Montreálban december 7 és 19 között 188 ország képviselője gyűlt össze, hogy megállapodjon a szárazföldi és tengeri biológiai sokféleség folyamatos csökkenésének megállítását és az emberiség a természettel való fenntartható kapcsolatát előmozdító intézkedésekről és fő irányokról. A résztvevő országok között az 1993-ban hatályba lépő biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes államainak döntő része (95%-a), valamint két nem részes állam (Egyesült Államok és a Vatikán) volt jelen. A kéthetes tárgyalássorozaton (illetve az azt megelőző, a kínai Kunmingban tartott októberi virtuális konferenciát követően) elfogadott Kunming-Montreal globális biológiai sokféleség keretrendszer (Kunming-Montreal Global Biodiversity Framework, GBF) négy átfogó globális célt és további 23 részletesebben kidolgozott célkitűzést tartalmaz. A keretrendszert a biológiai sokféleségre vonatkozó párizsi klímaegyezmény megfelelőjeként is emlegetik.
Az első globális cél már önmagában igen ambiciózus, ugyanis 2050-ig az ökoszisztémák területének jelentős (50%-os) növelését, továbbá az emberi tevékenység által veszélyeztetett fajok kihalásának megállítását írja elő. További törekvés, hogy valamennyi faj kihalási aránya és kockázata a tizedére csökkenjen, az őshonos vadon élő fajok száma egészséges és reziliens szintre emelkedjen, a vadon élő és háziasított fajok populációin belüli genetikai sokféleség szintje fennmaradjon.
A második cél az ökoszisztéma szolgáltatások, illetve azok értékelésére, fenntartására, megőrzésére vonatkozik. A jelenleg csökkenőben lévő ökoszisztémák 2050-ig helyreállításra kell kerüljenek.
A harmadik pontban a genetikai erőforrások arányának és sokféleségének növelését állapították meg elérendő célként, kiemelve az ezekből származó pénzügyi és egyéb, nem számszerűsíthető előnyök igazságos és méltányos elosztását a nemzetközileg elfogadott hozzáférési és haszonmegosztási eszközökkel összhangban.
A negyedik, egyben utolsó cél a finanszírozás, a kapacitásépítés, a műszaki és tudományos együttműködések, valamint a tudásmegosztás biztosítása valamennyi részes fél számára. A keretrendszer értelmében a fejlődő országok, különös tekintettel a legkevésbé fejlett országokra és a fejlődő kis szigetországokra, évi 700 milliárd dolláros finanszírozási hiányát fel kell számolni, a globális pénzügyi áramlásokat pedig össze kell hangolni a biodiverzitási keretrendszerrel.
A további 23 célkitűzés 2030-ra vonatkozik, a hosszú távú célokhoz hasonlóan átfogóak és holisztikusak. Ezek között szerepel, hogy a degradált szárazföldi, belvizes, partmenti és tengeri ökoszisztémák legalább 30 százalékát helyre kell állítani. A biológiai sokféleség szempontjából kiemelkedő jelentőségű területek elvesztését közel nullára kell csökkenteni. A biológiai sokféleséget károsító támogatásokat 2030-ig fokozatosan meg kell szüntetni (legalább évi 500 milliárd dollárral), a pozitív ösztönzők arányát pedig növelni kell (a célok pénzügyi követelményeinek teljesítése érdekében a COP15 egy globális biodiverzitási keretalapot hozott létre (GBF-alap)). A biológiai sokféleséghez szorosan kötődő részcélokon túl a keretrendszer szerint 2030-ra az élelmiszerhulladékot felére kell csökkenteni, és globálisan minimalizálni kell a túlfogyasztást és a hulladéktermelést. Szintén felére kell csökkenteni a túlzott tápanyag-használatot és a növényvédőszerek és más, rendkívül veszélyes vegyi anyagok használatának való kitettség kockázatát.
További külön célkitűzés foglalkozik a vállalati szférával kapcsolatos kötelezettségekkel is (Target 15). A keretrendszer olyan jogi, közigazgatási vagy politikai intézkedések meghozatalát sürgeti, amelyek a nemzetközi és nagyvállalatokat, illetve pénzintézeteket arra kötelezik, hogy figyelemmel kísérjék, értékeljék és átlátható módon tegyék közzé kockázataikat, függőségeiket és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásukat a saját tevékenységeiket illetően és az ellátási és értékláncok mentén is. További elvárás, hogy a fogyasztók számára a vállalatok fenntartható fogyasztási minták előmozdításához szükséges információkat nyújtsanak, illetve adott esetben jelentést tegyenek a hozzáférési és haszonmegosztási szabályoknak és intézkedéseknek való megfelelésről annak érdekében, hogy fokozatosan csökkenjenek a biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatások, növekedjenek a pozitív hatások, csökkenjenek az üzleti és pénzügyi intézmények biodiverzitással kapcsolatos kockázatai, és előmozdítsák a fenntartható termelési módokat biztosító intézkedéseket.
A COP 15 tárgyalássorozaton a természettel kapcsolatos pénzügyi közzétételek keretrendszerének (Taskforce on Nature-related Financial Disclosures, vagyis TNFD) kérdése is napirendre került, a készülőben lévő keretrendszer fejlesztésének finanszírozásáért Németország jelentős kötelezettséget vállalt. A TNFD keretrendszerrel kapcsolatos legfőbb tudnivalókat egy korábbi cikkünkben tárgyaltuk.
A montreáli csúcson a Nature Action 100 program indításáról is hivatalos bejelentést tettek. A kezdeményezés (ami tulajdonképpen a biológiai sokféleséggel foglalkozó Climate Action 100+ megfelelője) célja, hogy azonosítsa és katalizálja a vállalatok a természetvédelmi és a biológiai sokféleség csökkenésének megfordítását célzó intézkedéseit. A Nature Action 100 csoport vállalta, hogy tudományosan megalapozott befektetői iránymutatást és eszközöket dolgoz ki, meghatározott mutatók alapján nyomon követi a társaságok előrehaladását és támogatja a befektetői és vállalati érdekérvényesítő törekvéseket a természettel kapcsolatos szakpolitikák terén. A Nature Action 100 program várhatóan idén tavasszal indul.
A vállalatokat érintő biodiverzitással kapcsolatos célkitűzések és előírások fogadtatása igen vegyes. Míg számos zöld szervezet a konkrétumok hiányára és ezzel együtt a greenwashing veszélyére hívja fel a figyelmet, mások történelmi előrelépésként említik a december végén megszületett Kunming-Montreal globális biológiai sokféleség keretrendszert.
Jelen írásunknak nem célja e tekintetben állást foglalni, azonban az bizonyos, hogy a következő években egyre nagyobb nyomás helyeződik a vállalatokra a természetre és környezetre gyakorolt hatások mérése és az adatok közzétételének tekintetében.
A vállalatoknak a tényezők széles körét kell figyelembe venniük a tevékenységeikről való jelentéstétel során és valószínűleg nagyobb technikai szakértelmet, erőforrást és kapacitást követel majd meg a megfelelés. Ehhez, illetve emellett a cégek elköteleződése is elengedhetetlen a globális biodiverzitási célok eléréséhez. Azok a vállalatok, amelyek már most is nyomon követik a biológiai sokféleséggel kapcsolatos mutatókat vagy természethez kapcsolódó kockázatértékeléseket végeznek, előnyösebb helyzetben lesznek ahhoz, hogy a véglegesített keretrendszereket beépítsék közzétételeikbe.
