2008 óta június 8-án az óceánok világnapjának keretében emlékezünk meg arról, hogy mennyire fontosak is a vízi ökoszisztémák, és mennyi teendőnk van még hátra, hogyha teljesíteni akarjuk a 2030-ra kitűzött vizekkel kapcsolatos fenntartható fejlődési célokat (SDG6). Az idei világnapnak keretet ad, hogy a tavaly decemberben tartott Kunming-Montreal (COP15) biodiverzitási konferencián a részes felek megállapodtak arról, hogy Földünk vizeinek 30%-a védelmet élvez majd 2030-ig (a világon jelenleg a szárazföld 17%-a, a vizeknek pedig csupán 8%-a áll védelem alatt).
Az óceánok a Föld felületének 71%-át foglalják el, hatalmas méretéből adódóan pedig élőviláguknak a mai napig is csak egy töredékét ismerjük: egyes becslések szerint az óceánokban élő fajok megközelítőleg 90%-át még nem sorolta be rendszertanilag az emberiség. További megdöbbentő adat, hogy ha a bolygónkon található biomassza, tehát az élő és elhalt állati és növényi szervezetek mennyiségét vizsgáljuk, az állati biomassza 78%-a az óceánokban található.
Magyarországról nézve felmerülhet a kérdés, hogy miért is érdemes nekünk az óceánokkal foglalkoznunk. A tengeri és part menti ökoszisztémák különböző előnyöket, úgynevezett ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek nem csak az ott élők, de túlzás nélkül mondható, hogy a bolygón élő élőlények túlélését teszik lehetővé. Ezek a szolgáltatások többek között:
- ellátási szolgáltatások: halászat, építőanyagok;
- támogató szolgáltatások: az életciklus fenntartása mind az állatvilág, mind az ott élő emberek számára, elem- és tápanyagkörforgás. Kevéssé ismert adat, hogy a belélegzett oxigén több mint fele a bolygónkon a fitoplanktonok és az algák fotoszintetizálásának köszönhetően a tengerekből származik.
- szabályozó szolgáltatások: szénmegkötés és -tárolás, eróziómegelőzés, szennyvíztisztítás, szélsőséges események mérséklése. A klímaválság idején ki kell emelni, hogy a vizek jelentős szerepet játszanak az éghajlat szabályozásában: tanulmányok kimutatták, hogy a tengerek az évente kibocsátott szén-dioxid közel egyharmadát elnyelik.
- kulturális szolgáltatások: turizmus, rekreációs, esztétikai és spirituális szolgáltatások.
Az ökoszisztéma szolgáltatások sokszínűségének bemutatására kiváló példa a trópusi és szubtrópusi térségekben található mangroveerdők. A mangroveerdők segítenek megtartani a morzsalékos talajt a tengerparton, és így megakadályozzák a part menti eróziót. Emellett természetes akadályai a vízáramlatoknak, és mint ilyenek, számos halfaj születésének és fejlődésének kedvező élőhelyet jelentenek, közvetett módon tehát hozzájárulnak a rendelkezésre álló halállomány fenntartásához.
A vizes élőhelyek szerepe az óceánokon kívül is jelentős, ezért nem is meglepő, hogy legnagyobb államok közi egyezmény éppen ezek megóvásáról szól. Az 1971-ben létrejött vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsari Egyezményhez már 172 ország csatlakozott, és világszerte mintegy 2,4 millió négyzetkilométer kiterjedéssel, 2471 ramsari területet tartanak nyilván. Az egyezmény alapállása nem a tiltás, hanem az ésszerű, fenntartható gazdálkodás, a területek megóvásával, ami természetesen más – más hasznosítást jelent a különböző területeken. Hazánk 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg 29 ilyen vizes élőhely található országunkban, köztük Gemenc, a Fertő-tó, vagy éppen a Balaton.
Az ésszerű, fenntartható gazdálkodás pedig fontosabb mint valaha, mert hazánkban a klímaváltozás negatív hatásait a vizeink állapotának romlásán is évről évre érzékelhetjük. A Kárpát-medence a kontinentális éghajlat és medence jellege folytán nagy mértékben ki van téve a szárazságnak, a klímamodellek előrejelzései szerint pedig ez egyre inkább így lesz. Elhelyezkedése okán a legkitettebb rész az Alföld, ahol az elsivatagosodás jelei is egyre inkább tapasztalhatók, például csökken a fajgazdagság, és megjelennek a mediterráneumra jellemző, szárazságtűrő fajok.
Szakértők szerint az elsivatagosodás elleni küzdelem egyik legfontosabb módját a különböző, vízmegtartásra irányuló módszerek integrálása jelentené. Ez azért is lényeges, mert a klímaváltozás további hatása a Kárpát-medencében a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válása, ami magában foglalja a csapadék egyenlőtlen eloszlását is: míg az év egyik részében aszály és szárazság tapasztalható, addig máskor olyan mennyiségű csapadék esik le, hogy az belvizeket okoz. Ez a probléma természetesen nem új keletű, a víz megtartása már a szakpolitikák szintjén is megjelent évtizedekkel ezelőtt. Az Európai Unió 2000-ben kiadott Víz Keretirányelve elsősorban éppen azt írja elő, hogy a felszíni és felszín alatti vizeket nem csak jó állapotba kell hozni, de meg is kell tartani a lehető legtermészetesebb állapotában.
