepítése után.
A „költözés” várhatóan 32,4 milliárd dollárba fog kerülni Indonéziának és minden bizonnyal az ország történetének legnagyobb szabású infrastrukturális projektje lesz. Ez a lépés azonban nem azt jelenti, hogy a túlzsúfoltsága, hírhedt közlekedési dugói és szennyezettsége okán is élhetetlenné vált Jakartát hamarosan a sorsára hagyják, hiszen az ország kereskedelmi és üzleti központja még egy ideig mindenképpen ott marad, és főként az adminisztratív szervek és hivatalok fognak átköltözni.
Bár Jakarta hanyatlásának problémája egyedi, a következő években számos nagyváros fog hasonló nehézségekkel – emelkedő tengerszint, vízhiány, légszennyezés, dugók, elégtelen infrastruktúra – szembenézni, és nem feltétlenül a menekülés a legjobb megoldás. A tengerszint emelkedését gátakkal, innovatív, fenntartható vízgazdálkodással és reziliens infrastruktúra kiépítésével sok esetben kordában lehet tartani. A hosszútávú fenntarthatóság záloga pedig minden esetben az újragondolt, regeneratív várostervezés, amely együtt dolgozik a természetes rendszerekkel, miközben fenntartható módon gazdálkodik az energiával, a vízzel és a hulladékkal.
