Négy éve egyszer már írásra sarkallt Solitaire Townsend, a The Happy Hero – How To Change Your Life By Changing The World című könyv szerzője. Akkori témája a kiégésről szólt és ez a mostani sem áll távol ettől. Ahogy pedig az akkori cikk, úgy ez is azokhoz szól elsősorban, akik munkája a fenntarthatósághoz kapcsolódik, de akiké nem, még azok számára is lehet benne hasznos tanács, amit kettőnk tapasztalataiból gyúrtam össze.
Nem igazán pörögnek a cikkeink „Megélés” kategóriában idén, pedig sok minden történik velünk. A rengeteg munka mellett egyszerűen nincs rá időnk. Pedig lehet, hogy abból, amiből mi is tanulunk, másoknak is segíthetnénk, de hát nem megy minden egyszerre…
A tavalyi év vége kimondottan erősre sikerült. Már akkor éreztük, hogy muszáj lesz odafigyelnünk a stresszkezelésre, mert az, amin dolgozunk sem egy egyszerű téma, és az sem amennyit. Aztán jött az új év, és erre a körülöttünk lévő világ még rátett jó sok lapáttal. Nem akarom felsorolni 2022 gyomrosait, csak egyet kiemelve már az a tény, hogy a szomszéd országban háború van is sokkoló, amikor pedig ez személyesen is érint, akkor még elviselhetetlenebb a teher. És 2022-ben nem ez volt az egyetlen „nehezítő körülmény”. Annyiban azonban szerencsés vagyok, hogy Lénárt Viktor régről barátom, és minthogy ők a Zero Emission Leadership csapatával szervezetek fejlesztésével foglalkoznak, rögtön tudtam, hogy kihez kell fordulnom. Közösen belevágtunk tehát egy reziliencia tréningbe, hogy a csapat ellenállóképességét javítsuk, aminek kulcsfontosságú része, hogy hogyan kezeljük a stresszt. Ezekből próbálok most meg hozzátenni Solitaire mondandójához. Gondolkozz el rajta, tedd magadévá, amit tudsz és ami tetszik, és mindenek előtt vigyázz Magadra!
Solitaire a londoni hőségben ragadott klaviatúrát. London infrastruktúrája – ahogy írja is – nem a hőségre lett kialakítva, és a londoniak még kevésbé alkalmazkodnak a mai, példátlan forró időjáráshoz. Azóta az Egyesült Királyság miniszterei soron kívüli ülést szerveztek, mert az ottani meteorológiai hivatal figyelmeztetett, hogy ez a hőhullám fokozódik, és kedden (80%-os eséllyel) meghaladhatja a 38,7 fokot is. A hőség sok helyen tombolt. Nem csak Delhiben hozott pokoli 49 fokos meleget, de július 14-én már Portugáliában is 47 fokot mértek. Magyarországon pedig már egy hőhullámon túlvagyunk ugyan, de a napi országos hidegrekord is bekövetkezett, miközben dúl az aszály és már tüzet kellett oltani a Budakeszi útnál, Dunaharaszti környékén, és égett a tarló Józsánál és Kismarjánál is.
Azok a fenyegetések, amelyek ellen pályafutásunk alatt küzdöttünk, kezdenek elharapózni, és ezt belül is nehéz kezelni. Klímavészhelyzet, igazságtalanság, szegénység, a biodiverzitás összeomlása, egyenlőtlenség, korrupció, háború, vízválság stb.
Miközben az ember a fenntarthatóságért dolgozik, alapból a rossz ellen küzd, így beleég a mindennapjaiba. Minden egyes nap foglalkozik vele. És ez rettentően kimerítő és lehangoló. Aztán jönnek a hírek, amik arcul csapnak, hogy „Tessék, itt van, már meg is történt!”
Természetesen sokan dolgozunk a problémák megoldásán, megelőzésén. Az a feladatunk, hogy megoldásokat találjunk, megfordítsuk a dagályt, mielőtt elsöpör minket, és megragadjuk az ebből származó előnyöket.
Solitaire szerint a fenntarthatósággal foglalkozó emberek a legkitartóbb, legoptimistább és legkreatívabb emberek. Ha igaza is van ezzel az általános kijelentéssel, ez nem jelenti azt, hogy könnyű megtartani az egyensúlyt a probléma és a megoldás között.
És amikor ez az egyensúly megbillen benned, mert arcul csap a jelen valósága – akkor ez könnyen összetörhet. Pánikba eshetünk: Jól csinálom? Eleget csinálok? Inkább húzzak el búvárvezetőnek egy kis szigetre? Vagy induljak valami politikai tisztségért, hátha tehetek valamit? Vagy adjam fel, és készüljek a teljes társadalmi összeomlásra?
Eddig vidám, ugye?
Hát, ezzel kell megküzdenünk a fránya mindennapokban, amikor még a ménkű is beüt, ráadásul sorozatban. És ha már a kiégést legyűrtük, gyűrjük fel az ingujjunkat, és kezeljük a stresszt is! Sosem volt akkora szükség a lelkes, szakmai változás-okozókra, mint ma. Mind fontosak. Ahogy az én kollégáim is. Ahogy Te is.
Solitaire szerint ez a munka nem rólad szól. [Nem akarok belemenni hitvallási vitákba, csak annyit teszek hozzá, hogy ha nem érzed, hogy attól vagy igazán Te, amit csinálsz, akkor ez vagy egy tiszavirág-életű próbálkozás lesz vagy nem leszel hiteles.] A fenntarthatóság a szolgálatról szól. A szolgálat egy furcsa szó – és oly sok „köztisztviselő” leértékelte már, de most a szolgálat alatt értsük azt, hogy hasznossá teszed magad mások számára, kötelességet teljesítesz a társadalom iránt, és segítesz elérni azt, amire szükség van. Ennek az igének való megfelelésnek pedig rendkívüli titkos ereje van – mert a szolgálat maga a jutalom is. Sokan vagyunk túlterheltek (és néhányan elkeseredettek is), mert a dolgok jobbá tételén való munka nem mindig működik, legalábbis nem azonnal. Az észlelt hatás hiányában pedig értéktelennek, vagy egyszerűen hülyének érezhetjük magunkat. De szolgálatban lenni azt is jelenti, hogy nem követelhetjük meg a világtól, hogy azonnal érvényesítse erőfeszítéseinket.
A több évtizedes túlórám a fenntarthatóság terén valószínűleg egyszer majd a feledés homályába vész, sőt, sokról soha nem is fogok visszajelzést kapni, és soha nem lesz bizonyítékom arra, hogy változást értem el. És ez bármilyen nehéz is, így OK. Gyakornokok hada került ki a kezem alól, rengeteg előadást tartottam egyetemeken, és még középiskolásoknak is, rádióműsort vezettem, blogot írtam, fenntarthatósági napokat szerveztem. És lehet, hogy van köztük egy vagy több olyan ember, akire hatással voltam és már változást is hozott a világban, de ezek a visszajelzések ritkán érnek el. Ha viszont szolgálatot teljesítesz, akkor azt úgy is teszed, ha nincs visszajelzés. Akkor is, ha túlterhelnek. És még akkor is, ha a dolgok sivárnak tűnnek. Azért teszünk, hogy ez egy jobb világ legyen. És ez a hozzád hasonló emberek miatt fog megtörténni, akik a munkát végzik, meg remélhetőleg néhány pozitív kiegészítő karakter miatt. És bármilyen nehéz, nem várhatjuk el, hogy ezt lássuk is. Ha pedig a dolgok rosszabbodnak, akkor is azon kell tovább dolgoznunk, hogy jobbak legyenek, és soha nem veszíthetjük el a reményt, hogy ez tényleg lehetséges.
Ehhez kapcsolódóan következzen itt Solitaire néhány megfontolandó példája:
- A legtöbb szüfrazsett soha nem tudott szavazni.
- A legtöbb korai LMBT+ aktivista soha nem házasodhatott meg.
- A legtöbb polgárjogi aktivista soha nem látta az első fekete elnököt.
- Az elektromosság feltalálói gyertyafényben haltak meg.
Ezek az emberek életüket egy olyan jobb jövőnek szentelték, amelyben soha nem volt részük, soha nem éltek. Ez a gondolkodásmód a legegészségesebb, legrugalmasabb és épelméjűbb a válság idején.
Ehhez persze nagyon stabilnak kell lenni, aminek segítésére vannak módszerek:
Hagyd abba a doomscrollozást! A negatív hírek megszállott görgetése rosszabb hellyé teszi a világot többek között azzal, hogy feljebb tolja ezeket a történeteket a közösségi média algoritmusaiban, így még több embert ér el és húz le. Hagyd abba ezt, kérlek a társadalom érdekében! Csak addig nézd a problémákat, amíg a megoldáskeresésedhez szükséges, de ne tovább. Egyébként is szűkítsd le a híreket az életedben, és ne legyél vevő minden csatornára. Gondolj bele: ha a hírek lehúznak és magadba roskadva vergődsz, mennyi energiával tudod folytatni a napot és a világ megmentését?
Egyébként is egészségesebb, ha az online világot leszűkíted és az offline világot valamint a kapcsolódásokat, kapcsolataidat erősíted picit.
Rossz napok márpedig vannak, és ennyi. Ahogy jönnek a napi gyomrosok, úgy távozik az ablakon az alvás. Ne zárd le az ilyen napokat – szörfölj át rajtuk. A társadalom szolgálatában lenni az, aki vagy, nem csak az, amit csinálsz.
Lesznek kudarcok, ahogy sikerek is, és a szolgálat vezető mindkettővel egyformán bánik – ezek mérföldkövek az úton.
Nekem is rendszeresen vannak rossz napjaim. Ez már általában délelőtt kiderül, hogy egy ilyen nap. Ilyenkor csak konstatálom, és megpróbálom elengedni, elsősorban rutin feladatokat csinálni „egyszer ennek is vége lesz” felkiáltással.
Ne hibáztassátok egymást! Amikor egy akció, projekt, mozgalom kudarcot vall, gyakran olyan személyes bűntudatot vált ki, amit nehéz elviselni. Ez a bűntudat pedig haraggá változik mások iránt, akik szintén megpróbálnak változtatni. Ha mások hatékonyabbak lettek volna, akkor nem éreznéd magad olyan rosszul, igaz? De ez rólad szól, és a saját szolgálatoddal kell foglalkoznod. Harcolj a rosszfiúkkal – belőlük úgyis több van. És támogasd a fenntarthatóság többi szolgálóját, hiszen szükség van rájuk.
Fogadd el az örömöt! Éld meg a pillanatot! Ez a legnehezebb és legfontosabb dolog, amit tehetsz! Annak ellenére, hogy sok más ember és a bolygó számára rossz a helyzet, ez nem jelenti azt, hogy el kell zárnod magad a szórakozástól, a nevetéstől és a boldogságtól. Ez az igazi trükk a stressz kezelésére. Gondolj valamire vagy valakire, aki, vagy ami megkönnyebbülést hoz, vagy megmosolyogtat. Indulj és keresd meg ezt az örömöt! Ezek a pillanatnyi örömök adnak energiát a továbblépéshez a küzdelemben.
Szentelj magadra időt és töltődj fel! Találd meg azt a valamit, ami kitakarítja az elméd és energiát ad. Sokaknak ez a meditáció. Elárulom, hogy nekem a búvárkodás. Neked mi? Keresd meg és gyakorold rendszeresen.
Tanulj meg nemet mondani! Fontos dolgokkal foglalkozol és valószínűleg sokkal. Ahhoz, hogy ezekre és magadra is időd legyen, fel kell tudnod állítani egy fontossági sorrendet, és vissza kell tudnod utasítani dolgokat. Ez nem azt jelenti, hogy mostantól mindenre nemet mondasz, hanem azt, hogy bár benned van a segítő szándék, mégsem fogsz tudni mindig mindenre igent mondani, vagy a végén saját magadat szorítod a háttérbe, és az csúnyán megbosszulja magát.
Fordítsd meg: áldozat helyett legyen a te döntésed! Ez volt az első, amit Viktoréktól megtanultunk, hogy a „muszáj” szót ki kell tudnunk cserélni arra, hogy miért döntöttünk úgy, hogy azt a dolgot megcsináljuk. Próbáld ki! Például muszáj kitakarítanod vagy te döntöttél úgy, mert ez javítja a közérzetedet? Ezt hívják átkeretezésnek.
Kapcsolódj és kommunikálj pozitívan! Azt tanultuk, hogy az ember társas lény, akinek szüksége van a közösségre, hogy energiát adjon. Azonban az, hogy ebben a közösségben pozitív vagy negatív témák vannak, egyáltalán nem mindegy a mentális egészséged szempontjából. Ezért tanítsd a többieket is arra, hogy lássák meg a jót és beszéljetek róla. Minél több pozitív téma és kevesebb „károgás”.
Tudom, hogy mindannyian a megpróbáltatások idejét éljük. Remélem, a fentiekben összegyúrt tippek segítenek, hogy épésszel ne csak átvészeljük ezt az időszakot, de kreatívak, alkotók is maradjunk, hogy csillapítani tudjuk a pusztítást, és segíteni a túlélést. Még a magunkét is.
Köszönöm, és jó, hogy velünk vagy!
