Mi fán terem a Miyawaki-erdő?
A Miyawaki-erdők koncepcióját Akira Miyawaki, japán botanikus, a természetes vegetáció helyreállításának szakértője alkotta meg. Lényege, hogy segítségével az őshonos flóra akár 20-30 éven belül helyreállítható és önfenntartóvá tehető, szemben a természetes ütemben zajló regenerálódással, amely akár évszázadokig is eltarthat.
A koncepció azért is érdekes, és népszerűvé válásának talán ez a fő oka, hogy egy „minierdő” kialakításához nincs szükség több hektárnyi területre, elegendő akár 10-20 négyzetméter is, mely napközben legalább 8 órán át kap közvetlen napfényt. Szögezzük le, hogy ilyen kis terület esetében nem beszélhetünk valódi erdősítésről komplex erdei ökoszisztémával, sokkal inkább csupán egy erdőt mímelő növénytársításról.
Kis helyigénye miatt optimálisan alkalmazható városi-külvárosi környezetben a közterületeken, de akár egy nagyobb udvarban is. Ennél fogva a városi terek zöldítésének, így a klímaadaptációnak és a klímaváltozás mérséklésének egyik hasznos eszköze lehet. A „minierdő” segíti a rovar- és madárállományt, fái akár néhány éven belül árnyékot nyújthatnak, nem mellesleg esztétikai értéke sem utolsó.
Hogyan ültessünk erdőt Miyawaki-módszerrel?
Először is érdemes előkészíteni a talajt a kijelölt területen. Hasonlóan egy szokványos kerti cserje vagy gyümölcsfa ültetéséhez, a talajt át kell dolgozni, porhanyósabbá tenni, valamint szerves tápanyagokkal (komposzt, trágya, zöldtrágya) dúsítani. Ezt követően válasszuk ki azokat az őshonos fákat és cserjéket, melyek az adott terület mikroklímájához és talajához képesek alkalmazkodni! A környezeti adottságokat mindenképpen térképezzük fel, mielőtt belevágunk, hiszen ha nem megfelelő növényeket ültetünk, azok hosszabb távon nem fognak olyan növekedést produkálni, amelyet várnánk, szélsőséges esetben pedig el is pusztulnak. Homokos, laza szerkezetű talajra válasszunk igénytelenebb fajtákat, melyek bírják a vízhiányt, míg agyagos, jó vízellátású talajokra vízigényesebb fajtákat jelöljünk ki.
Az eredeti módszer szerint a fák és cserjék magjait edényekben, zsákokban nevelhetjük elő, hogy növekedésükhöz optimális feltételeket biztosíthassunk. Ilyenkor mindenképpen azon a területen neveljük őket, ahova majd később ki szeretnénk ültetni, hiszen így hozzászoknak az ottani környezeti tényezőkhöz. Ha nem áll módunkban magról nevelni, csemeték ültetésével is belevághatunk. Ilyenkor, mivel a növényeknek az átültetés-költöztetés stresszhatást jelent, a kezdeti növekedés lassabb lehet.
A fajtaválasztásnál figyeljünk rá, hogy „minierdőnknek” több szintje legyen, és magas, nagy helyigényű fákból keveset ültessünk. Optimális esetben 4 szintet különítünk el: magas lombkoronaszint, alacsony lombkoronaszint, magas cserjeszint, alacsony cserjeszint. Idővel, amikor erdőcskénk már kezdi elnyerni formáját, hasznos erdei hagymásvirágokat (pl. medvehagyma, turbolya) is ültethetnünk közé, hogy még inkább erdei hangulata legyen.
A frissen ültetett növények körül mulcsoljuk (fenyőkéreg, fűnyesedék, szalma) a talajt, hogy kisebb legyen a párolgási veszteség és kevesebbet kelljen locsolnunk. Száraz időszakokban – talajadottságok függvényében – mindenképpen érdemes öntözni, hiszen a fiatal növények gyökérzete még nem nyúlik elég mélyre. Ha „minierdőnket” kell gondossággal és odafigyeléssel ültettük el, akkor pedig nincs más dolgunk, mint türelmesen figyelni, ahogy növekszik.
Amennyiben szeretnél megnézni egy Miyawaki-erdőt, akár ötletgyűjtés, akár kíváncsiság motiváljon ebben, a Tabánban tavaly, a IX.kerületi Andor utcában pedig idén alakítottak ki egyet.
