Mennyire látszik 2022-ben veszélyesnek az éghajlatváltozás?
Sokszor esett már szó arról, hogy a Párizsi Megállapodásban az aláíró országok vállalták, hogy a globális felmelegedést igyekeznek 1,5°C, de biztosan 2°C alatt tartani. Az is ismert, hogy az IPCC 2018-as különjelentése kitért arra, hogy a 2°C nem elegendő, mert a 1,5°C-ot meghaladva visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el. Nemrég napvilágot látott egy cikk a Science nevű tudományos lapban, melyben a szerzők szakirodalom áttekintése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld már elvesztette a biztonságos klímáját, amikor átlépte az 1°C-os hőmérséklet-emelkedést globális szinten. Vannak ugyanis ún. átbillenési pontok a természetben, aminek a határát átlépve öngerjesztő folyamatok indulnak el, fokozva a negatív hatásokat. Jelenleg 15 ilyen átbillenési pontot tartanak számon a kutatók, amiből 5 már beleesik a bizonytalansági tartományba, ahol kijelenthető, hogy megtörtént az átbillenés. A konklúzió pedig az volt, hogy még a párizsi célok teljesítése mellett sem lehet teljes mértékben elkerülni a veszélyes hatásokkal járó éghajlatváltozást, mivel ekkor várhatóan legalább hat, de nem kizárható, hogy tíz átbillenés valósul meg.
A kilátások nem túl rózsásak, de vajon meddig megyünk el még?
A Climate Action Tracker nevű oldalon 2009 óta követhetjük nyomon, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye alatt vállalt nemzeti klímacélok, illetve a jelenlegi szabályozások milyen mértékű éghajlatváltozáshoz vezetnek majd. A 2022-es év közepén kiadott legújabb elemzésük alapján elmondható, hogy bár az ambíciók növekedtek, a globális hőmérsékletemelkedést a hosszútávú célok esetén 2,1°C-ig, míg a 2030-ig szóló vállalások alapján és azt az útvonalat követve még rosszabbul, 2,4°C-ig lehetne csökkenteni 2100-ra az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. A legszomorúbb az, hogy a jelenlegi szabályozások viszont nem mutatják ezeket az „ambiciózus” vállalásokat, mert azokkal 2,5-2,9°C-ot lehetne tartani. A probléma súlyosságát az mutatja, hogy a 2030-as ideális ÜHG kibocsátási pályához képest közel 20 Gt CO2e-vel többet akarunk kibocsátani évente! (Magyarország 1990 és 2020 között ennek kb. tizedét bocsátotta ki.) A légkörben pedig mind a szén-dioxid, mind az F-gázok nagyon hosszú tartózkodási idővel rendelkeznek, tehát a hatásuk is hosszantartó lenne, amit nem könnyű gyorsan helyrehozni.
Tudjuk, hogy a felülről jövő változások mindig lassan érik el a hatást. Vajon itt, az éghajaltváltozás esetében az alulról induló kezdeményezések, azaz a vállalati klímacélok és stratégiák mit mutatnak?
Globális szinten a klímával kapcsolatos legtöbb és legalaposabb vállalati jelentéseket a CDP rendszere gyűjti. A CDP nemcsak gyűjti az információkat, melyeket a befektetők fel tudnak használni, hanem értékeli és elemzi is. A 2022-es elemzésük, melyet szeptemberben tettek közzé a soron következő UNFCCC konferencia előtt, azt vizsgálta meg, hogy a vállalatok kibocsátáscsökkentési céljai elegendőek-e a párizsi célokhoz?
Ugyan a módszertan faék egyszerűségű: azok a vállalatok, melyeknek a céljai megfelelnek a 1,5°C-os útvonalnak 1,5°C-os pontozást, míg a többi – a normál üzletmenetnek megfelelő – 3,2°C-ot kapott. Többezer jelentést átvizsgálva és a kinyert adatokkal a fenti módszertan szerint modellezve arra a következtetésre jutottak a CDP elemzői, hogy a vállalati célok csak egy 2,7°C-os jövőképhez lennének elegendőek, ha az összes közvetlen és közvetett (scope 1+2+3) kibocsátásokat figyelembe vesszük. Némiképp jobb a helyzet, ha az értéklánchoz kapcsolódó (scope 3) kibocsátásokat nem vesszük figyelembe, ekkor ugyanis már 2,4°C-nál megállhatna a globális felmelegedés. Ezek a megállapítások pedig – a végtelenül leegyszerűsített pontozás mellett is – teljesen alátámasztják az országok intézkedései alapján várható jövőképet.
Mennyire egységes a kép?
Gazdasági jelentőségük miatt a G7 országok vállalatai különösen érdekesek, hiszen ezekből az országokból kerül ki az ÜHG kibocsátások kb. 25%-a. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy a klímaváltozás elleni fellépés igazán az európai kontinensen mutatkozik meg, de a G7-ek egyikében sem sikerülne ezek alapján az éghajlatváltozást biztonságos keretek között tartani.
Forrás: CDP, Missing the Mark: CDP temperature ratings – 2022 analysis
Ha az összes európai vállalatot vizsgáljuk, az Európai Unió vezető szerepe a klímaváltozás elleni küzdelemben a vállalati törekvésekben is jól tükröződik. Valószínűsíthető, hogy a szabályozói környezet nyomása is hozzájárult ahhoz, hogy tudományos alapú kibocsátáscsökkentési vállalást (SBT) eddig a piac érték 51%-át kitevő cégek tettek. Megállapítható, hogy a vállalással rendelkező cégek jóval gyorsabban megkezdik a dekarbonizációt, mint a vállalás nélküliek, még ha utóbbiaknak nem hitelesített kibocsátás-csökkentési célokkal rendelkeznek is. Európa összeségében kb. 2,4°C-os (értéklánc nélkül pedig 2,2°C-os) pályán indult el. Érdekes megjegyezni, hogy Európában egyedül az energia szektor az, amelyik tartaná a párizsi célokat a maga 1,9°C-os útvonalával.
Az Európai Unión belül sem egységes a kép. Sajnos a magát „klímabajnoknak” hirdető Magyarország sem jeleskedik, illetve annak a 21 cégnek, mely 2022-ben kitöltötte a jelentési kérdőívet, együttes teljesítménye is messze nem elegendő, a 3°C-os (értéklánc nélkül 2°C) pálya sem tudná megfékezni a veszélyes következményeket.
Forrás: CDP, Missing the Mark: CDP temperature ratings – 2022 analysis
Mindamellett, hogy számos ország küzd az energiaellátás biztonságáért, az emelkedő inflációval és a 2022-es év extrém időjárási helyzeteivel, a párizsi klímacélok tartása egyre égetőbb kérdés lenne a fenti elemzések alapján. A mitigáció erős hiányosság egyre erősebben a klímaadaptációt teszi előtérbe, vagyis nemcsak a vállalatoknak, de a lakosságnak is az alkalmazkodásra kell berendezkedni a jelenlegi ismereteink alapján. Alkalmazkodni egy meglehetősen extrém éghajlathoz…
