Az újságírók elhallgattatására tett kísérletek napjainkban egyre égetőbb problémát jelentenek. Közvetett támadást intéznek a közérdekű ügyek megismeréséhez fűződő jog és a tájékoztatáshoz való hozzáférés ellen. Az Európai Unió ezt a helyzetet felismerve 2024 tavaszán egy új irányelvet alkotott.
Daphne törvénye
2017. október 16-án egy autóba rejtett pokolgép oltotta ki az 53 éves Daphne Caruana Galizia újságírónő életét Máltán. Daphne korrupcióellenes aktivistaként és bloggerként tevékenykedett. Ennek keretében pénzmosásról, szervezett bűnözésről, máltai állampolgársági papírok adásvételéről és a kormány Panama-iratokhoz fűződő viszonyáról tudósította a nyilvánosságot.
Az újságírónő ellen elkövetett merénylet időpontjában összesen 48 becsületsértési és rágalmazási per volt folyamatban, amelyeket jogutódlás révén a családja örökölt meg. Daphne szavaival élve ezek a polgári és büntetőügyek „csupán az ő megfélemlítésére szolgáltak, miközben az ellenfelei az ostrom alatt visszavonultak”.
Forrás: Newsbook.com.mt
A CASE (Coalition Against SLAPPS in Europe) nevű egyesület, amelyet európai civil szervezetek közössége alkot, jelentősen hozzájárul a jogi támadások elleni küzdelemhez. Az általuk végzett felmérés szerint az újságírók megfélemlítését célzó bírósági eljárások, vagyis a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek (‘Strategic lawsuits against public participation’, röviden: SLAPP-perek) száma Európában 2010 és 2022 között 4-ről 161-re emelkedett.
Forrás: CASE
Az esetek növekedése és Daphne Caruana Galizia halála még inkább megerősítette az Európai Unió szerveit abban, hogy jogalkotásra van szükség. Věra Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke, Daphne törvényének nevezte el a készülőben lévő jogszabályt. A SLAPP-irányelv végül 2024. május 6-án lépett hatályba. A szabályozás a közéletben részt vevő személyeknek a nyilvánvalóan megalapozatlan keresetekkel vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal szembeni védelméről szól.
Újságírók mint őrszemek
Az új irányelvről elmondható, hogy minden olyan természetes vagy jogi személyt hivatott védeni, aki a közéletben részt vesz. Gondolhatunk itt legfőképpen az újságírókra, illetve rajtuk kívül a riporterekre, elemzőkre, bloggerekre. A közéleti részvétel abban nyilvánul meg, hogy közérdekű ügyekről tudósítják a nyilvánosságot, amelyeknek a megismeréséhez az embereknek jogos érdeke fűződik. Ilyen területnek számítanak például az alapvető jogok, közegészségügy, biztonság, környezet vagy az éghajlat.
Akár a folyóiratokban olvasott cikkekre, akár a televíziós hírekre gondolunk, mindannyian tapasztalhattuk, hogy az oknyomozó újságírók és a médiaszervezetek egyfajta őrszem szerepet töltenek be. A közreműködésük gyakran elengedhetetlen a szervezett bűnözés, a hatáskörrel visszaélés, a korrupció, az alapvető jogok megsértésének leleplezésében és az ezek elleni küzdelemben. Ebből eredően könnyen válhatnak a jellemzően befolyásos vállalatok, politikusok, lobbicsoportok, vagy akár az állami szervek célpontjaivá.
Az EU-s szabályozás annak az elérésére irányul, hogy a publicistáknak ne kelljen a támadásoktól, fenyegetéstől tartaniuk, miközben az igazságot keresik és tájékoztatják a nyilvánosságot. Ahogyan az irányelv is hangsúlyozza: a független, professzionális és felelős újságírás, valamint a sokszínű tájékoztatáshoz való hozzáférés a demokrácia kulcsfontosságú pillérei.
Közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek
Tegyük fel, hogy az újságíró publikál egy cikket arról, hogy egy befolyásos ember pénzt fogadott el azért cserébe, hogy egyes ismerőseit magas pozíciókba juttassa, visszaélve a hatalmi helyzetével. Ha a szóban forgó személynek nem áll érdekében, hogy az írás a nyilvánosság számára elérhető maradjon, akkor végső soron jogi eszközökhöz folyamodhat. Itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, hogy melyek a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek (SLAPP-perek).
Az ilyen bírósági eljárások fő célja az, hogy az újságírók, civil társadalmi szervezetek tagjait akadályozzák vagy korlátozzák a közéleti részvételben. Például kötelezzék őket a cikkek törlésére, esetleg különböző szankciókat helyezzenek kilátásba számukra. A magas politikai vagy pénzügyi státusszal rendelkező emberek gyakran azt a kiegyensúlyozatlan helyzetet használják ki, hogy megfelelő erőforrásokkal – jellemzően pénzzel és kapcsolatokkal – rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen megalapozatlan kereseteket terjesszenek elő.
Kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy a bíróságok időben felismerjék, amikor SLAPP-perrel állnak szemben, hogy alkalmazni tudják az irányelvben meghatározott rendelkezéseket. Ebből az okból kifolyólag a szabályozás példaként felsorol néhány jellemzőt a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek azonosításához. Ilyen jellemző lehet az, ha a követelés aránytalan, túlzott vagy észszerűtlen. Továbbá a SLAPP-pereket a többi pertől az is megkülönböztetheti, amikor a felperes megfélemlítést, zaklatást vagy fenyegetést alkalmaz az eljárás során.
Milyen védelmet nyújt az irányelv?
Az irányelv hatálya a határokon átnyúló vonatkozású ügyekre terjed ki. Ha az újságíró és a vele szemben álló fél lakóhelye/székhelye ugyanabban a tagállamban található, ahol a bírósági eljárás folyik, akkor klasszikus értelemben véve nem beszélhetnénk határon átnyúló ügyről. Azonban a szabályozás tágítja ezt a fogalmat. A határokon átnyúló vonatkozású ügyek esetében fennáll az adott helyzet szempontjából releváns, egyéb elem, amely a peres feleket eltérő tagállamokhoz köti. A bíróság feladata megállapítani az ilyen releváns elemeket, például azt, hogyha a sértett több eljárást indított egynél több államban.
Az új uniós szabályozásnak köszönhetően számos eljárási biztosíték válik alkalmazhatóvá. Többek között a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek áldozatai az eljárás lehető legkorábbi szakaszában kérhetik a bíróságot, hogy utasítsa el a keresetet, ha az nyilvánvalóan megalapozatlan. Másrészt, ha már a per menete során derül ki, hogy visszaélésszerű bírósági eljárásról van szó, akkor a bíróság dönthet úgy, hogy a felperesnek kell viselnie az eljárás költségeit, beleértve az alperesnél felmerült ügyvédi munkadíjat.
A tagállamok, köztük Magyarország is, 2026. május 7-ig kötelesek átültetni az irányelvben előírt szabályozást a nemzeti jogba. Málta 2024. július 31-én eleget tett ennek a kötelezettségének.
Az eredeti cikk az Arsboni 2024. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült, a teljes szöveg itt érhető el.
