Korábban 2021-ben, a GEO Magazin hasábjain számoltunk be arról, hogy az ENSZ által 2015-ben elfogadott 17 Fenntartható fejlődési cél, köztük az SDG5: Nemek közötti egyenlőség, illetve az SDG10: Egyenlőtlenségek csökkentése célok teljesülésében hol is tartunk mi, Magyarország és az EU általában.

Jelen cikkünkben az utóbbi hónapok történéseit gyűjtöttük össze a két cél és a hozzájuk kapcsolódó kiemelt időszak, az Európai Sokszínűségi Hónap, valamint a Pride Hónap áttekintésével.

SDG5: Nemek közötti egyenlőség Az 5. Fenntartható fejlődési cél a nemek közötti egyenlőségre, valamint a nők és lányok felemelkedésére koncentrál. Ha csak a számokból indulnánk ki, a világ populációjának közel felét a női nem teszi ki, ami pedig azt is jelenti, hogy az emberiségben rejlő potenciálok felét is ők adják. Ezt a potenciált azonban a mai világban nehezen tudják kamatoztatni, mert a nemek közötti egyenlőtlenség mindenhol fennáll, és ez gátat szab a társadalmi fejlődésnek. A nemek közötti egyenlőtlenség több formában is jelentkezhet, kezdve a nők alulreprezentáltságától a politikai vezetés minden szintjén, vagy a láthatatlan munka (fizetés nélküli házimunka) aránytalan megoszlásáig a háztartásokban. Kapcsolódó alcélok

Európai Sokszínűségi Hónap

Az Európai Unió döntése alapján 2020 óta minden május a sokszínűség hónapja, hogy felhívják a figyelmet a mindenki javát szolgáló egyenlő és befogadó környezet kialakítására irányuló erőfeszítésekre, így a méltányos munkakörnyezet megteremtésére.

2024-ben a Sokszínűségi Hónap központi témája a jövőre és a folyamatos változásokra való felkészülés volt. Az európai vállalatoknak ebben a folyamatosan változó piaci környezetben nagyon gyorsan kell alkalmazkodniuk a megújuló igényekhez, kezelni a növekvő kockázatokat és biztosítani a tehetségeket és az utánpótlást, ha meg szeretnék őrizni sikerességüket.

Itt tartunk 2024-ben!

Nők a politikában

1893. szeptember 19., ezen a napon Új-Zélandon a világon elsőként törvénybe iktatták, hogy a nők is részt vehetnek a parlamenti választásokon. Magyarországon 1919. november 17-én – elsők között – született meg a magyar nők választójogáról szóló rendelet, szemben például Franciaországgal, ahol 1944-ig nem szavazhattak a nők, vagy épp Svájccal, ahol 1971. február 7-én kaptak csak szavazati jogot a nők. De az egyértelmű sereghajtó Liechtenstein, ahol csak 1984-ben született meg a kapcsolódó szabályozás. Ez főként annak tükrében sokkoló, hogy Etiópia (1955), Gambia (1960), de még Uganda (1962) jogalkotása is megelőzte ezeket az országokat. A világon 2024-ben még mindig van olyan ország, ahol a nők nem szavazhatnak: Eritreában, a kelet-afrikai országban a függetlenné válásuk óta (1993) nem voltak választások, így nem volt aktualitása a választási törvények változtatásának. Ugyancsak nincs a nőknek szavazati joguk Vatikánvárosban sem. Ez azonban nem meglepő. A lakosságnak mindösszesen 5-6%-a nő és az egyház életében rendkívül fontos vallási döntéshozásban sem kaptak eddig helyet a nők. 2023 októberében 35 nő (a 70 „nem püspöki tag” fele) elsőként vehetett részt a püspöki szinódusi ülésen és adhatta le szavazatát a közgyűlésen.

Bár elmondhatjuk, hogy átlagban Európában az elsők között kaptak szavazati jogot a nők, továbbra is az a tapasztalat, hogy politikában és a közéletben nagyon alulreprezentáltak. Ez igaz az Európai Parlamentre, a nemzeti parlamentekre és kormányokra is.

Az EIGE Gender Equality Indexében bemutatták, hogy hogyan változott a nemek közötti egyenlőség a politikai hatalomban 2013-2023 között.

Az ábrán jól látható, hogy bár a legtöbb helyen nagyon mérsékelt a változás, növekedés tapasztalható. Magyarország az EU átlag alatt teljesített a növekedésben, így mivel 2013-ban is nálunk volt a legkevesebb nő a politikában és a közéletben, nem meglepő módon továbbra is a lista végén állunk. A legnagyobb növekedést Olaszország érte el ezen a területen.

Ha megvizsgáljuk, hogy globálisan mennyire kevés női szereplő van a politikában, nem meglepő, hogy a női államfők listája is elég rövid.

Az ENSZ-tagállamok esetében is meglehetősen kis százalékban kapnak pozíciót a nők. A 193 tagállamban a miniszterelnökök és a parlamenti képviselők aránya alig éri el a 20%-ot, míg az önkormányzati tisztségviselők esetében 30% körül alakul.

De van fény annak a bizonyos alagútnak a végén. 2024 első felében is bekövetkeztek már olyan sorsdöntő változások, amelyek elmozdulást prognosztizálnak az egyenlőség irányába.

Hatalmas fölénnyel nyert június elején a mexikói elnökválasztáson a baloldali Claudia Sheinbaum, aki az első női elnöke lesz Mexikónak. A 61 éves politikus október 1-én teszi le az elnöki esküt, hogy megkezdje hatéves ciklusát.

Izlandon is női elnököt választottak. Halla Tómasdóttir, 55 éves vállalkozó a 2016 óta hivatalban lévő Gudni Jóhannessont váltja az államfői székben. Izlandon nem Halla az első női államfő, sőt, a szigetországon választottak először a világon női vezetőt. Vigdís Finnbogadóttir 1980-ban győzedelmeskedett a választásokon, ezzel ő volt az első nő, aki megnyert egy demokratikus választást.

Első alkalommal neveztek ki női miniszterelnököt a Kongói Demokratikus Köztársaság élére 2024 áprilisában Judith Tuluka Suminwa személyében. Suminwa ezt megelőzően az ENSZ szervezeteiben tevékenykedett. Elmondása szerint a békéért és az ország fejlődéséért fog dolgozni csapatával.

Nők a tudományban

A politikát és a közéletet magunk mögött hagyva azt gondolhatnánk, hogy a tudományterületeken, ahol a tudás a mérvadó, nincs helye a nemek közötti egyenlőtlenségeknek.

A STEM területeken a nők egyenlőtlensége már az oktatási rendszer legelején kódolódik. Még ma is az általános iskolák nagy részében a tanárok a matematika, fizika, vagy épp az informatika esetében különbséget tesznek a fiúk és a lányok között, amiatt kevesebb lány köteleződik el ezek mellett a tantárgyak mellett, kevesebb lány vesz részt versenyeken, a továbbtanulás során pedig szintén kevesebben választanak kapcsolódó szakokat.

Akik mégis erre az útra lépnek a következő akadályba a kutatási ösztöndíjak kiosztásakor ütköznek. Kutatási eredmények bizonyítják ugyanis, hogy a nők jellemzően kisebb kutatási ösztöndíjban részesülnek, mint a férfi kollégák. Kapcsolódik ehhez, hogy bár a kutatók 30%-a nő, a tudományos akadémiák tagjai között alig 12%.

Bár az elmúlt évtizedben a digitalizáció nyomán folyamatosan egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a lányokat és nőket támogató programok az informatika, programozás területén, a technológiai pozíciók mindösszesen 22%-át töltik be nők Európában (hazánkban ez az érték csak 13,5%). Hasonlóan az olyan élvonalbeli területeken, mint a mesterséges intelligencia fejlesztése, csak minden ötödik szakember nő.

Természetesen itt is vannak változások. A fent említett programok, valamint a technológiai cégek sokszínű és befogadó vállalati kultúrája támogatja, hogy egyre több nő helyezkedjen el STEM területeken, ám az is igaz, hogy a családbarát megoldások kevésnek bizonyulnak mindaddig, amíg a mindennapokban a láthatatlan munka, a gyermekek és az idős rokonok gondozása és a háztartási teendők nagy része továbbra is a nőkre hárul.

Nők a vezetésben

2023 év végén megjelent friss hazai kutatás alapján továbbra is hiányzik a nők iránti bizalom a szervezetekben. Ez az oka annak, hogy az elmúlt 3 évben mindösszesen a vállalatok negyedében volt előrelépés a női vezetői arány javításában. Az arányoktól eltekintve az is tanulságos, hogy Magyarországon a cégállomány 60%-a esetében egyáltalán nincsenek nők a vezetésben.

Bár sok nagyvállalat napjainkban szeret azzal kiemelkedni, hogy ők már felszámolták az üvegplafont, akárcsak a nemek közötti bérkülönbséget, ez tényadatokkal nagyon kevés esetben van alátámasztva. A cégekre úgy szoktunk gondolni, mint a társadalmunk leképeződései, így ameddig a társadalmunkban továbbra is fennáll a megkülönböztetés a férfi és női vezetők, férfi és női karrierutak esetében, addig kisebb-nagyobb mértékben ez a fajta megkülönböztetés a vállalati kultúrában és működésben is velünk marad.

Nemzetközi szinten sincs még megoldás erre a problémára. Bár globálisan egyre több nő dolgozik vállalati környezetben, sőt a középvezetői szinten egyre nagyobb arányban kerülnek pozícióba nők, friss nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy a legfelsőbb döntéshozói pozíciók felé vezető út továbbra is sokkal nehezebb egy nő számára.

Bár az Egyesült Királyság területén a FTSE 350-es vállalatinak kétharmada támogatja az EU által javasolt 40%-os női arányt a vezetésben, a legfrissebb FTSE Women Leaders Review szerint kevesebb mint egyötödük tett aktív lépéseket a cél irányába.

Végezetül ismét vissza kell térnünk a láthatatlan munkához, a családdal és otthonnal kapcsolatos feladatokhoz. Mindezek nagy mértékben megkötik egy nő kezét, ha a karriertervezésre gondol. Ha egy nőnek egyedül kell megoldani a gyerekek fuvarozását, a háztartási feladatokat, a különórákat stb., emellett nem tud késő estig tartó meetingeken ülni, rendszeresen üzleti utakon részt venni és napokig távol lenni. Ekkor pedig elkezd szélesedni az olló, a hasonló területen ugyanakkor kezdett férfi kollégák elindulnak felfelé, míg a női kollégák maradnak, dolgoznak, 100-110 százalékot beleadva, s mire a gyerekek felnőnek, már olyan lemaradásban vannak, hogy esélyük sincs utolérni férfi kollégáikat.

Ez nem csak pozícióban észlelhető, de bérben is. Kevesebb bónusz, kevesebb préium és az alapbérkülönbség, mindez összesítve azt eredményezi, hogy ma Magyarországon a nők átlagosan óránként 17,2%-kal kevesebbet keresnek, mint az azonos pozícióban dolgozó férfi kollégák. A női ezres csak 827 forintot ér.

Nők és a fenntarthatóság

Ebben a témában márciusban külön cikket is megjelentettünk, mivel az elmúlt évtizedek során számos kutatás kimutatta, hogy ha egy vállalat sokszínű vezetéssel működik, azaz a nemek aránya a legfelsőbb irányítói testületben, valamint a menedzsmentben közel azonos, a cég hatékonyabban működik, a kollégák jólléte nő, a vállalati környezet innovatívabbá és kreatívabbá válik. Ez a sokszínűség ereje.

SDG10: Egyenlőtlenségek csökkentése A Fenntartható Fejlődési Célok közül a 10. az egyenlőtlenségeket hivatott csökkenteni mind országon belül, mind pedig az országok között. A jövedelem, a nem, az életkor, a fogyatékosság, a szexuális orientáció, a faj, az osztály, az etnikai hovatartozás, a vallás és a lehetőségek alapján továbbra is egyenlőtlenségek tapasztalhatók világszerte. Az egyenlőtlenségek veszélyeztetik a hosszú távú társadalmi és gazdasági fejlődést, gátat szabnak a szegénység csökkentésének, és tönkreteszik az emberek teljességérzetét és önértékelését. Ez pedig olyan súlyos következményekkel járhat, mint a bűnözés, a betegségek és a környezetpusztítás elharapózása. Egy fenntartható világ létrejöttéhez elengedhetetlen, hogy senkit ne zárjunk ki a jobb élet lehetőségéből. Kapcsolódó alcélok

Pride hónap

Világszerte évtizedek óta június a Pride hónapja, amikor a világ LMBTQ+-közösségei összegyűlnek és ünneplik a szabadságot és azt, hogy önmaguk lehessenek.

Ma 55 éve (1969.június 28.) robbant ki a Stonewall-i felkelés New York egyik meleg szórakozóhelyén. Egy meghatározó nap, amely elindította útjára a melegbüszkeség mozgalmat. A Pride célja az LMBTQ+ emberek társadalmi egyenlőségét, láthatóságát, valamint önazonosságát szorgalmazó szemlélet, amely ma már nagyon sok országban érzékenyítő és edukációs programokban, valamint egy békés felvonulásban valósul meg.

Magyarországon 1992-ben került megrendezésre az első Pink Piknik, az ELTE Meleg Akciócsapata, a Homeros Egyesület, a Lamba Budapesti Baráti Társaság, a Mások szerkesztősége, a Miskolci Homeros és a Vándor Mások szervezésében.

A következő évben megrendezésre került az első meleg tematikájú filmfesztivál, aminek a Toldi mozi adott helyet. Ebből alakult ki 1997-re a Magyar Meleg és Leszbikus film- és kulturális fesztivál, idén pedig már a 29. Budapest Pride fesztiválnak adott otthont a főváros.

Bár az elfogadásban világszerte javulnak az eredmények, még most is meghatározó az LMBTQ+ közösség tagjai számára a letelepedés, illetve utazás esetében, hogy az adott országok mennyire biztonságosak számukra, illetve, hogy továbbra is vannak olyan országok a Földön, ahol az azonos nemű párok kapcsolata tilos és büntetendő.

• 2024-ben 64 országban kriminalizálják az azonos nemű emberek kapcsolatát, kiemelten a férfiak közötti kapcsolatot.
• Napjainkban 40 országban fenyegeti letartóztatás és börtön a nyiltan leszbikus és biszexuális nőket.
• Van 12 ország, ahol halálbüntetéssel büntetik (Irán, Észak-Nigéria, Szaúd-Arábia, Szomália és Jemen), illetve büntethetik (Afganisztán, Brunei, Mauritánia, Pakisztán, Katar, Egyesült Arab Emírségek és Uganda) az azonos nemű emberek közötti, beleegyezésen alapuló szexuális tevékenységet.
• A világon 14 országban kriminalizálják a transzneműeket nemi identitásuk miatt.

2012 óta évente megjelenő Gay Travel Indexben minden országot egy 18 indikátorból álló értékelés alapján pontoznak és rangsorolnak.

2024-ben a TOP10 legbiztonságosabb úticél:

1. Kanada (12 pont)
2. Málta (12 pont)
3. Új-Zéland (12 pont)
4. Portugália (12 pont)
5. Spanyolország (12 pont)
6. Ausztrália (11 pont)
7. Svájc (11 pont)
8. Dánia (10 pont)
9. Németország (10 pont)
10. Izland (10 pont)
11. Norvégia (10 pont)
12. Uruguay (10 pont)

2024-ben a TOP10 legveszélyesebb úticél:

1. Szaúd-Arábia (-21 pont)
2. Irán (-21 pont)
3. Csecsenföld (-21 pont)
4. Afganisztán (-21 pont)
5. Jemen (-19 pont)
6. Uganda (-18 pont)
7. Szomália (-18 pont)
8. Oroszország (-17 pont)
9. Nigéria (-17 pont)
10. Egyesült Arab Emírségek (-16 pont)
11. Katar (-16 pont)
12. Lívia (-16 pont)
13. Kuvait (-16 pont)

Magyarország -5 ponttal a 93. helyen osztozik Bulgáriával, Kínával, Kazasztánnal, Moldovával, Nigerrel, illetve a Lesothói Királysággal.

Itt tartunk 2024-ben!

LMBTQ+ fiatalok helyzete

Pár napja ért véget a 29. Budapest Pride, nagyon sok fórumon így napirendi pont, felkapott téma volt a hazai LMBTQ+ közösség élete, mindennapjai, jogai, elfogadásuk helyzete. A leggyakoribb kérdés ilyenkor mégis az, hogy Miért van erre szükség?

Nagyon felületesen érintve a kapcsolódó jogi részeket, fontos látnunk, hogy ma is ugyanazért a célért vonulnak fel az emberek, mint 50 évvel ezelőtt tették Amerikában.

Láthatóság. Jogegyenlőség. Önaznosság. Elfogadás.

2023-ban az Alkotmánybíróság kimondta, nem ellentétes az Alaptörvénnyel a 2020 májusában az Országgyűlés által elfogadott salátatörvény, amelyben megtiltották, hogy a transzneműek a megváltoztatott nemüket és nevüket jegyezzék be a hivatalos iratokban.

Mindezekkel párhuzamosan tovább erősödnek az LMBTQ+ fiatalok körében a mentális problémák, amelyeket kutatások alapján szintén a politikai támadásokra, zaklatásra vezethetünk vissza.

A Trevor Project közzétette az LMBTQ+ fiatalok mentális egészségéről szóló 2024-es nemzeti felmérését.
Az éves jelentés rávilágít arra, hogy az olyan tényezők, mint az otthoni élet, az iskolai környezet és az LMBTQ+-ellenes jogszabályok nagy mértékben befolyásolhatják a fiatalok mentális egészségét és az öngyilkosság kockázatát.

A 2024-es felmérésben több mint 18 000, 13 és 24 év közötti LMBTQ+ fiatal vett részt.

Kulcs megállapítások

Az LMBTQ+ fiatalok 39%-a komolyan fontolgatta az öngyilkossági kísérletet az elmúlt évben – köztük a transznemű és nem bináris fiatalok 46%-a. A színes bőrű LMBTQ+ fiatalok magasabb arányról számoltak be, mint a fehér társaik.

10-ből több mint 1 (12%) LMBTQ+ fiatal kísérelt meg öngyilkosságot az elmúlt évben.

Az elmúlt évben mentálhigiénés ellátást igénylő LMBTQ+ fiatalok 50%-a nem kapott segítséget.

A transznemű és nem bináris fiatalok esetében kiemelten fontos, hogy az iskolában milyen a közösség. Ahol elfogadást, megerősítést tapasztaltak, körükben alacsonyabb arányban számoltak be öngyilkossági kísérletről.

Az LMBTQ+ fiatalok 90%-a azt mondta, hogy a közelmúlt politikája negatívan befolyásolta jólétét.

A transznemű és nem bináris fiatalok 45%-a számolt be arról, hogy ő vagy családja fontolgatta, hogy egy másik államba költözzön az LMBTQ+-hoz kapcsolódó politika és törvények miatt.

A 13-17 éves LMBTQ+ fiatalok közel fele (49%) tapasztalt zaklatást az elmúlt évben, és azok, akik ezt tapasztalták, szignifikánsan magasabb arányról számoltak be az elmúlt évben öngyilkossági kísérletről, mint azok, akik nem tapasztaltak zaklatást.

Azok az LMBTQ+ fiatalok, akik arról számoltak be, hogy nagyon elfogadó közösségekben élnek, 50%-kal kevesebben kíséreltek meg öngyilkosságot, mint azok, akik nem elfogadó közösségekben élnek.

Azonos neműek joga a házasságkötéshez

Ma Magyarországon, mint még nagyon sok helyen a világban, nem engedélyezett az azonos neműek házasságkötése, illetve azonos nemű pár közösen nem fogadhat örökbe gyermeket.
Bár a bejegyzett élettársi kapcsolat és a napjainkban már elterjedt ceremóniák élmény szinten megadhatják a pároknak a lehetőséget, hogy megünnepeljék szerelmüket, nagyon sok kérdésben ők továbbra sem képeznek egy családot, így nem kapják meg azokat a jogokat, lehetőségeket, mint a heteroszexuális párok.

(update: 2024.június 18-án Thaiföldön is bejelentették, hogy mint első délkelet-ázsiai ország, legalizálják az azonos neműek házzasságát)

Az elmúlt években több országban is legalizálták a melegházasságot:
2020-ban Costa Rica, 2021-ben Svájc és Chilei Köztársaság, 2022-ben:Andorra, Kuba és Szlovénia, 2023-ban: Észtország, 2024-ben pedig Görögország és Tájföld csatlakozott.

Andorra, Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Kanada, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Kuba, Dánia, Ecuador, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Izland, Írország, Luxemburg, Málta, Mexikó, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Portugália, Szlovénia, Dél-Afrika, Spanyolország, Svédország, Svájc, Tajvan, Thaiföld az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és Uruguay.

Az egyenlő esélyek megteremtése a fenntartható jövő záloga

A fenti példák is jól mutatják, hogy még hosszú út áll előttünk, akár a nők, akár az LMBTQ+ tagok vagy egyéb, jelen cikkben nem tárgyalt kisebbségi csoportok egyenlőségének megteremtésére gondolunk.

A nők munkaerőpiaci helyzete egy szükséges gazdasági elem, mégis nagyon lassan áll át a gazdasági működésünk egy olyan szintre, hogy a nők valóban kihozhassák magukból a maximumot és ezáltal növeljék gazdasági értéküket.

Bár az LMBTQ+ tagok többsége a munkahelyén ilyen fajta megkülönböztetéssel nem találkozik, a rejtőzködés mentálisan felőrli az embereket, ami gyakran kiégéshez vezet, így számukra is elengedhetetlen lenne, ha a sokszínű és befogadó vállalati kultúra nem csak egy szlogen lenne, hanem valódi társadalmi gyakorlat.

Az elfogadás tanulható! Ha egy vállalat felismeri, hogy lépéseket tehet a szervezeten belül a biztonságos és hatékony tér kialakítására, rengeteg lehetőség közül választhat ma már, legyen szó érzékenyítő workshopokról, belső kommunikációs kampányokról, dedikált sokszínűségi képzésekről és gyakorlatokról. Tegyük meg hát az első lépést, tegyük befogadóbbá a munkahelyeket és ezzel együtt társadalmunkat!