Ma már kétségtelenül érezhetjük a klímaváltozás hatásait a bőrünkön, az elmúlt évtizedekben növekvő gyakoriságú extrém időjárási jelenségek is erre mutatnak. Az egész világon tapasztalhatók ilyen extrém időjárási és természeti jelenségek, például az Európában, Észak-Amerikában és Kínában a megélt szélsőséges hőmérsékletek 2023-ban; a hároméves aszály Afrikában; a líbiai katasztrofális felhőszakadások, amelyek három gát összeomlásához vezettek, több mint 3400 ember halálát okozva; és a kivételesen nedves és viharos 2023-24-es tél az Egyesült Királyságban.
Nem egyszerű megérteni, hogy az éghajlat hogyan fog változni a jövőben, és milyen hatással lesz a világ egyes területeire. A digitális éghajlati modellek az éghajlati előrejelzések készítésének egyik fő eszközei. Az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó különböző forgatókönyvek megadásával megérthető, hogy az éghajlat hogyan reagálhat a kibocsátás különböző koncentrációira. Ez lehetővé teszi annak felmérését, hogy az éghajlatváltozás hatásai egy adott helyen hogyan különbözhetnek az egyes forgatókönyvek esetén, ha betartjuk a 1,5 °C korlátot és ha ezt túllépjük különböző mértékben.
A globális felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozásához vezető út, ami elengedhetetlen az éghajlatváltozás legkatasztrófálisabb hatásainak korlátozásához, egyre nagyobb kihívást jelent. Emiatt a vállalkozásoknak egyre fontosabb, hogy sürgősen azonosítsák, értékeljék a jövőbeli éghajlati viszonyokat és felkészüljenek rájuk.
Melyek az éghajlattal kapcsolatos fizikai kockázatok?
Az éghajlattal kapcsolatos fizikai kockázatokat a szélsőséges időjárási események intenzitása és/vagy gyakorisága, valamint az éghajlati minták hatása okozza, melyeket az éghajlatváltozás súlyosbítja. Az éghajlattal összefüggő fizikai kockázatok akut (esemény által kiváltott kockázatok, például árvizek, ciklonok, hőhullámok és tüzek) és krónikus (az éghajlati viszonyok hosszú távú változásai, mint például a tartósan megnövekedett hőmérséklet, a csapadék minták változásai és a tengerszint emelkedése) kategóriába sorolhatók. A fizikai kockázatok közvetlenül (pl. épületek és berendezések károsodása), vagy közvetetten (az ellátási lánc megszakítása) érinthetik a vállalkozásokat.
A jövőbeni fizikai kockázatok nagysága két fő összetevőtől függ: a szervezet számára releváns helyszíneken bekövetkező klímaesemények (pl. árvíz, hőhullám, aszály) lehetőségétől, amelyet expozíciónak nevezünk; és hogy mennyire felkészült (vagy nem) egy szervezet arra, hogy reagáljon erre az éghajlati eseményre (pl. a rosszul karbantartott eszközök és felszerelések valószínűleg megsérülnek, a személyzet nincs képzett az eseményekre való felkészülésre és reagálásra, az ellátási lánc rugalmasságának és rugalmasságának hiánya a megnövekedett zavarokhoz), amelyet sebezhetőségnek neveznek. Két, ugyanazon a földrajzi helyen lévő eszköz (azonos kitettség) nagyon eltérő kockázati szinttel rendelkezhet, mivel az éghajlati eseményekre való reagálás módja, előkészítése vagy adaptálása különböző sérülékenységgel lehet kialakítva.
A fizikai kockázatok változása és nagysága attól függ, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása hogyan alakul idővel a különböző éghajlati forgatókönyvekben. Ezért több lehetséges forgatókönyvet is figyelembe kell venni a fizikai kockázatok megfelelő értékeléséhez és az azokra való felkészüléshez. A különböző forgatókönyvekben a kockázatok értékelését klímaforgatókönyv-elemzésnek (CSA) nevezik.
Miért fontos megbecsülni a szervezet eszközeit és értékláncát fenyegető fizikai éghajlati kockázatokat?
Tudjuk, hogy az éghajlat már változáson megy keresztül, és ez a változás felgyorsulóban van. Még ha a kibocsátás drasztikusan csökkenne is mától, máris elköteleztük magunkat a változás mellett (2024 áprilisában a globális felmelegedés elérte a becslések szerint 1,28°C-ot). Az éghajlatváltozás hatásai miatt, amelyek mellett már elköteleztük magunkat, a becslések szerint 2050-re 19%-kal csökkenhet a világgazdaság bevétele. Egy brit vállalkozások körében végzett közelmúltbeli felmérés megállapította, hogy közel felüket már most is érinti az éghajlatváltozás, ami a megnövekedett működési költségeken, az ellátási lánc megszakításán és az eszközök közvetlen fizikai károsodásán keresztül érződik leginkább. A vállalkozások 15%-a említette meg, hogy üzleti modelljét meg kellett változtatnia, tekintettel a már tapasztalható fizikai hatásokra. A már vállalt hatásokra és a kibocsátás-csökkentés ütemére, a fizikai kockázatokra való felkészülés ma már elengedhetetlen, ha figyelembe vesszük a szervezetek lehetséges pénzügyi veszteségeit.
A fizikai kockázatok megértésének és az azokhoz való alkalmazkodásnak szükségességét egyre inkább felismerik és rögzítik a szabályozási követelményekben és az éghajlatváltozással kapcsolatos közzétételi keretrendszerekben. A Task Force on Climate-related Financial Disclosures munkacsoport már 2017-ben javasolta a fizikai és átmeneti kockázatokra egyaránt kiterjedő éghajlati forgatókönyv-elemzés elvégzését, valamint a lényeges kockázatok csökkentését célzó intézkedések meghatározását. Ez ugyanúgy hangsúlyos az International Financial Reporting Standards S2-ben is (IFRS S2), kiemelve a kockázatok felmérését és a pénzügyi következmények megértését. Az EU Vállalati Fenntarthatósági Jelentési Irányelv (CSRD) tartalmazza a fizikai kockázatok elemzését az EU taxonómiában szereplő 28 fizikai éghajlati veszély figyelembevételével , az alkalmazkodás a hat célkitűzés egyike ebben a taxonómiában.
Hogyan lehet felmérni a szervezetet fenyegető fizikai éghajlati kockázatokat?
Expozíció – összetett éghajlati modellekből és adatbázisokból nyert betekintés.
A fizikai kockázatok értékelése során fontos felmérni, hogy eszközei és értéklánca hogyan lehet kitéve az éghajlati veszélyek széles skálájának. Az EU taxonómiája egy átfogó listát tartalmaz 28 lehetséges éghajlati veszélyről, amelyeknek egy szervezet ki lehet téve. A kezdeti értékelést követően szükség lehet a kritikus helyeken kiválasztott kiemelt fizikai kockázatok mélyreható feltáró elemzésére, hogy részletesebb becsléseket kaphassunk az esetlegesen kárt okozó konkrét veszélyekről, és lehetővé váljon a pénzügyi hatások alapos becslése.
Az éghajlat modellek kimenetei további hatásmodellekkel, mind a jövőbeli kitettség átfogó megértésével írhatók le. Az éghajlati modellekből származó adatok összetettek és nagy becsléssel rendelkezhetnek (mivel több forgatókönyvet, időhorizontot, helyszínt és veszélyt kell figyelembe venni), és szakértői ismereteket igényelnek az elemzéshez. Figyelembe kell venni a benne rejlő bizonytalanságokat és a mögöttes feltételezéseket, hogy eredményeik effektíven támogassák a döntéshozatalt és elkerüljék az eredmények félreértelmezését.
Sebezhetőség – Ismerje meg szervezete felkészültségi szintjét.
A fizikai veszélyek kockázatának teljes megértéséhez fel kell mérni a kulcsfontosságú eszközök és műveletek sebezhetőségét. Ehhez adatokra és információkra van szükség a vállalat eszközeinek, működésének, eljárásainak és folyamatainak jellemzőiről. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a sebezhetőségről, az elemzett információknak betekintést kell nyújtaniuk a következőkbe:
- Kritikusság (Mennyire fontos egy adott eszköz a vállalat működése szempontjából?)
- Érzékenység (Mennyire hajlamos egy adott eszköz arra, hogy egy esemény során megsérüljön?)
- Alkalmazkodóképesség (Milyen képességgel rendelkezik a szervezet az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra?)
A szervezetek és értékláncuk éghajlati veszélyekkel szembeni sebezhetősége eddig nem kapott akkora figyelmet, mint az expozíció elemzése. Egyes esetekben figyelmen kívül hagyják, vagy csak nagyon magas szinten veszik figyelembe (pl. általános iparági adatok felhasználásával, vagy csak a sebezhetőség valamelyik összetevője alapján). Fontos felmérni a sebezhetőség összes kulcsfontosságú összetevőjét, hogy megértsük, honnan ered a kitettség a szervezeten belül és/vagy az eszközön belül. Ez tájékoztat majd, hogy milyen lépéseket kell tenni a rugalmasság, reziliencia növelése és az esetleges helytelen intézkedések elkerülése érdekében.
A fizikai kockázatok pénzügyi hatásai
A fizikai kockázatok pénzügyi hatásai származhatnak olyan közvetlen hatásokból, mint például az épületek és berendezések károsodása miatti megnövekedett költségek és/vagy olyan közvetett hatások, mint például az ellátási lánc megszakadása miatti csökkent termelési kapacitásból származó bevételek csökkenése. A potenciális pénzügyi hatások becsléséhez mind a kitettség, mind a sebezhetőség lehető legalaposabb megértése szükséges.
Az elmúlt években jelentősen megnövekedett akutatások száma és javultak az arra vonatkozó bizonyítékok, hogy egy adott esemény bekövetkezése hogyan jelenthet pénzügyi költséget. Például most már sokkal jobban megértjük, hogyan hatnak a hőhullámok az alkalmazottak jólétére és termelékenységére; vagy hogy az árvízi események közvetett hatásuk miatt milyen fennakadásokat okozhatnak az üzletben (pl. közlekedési és közmű rendszeri zavar, ami ahhoz vezet, hogy az alkalmazottak nem tudnak belépni egy telephelyre). Az éghajlati kockázatok megértésében és felmérésében korlátok vannak, ezeket a pénzügyi hatások becslésében is figyelembe kell venni. Világos kommunikációra és átláthatóságra van szükség mind a bizalom, mind a bizonytalanság szintjén, hogy tájékoztassák a döntéshozást és támogassák a következő lépéseket.
Hogyan készülünk fel a fizikai éghajlati kockázatokra és azok pénzügyi hatásaira?
A legtöbb nagy szervezet már megkezdte a fizikai kockázatok felmérését. Ezek a szervezetek korai felkészültségüket kihasználhatják a pénzügyi hatások becslésére, és megkezdhetik a leglényegesebb hatások csökkentésére való törekvéseiket.
Míg a mitigáció az üvegházhatású gázok kibocsátásának megelőzésére vagy csökkentésére összpontosít, az alkalmazkodás az éghajlatváltozás (jelenlegi és jövőbeli) hatásaihoz való alkalmazkodáshoz szükséges lépésekre összpontosít. Az alkalmazkodáson belül számos olyan intézkedés és tevékenység létezik, amelyeket egy szervezet fontolóra vehet a fizikai kockázatok csökkentése érdekében. Azonban a körülményekhez legjobban illő, legerősebb, legköltséghatékonyabb és legmegfelelőbb intézkedések azonosításához hamar el kell kezdeni a tervezést.
A fizikai kockázatok csökkentéséhez jó kiindulópont az éghajlati alkalmazkodási terv kidolgozása. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási tervnek meg kell határoznia a végrehajtandó megfelelő intézkedéseket, a végrehajtásuk ütemtervét, a karbantartást, az egyéb tevékenységekhez és kezdeményezésekhez való igazodást (pl. felújítások, ellátási lánc rugalmassága és redundanciái, szén-dioxid-mentesítési intézkedések), valamint a vállalatirányítást a kockázatkezelést menedzsmenthez.
Az alkalmazkodás nemcsak a jelenlegi és a jövőbeli kockázatok esetében jelent költségmegtakarítási lehetőséget, hanem további előnyökhöz is vezethet. Az ilyen további előnyökre tipikus példa a zöld infrastruktúra használata az árvizek kezelésére, ami a biodiverzitás növekedést és a szén-dioxid csökkentést is magával hozhat.
A fizikai kockázatok elemzése és az alkalmazkodási tervek kidolgozása nem végezhető el a szervezet más éghajlati és reziliencia-kezdeményezéstől elszigetelten. Ez tükröződik az Átállási Terv Munkacsoport (TPT-Transition Plan Taskforce) által nemrégiben kiadott útmutatóban. A TPT azt javasolja, hogy az átállási tervekben szerepeljen az alkalmazkodás és a rugalmasság. Egy átfogó átállási terv támogathatja a vállalkozást egy robusztus éghajlati útvonalterv kialakításában, amely támogatja az éghajlati célok elérését, miközben kezeli a kockázatokat és javítja az ellenálló képességet.
Ha érdeklődsz a téma iránt, ajánljuk figyelmedbe korábbi cikkünket is.
