Még mindig az IPCC 6. értékelési összefoglaló jelentésénél maradunk, mert úgy gondoljuk, hogy ez a téma sokkal fontosabb, mint egy egyszeri hír. Elhatároztuk, hogy a jövőben közzétesszük néhány meghatározó szereplő reakcióját ezzel kapcsolatban. Az alábbiakban a CDP nyilatkozatát ismertetjük. A számok sajnos magukért beszélnek.
Az IPCC hatodik értékelési összefoglaló jelentésének közzétételére reagálva Amir Sokolowski, a CDP éghajlatváltozásért felelős globális igazgatója a következőket nyilatkozta:
„Az összefoglaló jelentésben szereplő forgatókönyvek és a figyelmeztetések közvetlen következményei a kormányok és vállalatok ambícióinak folyamatos hiányának, és ami a legfontosabb, konkrét cselekvésük hiányának. Jól tudjuk, milyen lépéseket kell tenni a katasztrofális éghajlatváltozás elkerülése érdekében. Az alkalmazkodás már most egyre nehezebb, a tétlenség költségei mérhetőek és csak növekedni fognak, minél tovább hanyagoljuk a kibocsátáscsökkentést.
Az IPCC hatodik ciklusa óta eltelt öt év alatt, ami a 1,5 fokos globális felmelegedésről szóló különjelentéssel (SR1.5) kezdődött, a lehetőségeink a 1,5 fok tartására gyorsan beszűkültek. Az IPCC tavaly áprilisi jelentése az éghajlatváltozás mérsékléséről megállapította, hogy az SR1.5 óta annak valószínűsége, hogy a legambiciózusabb mérséklési módok mellett is 1,5 °C alatt marad a globális hőmérsékletemelkedés csaknem 10%-kal csökkent – az SR1.5-ben közölt 46%-ról 38%-ra az AR6-ban.Ez pedig annak a közvetlen következménye, hogy a nagy kibocsátású gazdaságok kormányai és vállalatai nem hajtják végre koherens módon a szükséges átalakítást. Az ambíciók és a 1,5°C-os fellépés iránti elkötelezettség hiánya aránytalanul érinti a legsebezhetőbbeket bolygószerte. A „nagy ambíció” definíciója egyre halványabb a cselekvés hiányához képest, amely a kibocsátás folyamatos növekedését és egy egyre ellenségesebb környezetet eredményez. Jelentős szakadékokat látunk a tervek vagy ambíciók és a megvalósítás között:
- A CDP-n keresztül nyilvánosságra hozó vállalatok kevesebb mint 1%-a számolt be hiteles klímaváltozási terv kidolgozásáról.
- Az irányítás magas szintű, de az üzleti terv megvalósítása messze elmarad: a szervezetek mindössze 35%-a számolt be 2022-ben arról, hogy olyan kiadásokat vagy bevételeket azonosított, amelyek összhangban állnak az 1,5 fokos átállással.
- A vállalatoknak mindössze 41%-a közölt Scope 3 kibocsátási adatokat, annak ellenére, hogy az ellátási lánc kibocsátása 11,4-szer több, mint a közvetlen kibocsátás, és központi szerepet játszik a nettó nullára való átállásban.
- A vállalatok 50%-a nem mutat fel bizonyítékot a forgatókönyv-elemzésre, ami arra utal, hogy nem építik ki azt az üzleti ellenállóképességet, amely a magas fizikai kockázati forgatókönyvnek való megfeleléshez szükséges.
- A klímaváltozásról nyilvánosan jelentő vállalatoknak mindössze 39%-a köteleződik el a beszállítóival.
- Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású átmenet értékelése (ACT – Assessing low-Carbon Transition) adatai azt mutatják, hogy a nagy hatású olaj- és gázágazatok, az elektromos közművek, az autóipar és a közlekedési ágazatok közül csak a vállalatok 8%-a rendelkezik a szén-dioxid-mentesítési útjukhoz igazodó célkitűzésekkel.
Ez nem elég jó, különösen akkor nem, ha a vállalatok számára egyértelmű, hogy mi lenne a szükséges út. A rövid távú cselekvéshez elengedhetetlenek az ötéves átállási tervek, amelyek felvázolják, hogy a vállalatok hogyan fognak átállni a 1,5°C-hoz igazodó üzleti modellre, hogyan fog ehhez igazodni a tőkeallokációjuk, és milyen irányítást alkalmaz a vállalat a teljesítés biztosítására. A hiteles, nettó nulla jövő felé mutató átállási terveknek magukban kell foglalniuk a növekvő és nyomon követett alkalmazkodási intézkedéseket, ha valóban hatékonyak akarnak lenni, a robusztus, tudományosan megalapozott 2030-as célok érdekében.
Azoknak a vállalatoknak, amelyek még nem vették figyelembe a tavalyi jelentések figyelmeztetéseit, rá kell ébredniük arra a tényre, hogy az éghajlatváltozás jelenti a legnagyobb kockázatot a globális gazdaságra nézve, és ez közvetlenül érinti őket a következő években…
A városok, államok és régiók szintén kritikus szerepet játszanak ebben az átalakulásban.Tudományosan megalapozott éghajlati célok meghatározása, valamint a környezeti kockázatok és intézkedések jelentése a legjobb módja annak, hogy a helyi önkormányzatok biztosítsák a kibocsátás csökkentését és az ellenállóképesség növelését.
2022-ben a városok és önkormányzatok 43%-a számolt be kibocsátás-csökkentési célokról, a jelentést tevő önkormányzatok 32%-a jelezte, hogy tudományosan megalapozott cél elérésére törekszik, és 28%-uk tűzött ki nettó nulla célt 2050-ig vagy korábban.
A politikai döntéshozóknak ezeket a reálgazdaságból származó jeleket, bizonyítékokat és ajánlásokat be kell ágyazni a politikájukba és szabályozásukba, hogy biztosítsák a nemzeti kötelezettségvállalások és cselekvési tervek hatékony végrehajtását, és végső soron a gyors szén-dioxid-mentesítést a 1,5°C-os, természet-pozitív és méltányos jövőre való átállás során.
A cselekvési egyenlet minden eleme jelenleg messze elmarad: a kormányoké és a nem állami szereplőké is. A COP27 előtt mindössze 24 ország frissítette NDC-jét, annak ellenére, hogy a COP26 előtt mindössze egy évvel kötelezettséget vállalt erre, és a világ legnagyobb gazdaságai közül a legtöbb volt azok között, amelyek nem frissítették vagy erősítették meg NDC-jüket. Ez a jelentés régóta ismert tényekre hívja fel a figyelmet. Mostani tetteink közvetlen hatással lesznek nem távoli jövőnkre. Az előttünk álló év tele van lehetőségekkel a cselekvés fokozására, az azt követő évek pedig megmutatják majd az eredményeket.”
