A vállalások és a valóság
2021-ben Glasgow-ban 140 ország vállalta, hogy véget vet a természetes erdőterületek irtásának 2030-ig, miközben 350 millió hektárnyi erdőt helyre is állít az évtized végéig. A vállalások ellenére 2022-ben 4%-kal növekedett az erdőirtás mértéke 2021-hez képest. Az évente megjelenő Forest Declaration Assessment-jelentés alapján tavaly mintegy 66 ezer négyzetkilométer területen történt erdőirtás, ami azt jelenti, hogy a világ 21%-kal tér el jelenleg attól a pályától, hogy a vállalásoknak megfelelően 2030-ig véget vessen az erdőirtásnak. A jelentés számos civil szervezet és kutatóintézet együttműködésének eredménye. Összeállításában részt vett többek között a Rainforest Alliance, az IUCN, a WWF, a CDP és a World Resources Institute is.
A világ számos régiója riasztó ütemben veszít összefüggő erdőségeket. Az erdőirtást indukáló folyamatok közé tartozik elsősorban a fakitermelés, a legeltetés és az útépítés. Az erdőirtás 96 százaléka a trópusi régiókban történik. Ezek közül is kiemelkedik Dél-Amerika, ahol mintegy 3,5 millió hektáron vágtak ki összefüggő erdőterületeket: elmondható, hogy a 2030-as globális cél is gyakorlatilag a dél-amerikai kontinensen történő kontroll nélküli erdőirtás miatt tért le a pályáról. Ugyanakkor az erdőirtás problémája nem korlátozódik Latin-Amerikára: az összefüggő erdőterületek integritása visszaesett a globálisan vizsgált régiók 50 százaléka esetében. Mindemellett az erdőirtásból származó CO2-kibocsátás tavaly elérte a 4 milliárd tonnát (ebből 2,18 mrd tonna a latin-amerikai régióhoz köthető).
Változás az erdőirtás mértékét tekintve regionális bontásban (bázisidőszak: 2018-2020):
- Ázsia trópusi területein 19%-kal, nem-trópusi területein 30%-kal csökkent az erdőirtás
- Afrika trópusi területein 1%-kal növekedett, nem-trópusi területein 38%-kal csökkent az erdőirtás
- Európában 1%-kal növekedett az erdőirtás
- Észak-Amerikában 25%-kal csökkent az erdőirtás
- Dél-Amerika trópusi területein 8%-kal, nem-trópusi területein 31%-kal növekedett az erdőirtás
Az erdőirtás által érintett területek abszolút nagyságát tekintve Brazíliában 2,34 millió, Indonéziában 0,83 millió, Bolíviában 0,53 millió, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 0,51 millió, Laoszban pedig 0,26 millió hektár összefüggő erdőterületet számoltak fel 2022-ben.
Aggasztó, hogy globálisan az erdei biodiverzitás 1970 és 2018 között 79%-kal csökkent a Forest Specialist Index alapján. Az élőhelyvesztés, az élőhelyek minőségének romlása, a természeti erőforrások túlzott kihasználása és a klímaváltozás együttesen olyan nyomást helyeznek az ökoszisztémákra, melyhez azok nem képesek alkalmazkodni.
Az erdőirtás csökkentése mellett kulcsfontosságú lenne az erdei élőhelyek helyreállítása is. És bár ennek mértéke globálisan felskálázódni látszik, mindössze 18 ország tett közzé jelentést a helyreállításhoz fűződő erőfeszítéseiről.
A jó kezdeményezések közé sorolható, miszerint Indonézia néhány napja bejelentette, hogy 200 ezer hektárnyi olyan olajpálma-ültetvényt tervez visszaerdősíteni, melyet a földterületet kisajátító vállalat korábban védett erdőterületen telepített. Bár az országban jelenleg mintegy 17 millió hektáron folyik olajpálma-termesztés és a védett területeket profittermelésre használó cégeknek büntetést sem kell fizetni korábbi jogsértésükért, a kormányzati lépés apró elmozdulásnak tekinthető a fenntarthatóság irányába.
Az erdők szénelnyelőként funkcionálnak, ezáltal a legfőbb szövetségeseink lehetnének a klímaváltozás elleni küzdelemben
A fák a fotoszintézis révén megkötik a levegőben lévő szén-dioxidot és beépítik azt szöveteikbe. Mikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy mennyi szenet tárolnak a világ erdőségei, fontos, hogy megkülönböztessük a föld alatt és föld felett tárolt szenet.
A földfeletti biomassza (AGB=Aboveground Biomass) a fák törzséből, ágaiból, leveleiből és felszín feletti gyökereiből, míg a földalatti biomassza (BGB=Belowground Biomass) a fák gyökérrendszeréből, a talajban lebomlott szerves anyagból és mikrobiális közösségekből áll. A földfeletti biomassza teljes tömegében eltárolt szenet 250,24 milliárd tonnára becsülik, amelynek 60 százaléka (157,37 milliárd tonna) a trópusi erdőségekben van megkötve.
Ha regionális bontásban vizsgáljuk a földfeletti biomasszában tárolt szén sűrűségét (tehát azt, hogy egy hektáron hány tonna szén kerül megkötésre), megállapíthatjuk, hogy Ázsia és Latin-Amerika trópusi erdei tárolják messze a legtöbb szenet egységnyi területen.
| Régió | Szénsűrűség (tonna/hektár) |
|---|---|
| Afrika (trópusi) | 17,13 |
| Afrika (nem-trópusi) | 14,78 |
| Latin-Amerika(trópusi) | 49,97 |
| Latin-Amerika (nem-trópusi) | 6,01 |
| Európa | 13,98 |
| Ázsia(trópusi) | 50,58 |
| Ázsia(nem-trópusi) | 9,14 |
Az erdőborítottság csökkenése kibillenti a hidrológiai ciklust egyensúlyi állapotából
A trópusi erdők nem csupán a globális szénkörforgásban játszanak jelentős szerepet, hanem fontos részei a vízkörforgásnak is, ily módon pedig hatással vannak a helyi és regionális csapadékmintára. Egy új tanulmány a trópusi erdők esetén különböző térbeli kiterjedéssel (5 km és 200 km közti mintaterületeket véve alapul) vizsgálta az erdőterület csökkenése és a csapadékeloszlás közti korrelációt. Az erdőirtás minden vizsgált léptékben csökkentette az éves csapadékösszeget. Átlagosan úgy találták, hogy egy nagykiterjedésű területen az erdőfelület minden százalékpontnyi csökkenése 0,25 mm-el csökkenti a havi csapadékmennyiséget. Az erdőirtások jelenlegi ütemében a Kongó-medencében 2100-ra 8-10%-kal csökkenhet az éves csapadékmennyiség.
Az erdőirtás az átmeneti és nedves évszakokban eredményezi a legnagyobb változásokat a vizsgált trópusi régiókat általánosságban tekintve, ugyanakkor a hidrológiai ciklus felborulását jól mutatja, hogy a száraz időszakokban várhatóan növekedni fog a csapadék mennyisége.
Az Amazonas-medencében idén ősszel szokatlanul száraz időjárás köszöntött be, amely az utóbbi 121 év legalacsonyabb vízállását eredményezte a folyókon. Az erdőtüzek (melyek részben az erdőirtás, részben természetes folyamat eredményei) az Amazónia fővárosaként is emlegetett Manausban a levegőminőség drasztikus romlásához vezettek. Októberben volt olyan időszak, hogy Manaus városa rendelkezett a világ második legrosszabb levegőminőségével.
Az erdők és a pénz: hatalmas a felelőssége a pénzintézeteknek!
A nemzetközi pénzáramlásra tekintve nem nehéz megállapítani, hogy az erdők védelmére és helyreállítására fájdalmasan kevés pénzt szentelnek a kormányok. Globálisan mindössze 2,2 milliárd dollárnyi összeg irányul az erdőterületek védelmére, ami alig észrevehető töredéke csupán a globális befeketéseknek. Például 2022-ben becslések szerint az olaj- és gázszektorba irányuló befektetések 400 milliárd dollár fölé rúgtak, de az FC Barcelona stadionjának felújítása (1,6 mrd dollár) is éppen csak kijön a globálisan az erdőkre szánt pénzből.
Az erdőirtás által kockázatosnak ítélt területeken működő vagy ebből a szempontból kockázatosnak minősített beszállítókkal rendelkező nagyvállalatok többségének nincsenek tiszta, teljeskörű politikái az erdőirtás beszüntetésére. A pénzintézetek ennek ellenére továbbra is kölcsönt és befektetést nyújtanak ezeknek a cégeknek. Csak 2022-ben mintegy 6,1 billió dollárt biztosítottak olyan vállalatok részére, melyek oroszlánrészt vállalnak a trópusi esőerdők kiirtásában a mezőgazdasági tevékenységük révén. Ráadásul éppen ezek a vállalatok azok, amelyek kerülik az elszámoltathatóságot és nem tesznek közzé jelentést hatásaikról.
Még van remény!
A Forest Declaration Assessment-jelentés kiemeli, hogy bár 2022-ben visszaesés történt, még továbbra is van remény a vállalások teljesítésére. A 140 aláíró ország közül 50 jó úton halad az erdőirtás megszüntetése felé: Indonéziában és Malajziában például tartósan sikerült csökkenteni az erdőterület-vesztést az utóbbi időszakban. Sőt, a délkelet-ázsiai régiót tekintve egyelőre nincs elmaradás a 2030-as cél teljesüléséhez.
Reményt adhat az a tény is, hogy a világ számos trópusi és nem-trópusi régiójában csökkent vagy kvázi stagnált az erdőirtás mértéke. A legdrasztikusabban Venezuelának, Guatemalának, Nicaraguának, Vietnámnak és Malajziának sikerült csökkentenie az erdőirtás abszolút nagyságát.
Nem mellesleg a kormányváltást követően Brazíliában is elkezdett csökkenni az erdőirtás mértéke. Az augusztusi műholdas adatok alapján a tavalyi évhez képest 66%-os csökkenés történt az erdőirtásban, ami 2018 óta a legalacsonyabb értéknek számít, szeptemberben pedig 57%-os csökkenést mértek az előző évi azonos időszakhoz képest.
Ebből is látszik, hogy az erdőirtás megfékezéséhez a politikai akarat átformálására és célzott intézkedésekre van szükség. A kormányoknak újra kell definiálnia az erdőkre vonatkozó „business-as-usual” fogalmát. Olyan szabályozói és pénzügyi környezetet kell teremteniük, amely indukálja a vállalatok tényleges fenntarthatósági cselekvését, serkenti a közzétételt és az erdőterületek iránti elszámoltathatóságot, valamint az erdőterületek helyreállítását ösztönzi. A vállalati lépések megtétele mellett pedig szükséges az egyéni, önkéntes erőfeszítéseket is kormányzati szinten támogatni: főként azokat, amelyek a már meglévő erdők védelmére törekednek. (Itt érdemes megjegyezni, hogy az erdők telepítése/fék ültetése is szükséges és igen fontos folyamat, azonban a már meglévő erdőségek védelme kell, hogy prioritást élvezzen. A most ültetett fáknak évtizedek kellenek ahhoz, hogy hasonló ökoszisztéma-szolgáltatásokat tudjanak nyújtani, mint érett társaik.)
Vállalati perspektívából nézve pozitív változást hozhat a természettel kapcsolatos közzététel (amelyben az erdőirtás és újraerdősítés is hangsúlyosan megjelenik) terén az ESRS szabványrendszere, melyet a CSRD hatálya alá tartozó vállalatoknak kötelező érvénnyel kell alkalmazniuk. Az ESRS a GRI korábbi elvárásaihoz képest jóval részletesebb közzétételt vár el a biodiverzitás- és ökoszisztémák védelmével kapcsolatos hatásokról. Be kell mutatni többek között az ún. átállási tervet (transition plan), a feltárt kockázatokat és lehetőségeket, valamint a célokat (időarányos teljesüléssel, adatszinten).
Ígéretes továbbá a TNFD néhány hete kiadott végleges ajánláscsomagja is, melyet a Kunming-Montreal Globális Biodiverzitási Keretrendszer, az elérhető legjobb vállalati jelentéstételi szaványrendszerek és neves szakmai szervezetek bevonásával állítottak össze. Előrejelzések alapján 2025-től kezdődően számos nagyvállalat lesz képes implementálni az ajánlásokat közzétételi rutinjába, ezáltal pedig a jelenleginél átfogóbb képet kaphatunk majd a vállalatok természettel kapcsolatos hatásairól, a kockázatokról és lehetőségekről, valamint stratégiai céljaik teljesülésének előrehaladásáról.
Az ESRS és TNFD együttes alkalmazásával a vállalatok gyakorlatilag teljeskörű képet adhatnak majd természettel kapcsolatos interakcióikról, amely egyértelműen segíteni fogja a 2021-ben vállalt globális célok teljesülését az erdőirtás megfékezése és az erdőterületek helyreállítása terén.
