„Mindenkinek joga szebb világban élni, magányt, ürességet életre cserélni.” (Részlet Aranyosi Ervin: Fogyatékkal Élők Társkeresője c. verséből, amely a kiállítás megnyitóján is felolvasásra került)
Olyannyira nagy volt az érdeklődés az esemény iránt, hogy húsz perccel a kezdés előtt jóformán már nem lehetett helyet találni a színházteremben, melyet izgatott zsibongás és mosolygós, vidám arcok töltöttek meg.
A várakozás izgalmát a Nefelejcs és Mosolygó Napközi sérült fiataljainak szívvel-lélekkel bemutatott előadása oldotta fel, melyben a Pa-dö-dö „Kell egy jó barát” című számát dolgozták fel. Ezt követően a Montágh Iskola ifjú növendékei énekeltek, játszottak furulyán, illetve xilofonon. Előadásuk a közönséget is magával ragadta, sokan bekapcsolódtak az éneklésbe. A megnyitó egyszerű, mégis szívhez szóló varázsát egyértelműen ez a két produkció adta.
Az eseményen beszédet mondott Németh Ildikó, a Csodanap Alapítvány és a Patrónus Ház ügyvezető igazgatója, aki kiemelte, hogy a kézműves alkotás folyamata amellett, hogy kiváló szabadidős tevékenység, számos fejlődési lehetőséget kínál a fogyatékkal élők számára. Jádi Krisztina, a Patrónus Ház intézményvezetője és a Csodanap Alapítvány alapítója pedig felhívta rá a figyelmet, hogy az esélyegyenlőség a kultúrához való hozzáférésre is vonatkozik, és sajnos hazánkban ez a dimenzió sok esetben háttérbe szorul.
A megnyitót követően a közönség átsétált az első emeleti kiállítótermekhez. A profi módon megszervezett, a színek szemet gyönyörködtető harmóniáját felvonultató kiállítás a Patrónus Ház, a Nefelejcs Napközi, a Csodanap Alapítvány, a Gödöllői Montágh Imre Általános Iskola és a Tessedik Sámuel Evangélikus Szeretetszolgálat sérült fiataljai által készített alkotásokból áll. Maga a kiállítás, amely bárki számára szabadon látogatható, 4 teremben 80 művész több mint 300 alkotását mutatja be a nagyközönségnek. A kiállításon a teljesség igénye nélkül festményeket, szőtteseket, nemezelést és változatos installációkat tekinthetnek meg az érdeklődök, melyek színvilága és hangulata varázslatos, a művek pedig nem egy esetben szívmelengető és közvetlen módon engednek betekintést a sérült emberek mindennapjaiba. Az az egyszerűség, tisztaság és őszinteség köszön vissza ránk a művekből, amely alkotóikat is jellemzi. Az élénk színek, a határozott vonalvezetés, a hol finom, aprólékos, hol elnagyolt ábrázolásmód megmosolyogtat, elgondolkodtat, együttérzésre késztet. A művek között járkálva megértjük és azonosulni tudunk a kiállítás címével: Mi is itt vagyunk.
Az alkotói folyamatot, amely többek között a figyelem, kitartás, pontosság, koordináció, finommotorikai készségek és együttműködés fejlesztésére is kiváló eszköz, a pedagógusok egyes esetekben tanácsokkal, iránymutatással segítették, de számos szabad alkotás is megtekinthető a kiállításon, amely azt adja, amit ígér – és mégis, egy kicsit többet: valami megfoghatatlan bájt és kedvességet, melyet magunkkal vihetünk.
A megnyitóról és a kiállításról készült rövid összefoglaló itt megtekinthető. Azonban a június 4-ig látogatható kiállítás varázsa legteljesebben csak személyesen élhető át, ezért azt javaslom, hogy aki teheti, látogasson el a helyszínre, a Gödöllői Királyi Kastélyba.
