Jellemző, hogy a farmokon a vendégek kipróbálhatják magukat a mezőgazdasági munkákban és a termékek előállításában is (pl. olívaszüretelés, szőlőszedés, sajtkészítés, szappankészítés), vagy akár főzőkurzuson is részt vehetnek, megvásárolhatják a helyi termékeket.
Délkelet-Európa a domborzati viszonyoknak köszönhetően nem alkalmas a nagyüzemi, intenzív mezőgazdasági termelésre, ezért kiemelten magas a kisbirtokok, önellátó, családi gazdaságok aránya. Olaszországban például egy átlagos gazdaság mérete mindössze 11 hektár, a gazdaságok több, mint háromnegyede tíz hektárnál kisebb. Az agroturizmus is a döntően a családi tulajdonban lévő gazdaságokra jellemző, ezért a szektor fejlődése kiemelt jelentőséggel bír a helyi gazdaság, valamint a vidék fejlesztésében, továbbá az elnéptelenedés megállításában. Az agroturizmus népszerűsége a jövőben várhatóan továbbra is nőni fog, a gazdasági előrejelzések szerint 2030-ra akár több, mint 10 %-kal.
Az agroturizmusra épülő vállalkozások már Albániában és Horvátországban is megjelentek. Altin Prenga séf az Albánia északi részén található Lezhë városához közeli dombokon hozta létre első agroturisztikai vállalkozását. Alapvető elgondolása az volt, hogy a régió bőséges biotermékeit felhasználva vonzóvá tegye a vendégházába és éttermébe látogatókat, amit pedig nem tud helyben megtermelni, azt 10 mérföldes körzetben lévő kistermelőktől szerzi be – a méhészektől a gombaszedőkön át a gesztenyetermesztőkig. Jelenleg nagyjából 400 helyi termelővel működik együtt, akik számára fontos bevételi forrást jelentenek az étterem megrendelései. A modell sikerére felfigyelve, az ország számos területén hoztak létre hasonló vállalkozásokat, a jelenségre pedig az agrárminisztérium is felfigyelt, és kiemelt célként tűzte ki a szektor támogatását. A következő fontos lépés az lenne, hogy a kistermelőket abban is segítsék, hogy a vendégházakon kívül is eladhassák termékeiket, Albánia-szerte vagy akár nemzetközi szinten is.
Az ágazat növekedésének azonban árnyoldalai is vannak. Az egyik az, hogy a kormányzati pénzek gyakran olyan programokra irányulhatnak, amelyeknek csak a nevében szerepel az „agroturizmus”. Ezek a beruházások ugyanis gyakran táptalajt nyújtanak a korrupciónak, ami például Albánia esetén kiemelt probléma. A Transparency International tavalyi jelentése szerint a korrupció fokát mérő mutatóban (ahol 100 jelenti a közpénzek legátláthatóbb elköltését) Albánia például 100-ból csak 36 pontot ért el. A másik problémát az jelenti, hogy a gazdák számára kimerítő és szokatlan lehet a vendégek bevonása a munkálatokba, a főszezonban a turisták akadályozhatják a helyi, tapasztalt munkásokat a szüretben. További kihívás a fenntarthatósággal harmóniában lévő agroturizmus és a növekvő élelmiszerigény kiszolgálása. Ez utóbbira jó példa lehet Szlovénia, ahol jelentősen bővült a Natura 2000 program keretében védett területek nagysága. A Bohinj régióban például, ahol a földterület 84 százaléka védett, a gazdákat arra ösztönözték, hogy a biodiverzitás növelése érdekében a szénát hagyományos módon, kézzel vágják.
Az agroturizmus példája kitűnően mutatja, hogy a gazdasági fejlesztéseket elengedhetetlen összehangolni a különböző társadalmi és környezeti aspektusokkal is, ha minden szempontból a valódi fenntarthatóságra törekszünk.
A írás alapját a Financial Times cikke adta.
