Az EU és az USA vétke
Az USA és az EU 44,56 milliárd dollár támogatást fizetett a hús- és tejtermelőknek 2014 és 2020 között, míg a növényi alapú alternatívákra fordított állami kiadások mindössze 41,67 millió dollárt tettek ki.
Történt mindez annak dacára, hogy a nemzetközi klímakutatók figyelmeztettek, hogy a hús- és tejtermékek fogyasztásának csökkennie kell a gazdag országokban a következő évtizedekben, ha meg akarjuk valósítani a nettó nulla kibocsátásra való átállást, és el akarjuk kerülni a klímaválság legrosszabb forgatókönyvét.
Az eredményekről a Stanford Egyetem kutatói számoltak be a One Earth folyóiratban megjelent új tanulmányban. A kutatók szerint az állattenyésztők olyan mértékű állami támogatásokban részesültek, amely mellett a 2014 és 2020 közötti időszakban teljesen eltörpül a növényi alapú fehérje- és termesztett húshelyettesítőket gyártó cégek támogatása. A hús- és tejtermékek támogatása 1200-szor magasabb volt az EU-ban, és 800-szor magasabb az Egyesült Államokban.
Mindkét piacon jóval magasabb volt a finanszírozás az állati fehérjékkel kapcsolatos kutatás-fejlesztések (K+F) esetében, mint az új technológiák esetében. A támogatás 97%-a az állattenyésztésre, azon belül a többség a termelés bővítésére és/vagy a termelés hatékonyabbá tételére irányuló projektekre fordítódott.
Ennek eredményeként a húst és a tejtermékeket mesterségesen olcsón tartják, és továbbra is könnyebben biztosítható a K+F finanszírozása az állattenyésztés számára, mint a termesztett hús vagy növényi alapú fehérje előállítása számára.
A kutatók ezt az eltérést annak tulajdonították, hogy a hús- és tejipar „gigantikus politikai befolyást” használ a történelmi támogatási rendszerek megőrzésére vagy akár kiterjesztésére irányuló lobbizásra, ahogyan az éghajlati szakértők is figyelmeztetnek, hogy csökkenteni kell azokat.
Ugyanakkor az ágazat lobbizik a növényi fehérje és a termesztett hús arányos támogatása ellen is. Jelenleg ezek a termékek az EU-ban és az Egyesült Államokban a piac 1,5-2%-át teszik ki, de a központi állami támogatásból mindössze 0,1%-ot kapnak. A tanulmány leszögezi, hogy „hatalmas érdekeltségek gyakoroltak politikai befolyást a rendszer változatlanul tartása és a technológiai innovációk által keltett verseny akadályozása érdekében”.
A kutatók azt javasolják, hogy a támogatásokat ne csak az új és újszerű, kisebb hatású fehérjékkel arányosítsák, hanem a kormányok tegyenek további beavatkozásokat a kötelező érvényű éghajlati és természeti céljaik megvalósításához szükséges táplálkozási változtatások elősegítésére.
Az állattenyésztés jelenleg a globális üvegházhatású gázok éves kibocsátásának 14-15%-át teszi ki. Ezen túlmenően az összes eddigi erdőirtás és -pusztulás 75%-a a mezőgazdasági területek – elsősorban a szarvasmarhák és sertések, valamint az ezek takarmányozására használt szójatermesztés – következtében történt tarvágásoknak köszönhető. Az állattenyésztés szintén jelentős mértékben hozzájárul a vízzel kapcsolatos problémákhoz, a világ édesvízhasználatának egyötödét teszi ki.
A kutatók olyan terveket szorgalmaznak, amelyek fokozatosan csökkentik az állattenyésztési támogatásokat, és világosabb terveket fogalmaznak meg az alternatív fehérjék kutatás-fejlesztésére és innovációjára vonatkozóan. A miniszterek példát mutathatnának azáltal, hogy naprakésszé tett nemzeti étrendi irányelveket határoznak meg, és ezeket felhasználnák a közszféra étkezési beszerzéseinek alakítására.
A tanulmány készítői azt szeretnék elérni, hogy a kormányok olyan adókat vezessenek be, amelyek biztosítják, hogy a hús- és tejipar a teljes környezeti hatást elszámolja (amint arra nemrég kampány is volt). A döntéshozók feladata lenne meghatározni, hogy a számla melyik részét állja az ágazat, és milyen költségeket rónak a fogyasztókra.
A miniszterek emellett megakadályozhatnák, hogy a hús- és tejipari testületek lobbizzanak az alternatív fehérjéket előnyben részesítő nyilvános tájékoztatási és címkézési kampányok ellen. A tanulmány az iparág által a közelmúltban fellépő felháborodást tárgyalja a vegán ételek „tej”, „sajt”, „hamburger” és „kolbász” címkézése ellen. Az Egyesült Államok jelenleg azon töpreng, hogy minden terméket „utánzatként” kell-e címkézni.
Márciusban kiderült, hogy az állattenyésztéssel foglalkozó befektetők megakadályozták az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet (IPCC), hogy az az éghajlati jelentéseiben határozottan megfogalmazott ajánlásokat tegyen a növényi alapú étrendre való átállásról.
Befektetői mozzanat
A kutatók mellett megjelent a FAIRR is, ami egy több mint 30 nemzetközi nagybefektetőt magában foglaló koalíció, ahol a tagok együttesen 7 200 milliárd dollárnyi vagyont kezelnek.
Ez a befektetői koalíció abba az irányba sürgeti a G20 vezetőit, hogy reformálják meg az élelmiszer-rendszer klímatámogatását, azaz a mezőgazdasági támogatások reformját sürgetik, hogy azok ne áshassák alá az éghajlati és természeti válság kezelésére irányuló globális erőfeszítéseket.
A biológiai sokféleségről szóló szerződés értelmében a nemzetek kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2030-ra megszüntetik a természetet károsító támogatásokat. Sok vita folyik már az energiaszektor támogatásának a fosszilis tüzelőanyagoktól mentes reformjáról, de kevesebb a gazdálkodóknak nyújtott kifizetésekhez szükséges változtatásokról.
A FAIRR kiemeli, hogy az ENSZ becslése szerint a mezőgazdasági termelőknek évente biztosított 540 milliárd dollár 87%-a valószínűleg károsítja a természetet és/vagy torzítja az emberi egészséget károsító termékek árát.
A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a földhasználat az éves globális kibocsátás mintegy 24%-át teszi ki. E kibocsátás nagy része az állatállománynak tulajdonítható.
A FAIRR azt szeretné, ha a COP28 előtti G20-as egyeztetések Indiában foglalkoznának a mezőgazdaság és a földhasználat pénzügyi támogatásának megreformálásának szükségességével, összhangban a G20-as országok nemzeti és nemzetközi éghajlati és természeti kötelezettségvállalásaival. A befektetői koalíció úgy véli, hogy ez szükségessé teszi a vörös húsok és a tejtermékek támogatásának fokozatos megszüntetését, és hogy a finanszírozást átirányítsák a munkavállalók, valamint a kisebb hatású alternatív fehérjék támogatására.
A COP28 házigazdája, az Egyesült Arab Emírségek arra szólítja fel a nemzeteket, hogy frissítsék a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeiket, hogy azok magukban foglalják az élelmiszerrendszereket is, amit egyébként az UAE már maga is megtett.
A télen Dubajban tartandó csúcstalálkozó előtt az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete ütemtervet fog készíteni a Párizsi Megállapodás élelmiszerrendszerekre vonatkozó 1,5 Celsius fokos pályájához való igazodáshoz. Ez az ütemterv a FAIRR korábbi lobbizásának eredménye.
Figyelmen kívül hagyva, hogy egy pici egymásra mutogatás van a történetben, hiszen, akinek a GDP-je elsősorban a fosszilis energiához kötődik, az az élelmiszer rendszerek reformját sürgeti a klímavédelem érdekében, az talán reményre ad okot, hogy ebben a témában pénzügyi befolyással bíró szereplők álltak a kutatók elvárásai mellé.
És azt is fontos hangsúlyozni, hogy ezúttal is igaz – ahogy a klímaváltozásban általánosságban –, hogy nem a fejlődő országoktól kell elvárni a megoldást, hiszen a gazdagabb nemzetek hatása mellett azoké eltörpül, hanem a fejletteknek kell elsősorban példát mutatniuk.
[a cikk forrásaként az edie cikkei szolgáltak]
