Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) összefoglaló jelentése, amit március 13-19 között véglegesített a testület az interlakeni ülésén, Svájcban, az IPCC 6. értékelési ciklusának 2018 és 2023 között közzétett összes jelentésének összefoglalása.
A jelentés bizonyítékai azt mutatják, hogy az 1,1°C-os globális hőmérséklet-emelkedés már most is veszélyes zavarokat okoz a természetben és az emberi jólétben szerte a világon. Sok éghajlati kockázat rosszabb, mint azt korábban értékelték, és néhány már visszafordíthatatlan, míg a 1,5 ºC-on való megálláshoz szükséges idő hamarosan lejár. A felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozása kritikus fontosságú, és hamarosan elérhetetlen lesz azonnali és drasztikus kibocsátáscsökkentés nélkül. A további felmelegedés még rosszabbá teszi a hatásokat, valamint nehezebbé (és bizonyos esetekben lehetetlenné) az alkalmazkodást.
A jelentés kiemeli, hogy a jelenlegi, 2030-ig tartó évtized döntő jelentőségű a tekintetben, hogy a felmelegedés 1,5 °C-ra vagy 2 °C alá korlátozható-e. Megerősíti a korábbi adatokat, miszerint a 1,5°C-os határérték betartásához (korlátozott vagy túllépés nélkül) a globális üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra legalább 43%-kal kell csökkenteni a 2019-es szinthez képest, és legalább 60%-kal 2035-re. Az EU-nak 65%-os csökkentésre van szüksége 2030-ig.
Az IPCC AR6 munkacsoportjának hat kulcsfontosságú megállapítása:
- A globális kibocsátás 2010 és 2019 között magasabb volt, mint az emberiség történetének bármely korábbi évtizedében. Forrás: IPCC WG3
- A természet az elmúlt 10 évben az emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátás 54%-át nyelte el. 31%-át a szárazföldi ökoszisztémák, beleértve a növényeket, állatokat és a talajt, a másik 23%-ot pedig az óceánok veszik fel. Forrás: IPCC WG2
- Körülbelül 3,3-3,6 milliárd ember él olyan környezetben, amely rendkívül érzékeny az éghajlatváltozásra. Forrás: IPCC WG2
- Az élelmiszerrendszer a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának körülbelül egyharmadáért (23-42%) felelős. Forrás: IPCC WG3
- Minden ágazatban vannak megoldásaink, hogy 2030-ra felére csökkentsük a kibocsátást, összhangban a 1,5°C-os pályával. Forrás: IPCC WG3
- 2010 és 2019 között a napenergia és az energiatárolásra használt lítium-ion akkumulátorok ára 85%-kal, míg a szélenergia költségei 55%-kal csökkentek. Forrás: IPCC WG3
A főbb kijelentések, a jóváhagyott politikai döntéshozók számára készült összefoglaló átfogó következtetései, amelyek együttesen tömör narratívát adnak.
A teljes érthetőség kedvéért előtte javasoljuk egy korábbi cikkünket is elolvasni a klíma keretekről.
Jelenlegi állapot és trendek
Megfigyelt felmelegedés és okai
Az emberi tevékenység – elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátása révén – egyértelműen globális felmelegedést idézett elő, és 2011–2020-ban a globális felszíni hőmérséklet 1,1°C-kal az 1850–1900-es átlag hőmérséklet fölé emelkedett.
Az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátása tovább nőtt köszönhetően a nem fenntartható energiafelhasználás, a földhasználat és a földhasználat megváltoztatása, az életmód, valamint a fogyasztási és termelési szokásoknak.
Megfigyelt változások és hatások
Széleskörű és gyors változások következtek be a légkörben, az óceánban, a krioszférában és a bioszférában. Az ember okozta éghajlatváltozás már most is számos időjárási és éghajlati szélsőséget érint a világ minden régiójában. Ez széles körben elterjedt káros hatásokhoz és kapcsolódó veszteségekhez és károkhoz vezetett a természetben és az emberekben. Azok a sebezhető közösségek, amelyek történelmileg a legkevésbé járultak hozzá a jelenlegi klímaváltozáshoz, aránytalanul nagy mértékben érintettek.
Jelenlegi haladás az alkalmazkodás terén
Az alkalmazkodás tervezése és végrehajtása minden ágazatban és régióban előrehaladt. Az előrehaladás ellenére az alkalmazkodásban hiányosságok vannak, és ez a végrehajtás jelenlegi ütemével tovább fog növekedni. Egyes ökoszisztémákban és régiókban elérkeztünk az alkalmazkodás korlátaihoz. Egyes ágazatokban és régiókban helytelen alkalmazkodás történik. Az alkalmazkodáshoz szükséges jelenlegi globális pénzügyi áramlások nem elegendőek.
A mérséklés jelenlegi haladása
A mérsékléssel foglalkozó politikák és törvények az 5. jelentés óta folyamatosan bővültek. A 2021 októberéig bejelentett, nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások (NDC) alapján 2030-ban elért globális ÜHG-kibocsátás valószínűsíti, hogy a 21. század során a felmelegedés meghaladja az 1,5 °C-ot, és megnehezíti a felmelegedés 2 °C alá történő korlátozását. Hiányosságok vannak a végrehajtott politikák és az NDC-k által tervezett kibocsátások között, és a pénzügyi áramlások nem érik el az éghajlati célokhoz szükséges szintet minden ágazatban és régióban.
Jövőbeni klímaváltozás, kockázatok és hosszú távú válaszok
Jövőbeni klímaváltozás
Az üvegházhatást okozó gázok folyamatos kibocsátása a globális felmelegedés növekedéséhez vezet, és a legjobb becslések szerint a közel 1,5 °C-ot elérheti. A globális felmelegedés minden fokozata felerősíti a többszörös és egyidejű veszélyeket.
Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős, gyors és tartós csökkenése a globális felmelegedés érezhető lelassulásához vezetne körülbelül két évtizeden belül, és néhány éven belül a légkör összetételében is észrevehető változásokat hozhatna.
Az éghajlatváltozás hatásai és az éghajlattal kapcsolatos kockázatok
Bármely adott jövőbeli felmelegedési szint esetén számos éghajlattal kapcsolatos kockázat magasabb, mint az 5. jelentésben értékelt, és a tervezett hosszú távú hatások akár többszörösei is a jelenleg megfigyeltnek. Az éghajlatváltozásból eredő kockázatok és várható káros hatások, valamint az ezekhez kapcsolódó veszteségek és károk a globális felmelegedés minden lépésével fokozódnak. Az éghajlati és nem éghajlati kockázatok egyre inkább kölcsönhatásba lépnek egymással, összetett és lépcsőzetes kockázatokat hozva létre, amelyek összetettebbek és nehezebben kezelhetők.
Az elkerülhetetlen, visszafordíthatatlan vagy hirtelen változások valószínűsége és kockázatai
A hirtelen és/vagy visszafordíthatatlan változások valószínűsége a globális felmelegedés magasabb szintjével nő. Hasonlóképpen, a potenciálisan nagyon nagy káros hatásokhoz kapcsolódó alacsony valószínűségű kimenetelek valószínűsége nő a globális felmelegedés magasabb szintjével.
Alkalmazkodási lehetőségek és határaik a melegebb világban
A ma megvalósítható és hatékony alkalmazkodási lehetőségek a növekvő globális felmelegedéssel korlátozottak és kevésbé hatékonyak lesznek. A növekvő globális felmelegedéssel a veszteségek és károk növekedni fognak, és további emberi és természeti rendszerek is elérik az alkalmazkodási határokat. A helytelen alkalmazkodás elkerülhető az alkalmazkodási intézkedések rugalmas, több ágazatot átfogó, inkluzív, hosszú távú tervezésével és végrehajtásával, amely számos ágazat és rendszer számára előnyös.
Szén-dioxid-költségvetés és nettó nulla kibocsátás
Az emberi eredetű globális felmelegedés korlátozása nettó nulla CO2-kibocsátást igényel. A nettó nulla CO2-kibocsátás eléréséig tartó kumulált szén-dioxid-kibocsátás és az üvegházhatású gázok kibocsátásának ebben az évtizedben mért mértéke nagymértékben meghatározza, hogy a felmelegedés 1,5°C-ra vagy 2°C-ra korlátozható-e. A meglévő fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúrából származó előrejelzett CO2-kibocsátás további csökkentés nélkül 1,5°C-kal (50%-kal) meghaladná a fennmaradó szén-dioxid-kibocsátást.
Mérséklési útvonalak
Az összes olyan globális modellezett útvonal, amely 1,5°C-ra (>50%) korlátozza a felmelegedést túllövés nélkül vagy csak korlátozott mértékű túllövéssel, és amelyek a felmelegedést 2°C-ra (>67%) korlátozzák, gyors és mély, és a legtöbb esetben azonnali üvegházhatású gáz csökkentést tartalmaznak minden ágazatban, még ebben az évtizedben. A globális nettó nulla CO2-kibocsátás ezekben az útvonalkategóriákban a 2050-es évek elején, illetve a 2070-es évek elején érhető el.
Túllövés: Felmelegedési szint túllépése és visszatérés
Ha a felmelegedés meghalad egy meghatározott szintet, mint a 1,5°C-ot, akkor nettó negatív globális CO2-kibocsátás elérése és fenntartása révén csökkenthető ismét fokozatosan. Ez a szén-dioxid-eltávolítás további alkalmazását igényelné a túllépés nélküli utakhoz képest, ami nagyobb megvalósíthatósági és fenntarthatósági aggályokhoz vezet. A túllövés káros hatásokkal jár, néhányuk visszafordíthatatlan, és további kockázatokat jelent az emberi és a természeti rendszerek számára, és mindez a túllépés mértékével és időtartamával nő.
Válaszok a közeljövőben
A rövid távú integrált éghajlati fellépés sürgőssége
Az éghajlatváltozás veszélyt jelent az emberi jólétre és a bolygó egészségére nézve. Gyorsan bezárul a lehetőség egy élhető és fenntartható jövő biztosítására mindenki számára. Az éghajlatváltozással szemben ellenálló (klímareziliens) fejlődés integrálja az alkalmazkodást és a mérséklést a fenntartható fejlődés mindenki számára történő előmozdítása érdekében, és ezt a fokozott nemzetközi együttműködés, beleértve a megfelelő pénzügyi forrásokhoz való jobb hozzáférést, különösen a sérülékeny régiók, ágazatok és csoportok számára, valamint az inkluzív kormányzás és az összehangolt politikák révén teszi lehetővé. Az ebben az évtizedben implementált döntések és cselekvések hatása érezhető lesz most és még több ezer év múlva is.
A rövid távú cselekvés előnyei
A mély, gyors és fenntartott csökkentési intézkedések és az alkalmazkodási tevékenységek felgyorsított végrehajtása ebben az évtizedben csökkentené az emberek és az ökoszisztémák várható veszteségeit és kárait, és számos járulékos haszonnal járna, különösen a levegőminőség és az egészség szempontjából.
A késleltetett mérséklési és alkalmazkodási intézkedések rögzítik a nagy kibocsátású infrastruktúrát, növelik az elakadt eszközök kockázatát és a költségeket, csökkentik a megvalósíthatóságot, valamint növelik a veszteségeket és károkat.
A rövid távú cselekvések nagy befektetést és várhatóan bomlasztó változásokat foglalnak magukban, melyeket egy sor előmozdító politikával lehet mérsékelni.
Mérséklési és alkalmazkodási lehetőségek a rendszerek között
Gyors és nagy horderejű átmenetekre van szükség minden ágazatban és rendszerben ahhoz, hogy mélyreható és tartós kibocsátáscsökkentést érjünk el, és mindenki számára élhető és fenntartható jövőt biztosítsunk. Ezek a rendszerváltások a mérséklési és alkalmazkodási lehetőségek széles portfóliójának jelentős felskálázását jelentik. A mérséklés és az alkalmazkodás megvalósítható, hatékony és alacsony költségű lehetőségei már rendelkezésre állnak.
Szinergiák és kompromisszumok a fenntartható fejlődéssel
Az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az azokhoz való alkalmazkodásra irányuló felgyorsított és méltányos fellépés elengedhetetlen a fenntartható fejlődéshez. A mérséklési és alkalmazkodási intézkedéseknek több szinergiája van, mint kompromisszuma a fenntartható fejlődési célokkal.
Méltányosság és befogadás
A méltányosság, az éghajlati igazságosság, a társadalmi igazságosság, a befogadás és az igazságos átmenet folyamatainak előtérbe helyezése lehetővé teszi az alkalmazkodást és az ambiciózus mérséklő intézkedéseket, valamint az éghajlatváltozással szemben ellenállóképes fejlődést. Az alkalmazkodási eredményeket javítja az éghajlati veszélyekkel szemben leginkább kitett régióknak és embereknek nyújtott fokozott támogatás. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szociális védelmi programokba történő integrálása javítja az ellenálló képességet. Számos lehetőség áll rendelkezésre a kibocsátásintenzív fogyasztás csökkentésére, beleértve a viselkedési és életmódbeli változtatásokat is, amelyek a társadalmi jólétet is elősegítik.
Kormányzás és politika
A hatékony éghajlat-politikai elkötelezettség, a jól összehangolt többszintű kormányzás, az intézményi keretek, a törvények, politikák és stratégiák, valamint a finanszírozáshoz és a technológiához való jobb hozzáférés teszi lehetővé a hatékony éghajlatpolitikai fellépést. A világos célok, a több szakpolitikai terület koordinációja és az inkluzív irányítási folyamatok elősegítik a hatékony éghajlatváltozással szembeni fellépést. A szabályozási és gazdasági eszközök nagymértékű kibocsátáscsökkentést és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességet támogathatják, ha bővítik és széles körben alkalmazzák őket. Az klímareziliens fejlődés előnyére válik a sokrétű tudás felhasználása.
Pénzügy, technológia és nemzetközi együttműködés
A pénzügyek, a technológia és a nemzetközi együttműködés kulcsfontosságú elemei a felgyorsított éghajlatpolitikai intézkedéseknek. A klímacélok eléréséhez mind az alkalmazkodási, mind a hatásmérséklési finanszírozást többszörösére kell növelni. Elegendő globális tőke áll rendelkezésre a globális befektetési szakadék megszüntetéséhez. A technológiai innovációs rendszerek fejlesztése kulcsfontosságú a technológiák és jógyakorlatok széles körű elterjedésének felgyorsításában. A nemzetközi együttműködés erősítése több csatornán keresztül lehetséges.
