2023 nyara világszerte az időjárási szélsőségekről szól: hőhullámok, erdőtüzek, trópusi ciklonok, árvizek. Habár a hivatalos megerősítés még nem történt meg a Meteorológiai Világszervezet részéről, szakértők szerint kétség sem fér ahhoz, hogy az idei július volt a mérések kezdete óta a legmelegebb hónap bolygónkon. Ezt támasztja alá, hogy július első három hetét már hivatalosan is a legmelegebb három hétnek minősítette a szervezet, és a hónap utolsó hetében sem történt jelentős visszaesés az Északi-félgömb hőmérsékleti adatait tekintve.
Erdő- és bozóttüzek
Az Északi-félgömbön dúló erdő- és bozóttüzek a mérések kezdete óta a legnagyobb kiterjedést érték el idén. A legnagyobb pusztítás Kanadában, Görögországban, Spanyolországban és Kelet-Oroszországban történt. Azonban mivel a tüzek jellemzően május és október között aktívak, így az érintett területek minden bizonnyal tovább fognak növekedni. Kanadában január 1. és július 31. között 290 millió tonna szén került a légkörbe, amely ugyanebben az időszakban a globális kibocsátás 25%-át kitette. A kanadai erdőtüzek messzire sodródó füstje júniusban Európát is elérte.
A korábban nem látott volumenű erdőtüzek valószínűsége a klímaváltozás miatt melegedő és szárazodó régióban az elkövetkező években tovább fog növekedni. Ráadásul a sarkkörön túli területek (a kanadai tüzek egy része is itt pusztított) a globális átlagnál is jobban melegszenek. Ez nem csupán a növényzet gyúlékonyságát növeli, hanem a permafrosztban (örökké fagyos területek) rejtőző metánkészletek gyorsuló légkörbe szivárgásához is vezet. A metán a szén-dioxidnál jóval erősebb üvegházhatású gáz, így a fokozott légkörbe kerülése gyorsítja a globális felmelegedést.
Oroszországban idén is magas volt a tűzaktivitás, azonban szerencsére eddig nem érte el a 2019-2021-es szintet. Július második felében a Mediterráneum keleti felében is, különösképpen Görögországban (Rodosz, Korfu és Evia szigetén) szignifikáns erdőtüzek alakultak ki, melyek során az utóbbi 21 év legnagyobb légköri szénkibocsátása zajlott a térségben.
Extrém magas hőmérséklet, elnyúló hőhullámok
Az emberi egészségre gyakorolt tartósan negatív hatásuk miatt a hőhullámok az egyik legpusztítóbb természeti jelenségnek minősülnek. Csak Európában több mint 61 ezer ember vesztette életét a hőhullámokhoz kapcsolódóan. Idén júliusban Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban is megdőltek mind a nappali, mind az éjszakai hőmérsékleti rekordok. Július 18-án Katalóniában 45,4°C-ot, július 24-én Szardínia szigetén pedig 48,2°C-ot mértek. A mediterrán térséget sújtó hőhullám, melyet Cerberus névre kereszteltek, minden idők egyik legszélsőségesebb hőhulláma volt.
A hőség azonban nem csupán Európát sújtja. Iránban augusztus elején az 50°C-ot is elérte a hőmérséklet, Tunéziában júliusban 49°C-ot mértek, Kínában pedig 52,2°C-al dőlt meg a kelet-ázsiai állam abszolút hőmérsékleti rekordja. Az Egyesült Államokban is rendre hőségriadó volt érvényben július folyamán, amely a hőhullám területi kiterjedése miatt gyakran több mint 100 millió embert érintett. Arizona államban a júliusi középhőmérséklet 39,3°C volt, miközben az állam fővárosában 31 napon keresztül minden egyes napi maximumérték elérte a 43°C-ot. Ráadásul az éjszakai minimum hőmérsékleti érték is több alkalommal meghaladta a 32°C-ot, ami az emberi szervezet számára különösen megterhelő.
Bár a Déli-félgömbön jelenleg tél van, Chilében 37°C-ot mértek, ami a téli időszakot tekintve új rekordnak számít. Argentína több részén szintén 38°C körül alakult a maximum hőmérséklet.
Tengeri hőhullámok
A tengeri élőlények sokkal kevésbé tudnak alkalmazkodni az extrém hőmérsékleti anomáliákhoz, mint a szárazföldi társaik. Így az a tény, hogy Földközi-tenger vízhőmérséklete több területen is meghaladta (sőt, a cikk írásának idején, augusztus elején is meghaladja) a 30°C-ot, negatívan érinti a tengeri ökoszisztémákat. Az ehhez hasonló hőmérsékleti ingadozások, amellett, hogy a halászati ágazatot visszavetik, átrajzolhatják a tengerek ökológiai térképét: az érzékenyebb fajok kihalnak, más fajok elvándorolnak, a helyükre pedig invanzív, nem őshonos fajok érkeznek.
Heves esőzések, árvizek
Az intenzitásában és mennyiségében is extrém csapadék főként Ázsiában okozott eddig jelentékeny károkat. A Pekinget és a környező tartományokat elérő trópusi ciklon az utóbbi 140 év legsúlyosabb esőzését hozta a térségbe. 744,8 mm csapadék hullott le július 29. és augusztus 3. között. (Összehasonlításképpen: Magyarországon az éves átlagos csapadékmennyiség jellemzően 500-800 mm között alakul.) Az esőzések legalább 12 halálos áldozatot követeltek és mintegy 125 ezer embert kellett evakuálni.
Indiában és Dél-Koreában szintén halálos áldozatokat követeltek a heves esőzések. Indiában és Japánban pedig megdőlt az egy nap alatt lehulló csapadékmennyiség rekordja is: 153 mm-es és 376 mm-es értékkel.
Ázsia különösképpen sérülékeny a vízzel kapcsolatos természeti katasztrófák terén: 2022-ben az áradásokhoz, esőzésekhez kapcsolódó időjárási jelenségek 50 millió embert érintettek, 5000 áldozatot követeltek és 36 milliárd dolláros kárt okoztak a Meteorológiai Világszervezet jelentése alapján.
Összességében elmondható, hogy világszerte egyre inkább a bőrünkön érezzük a klímaválság valóságát. És bármennyire is döbbenetesek a fentebb bemutatott események, azok már korántsem számítanak szokatlannak. Az extrém időjárási jelenségek egyre inkább életünk részét képezik, a sokasodó természeti katasztrófák pedig szomorú jövőképet vetítenek elénk. A kemény szavakkal sosem fukarkodó ENSZ főtitkár, Antonio Guterres kijelentette: „A globális felmelegedés korszaka véget ért. Elkezdődött a globális forrás időszaka.” A főtitkár felhívta rá a figyelmet, hogy a világ vezetői továbbra sem tették meg a szükséges lépéseket a kibocsátások csökkentése érdekében, holott a G20 országok felelnek a kibocsátások 80 százalékáért.
