Óriás lépésekkel halad Kína a zöldülésben
Az ország fosszilis tüzelőanyagokról való átállásának mértéke és üteme porrá zúzta a nemzetközi előrejelzéseket, és meghaladta Peking saját céljait is.
Júliusban Kína elérte azt a célt, hogy 1200 gigawatt telepített nap- és szélenergia-kapacitással rendelkezzen, ami már 6 évvel megelőzve az elvártat, elegendő ahhoz, hogy évente több 100 millió otthont lásson el. És még nincs vége: az épülő új nap- és szélenergia-projektek körülbelül kétharmada Kínában zajlik.
Kína az előrejelzések szerint 2030-ig mintegy 800 milliárd dollárt költ az átviteli hálózat korszerűsítésére, hogy az ország távoli szegleteiben a megújuló forrásokból előállított villamos energiát eljuttassa a szükséges városokba és gyárakba.
Ezek az intézkedések azon tervek része, amelyek Xi Jinping Kínára vonatkozó kettős céljainak elérése: 2030-ra a szén-dioxid-kibocsátás csúcsértékének elérése, 2060-ra pedig a szén-dioxid-semlegesség vagy a nettó nulla elérése. Ezzel nemcsak a gazdaságot lehet átalakítani, hanem felturbózza a globális hatást is.
A neheze még hátra van
A szénről a megújuló energiaforrásokra történő átállás befejezéséhez a kínai hatóságoknak végre kell hajtaniuk a villamosenergia-rendszer politikailag mérgező átalakítását, ami egy hosszú és bonyolult folyamat, és ami már évtizedek óta húzódik.
A puzzle ezen létfontosságú darabja – sok elemző szerint – magában foglalja az erős állami szénágazat elleni csapást, és egy piaci alapú rendszer létrehozását a tiszta villamos energia elosztására országszerte.
„A további dekarbonizációhoz az energiaszektor további liberalizációjára lesz szükség” – mondja David Fishman, a The Lantau Group tanácsadó cég sanghaji energetikai elemzője.
Sok közgazdász sürgeti a kormányt, hogy próbálja meg ösztönözni a növekedést azáltal, hogy hagyja, hogy a piaci erők nagyobb szerepet játsszanak a gazdaságban – amit a javasolt energiapiaci reform el is érne.
A tisztább Kína környezeti hatása nemcsak 1,4 milliárd lakosára vagy a világ második legnagyobb gazdaságát alkotó vállalkozásokra, hanem a bolygóra is jelentős. Kína évtizedek óta betöltötte a világ gyárának szerepét, és messze a legnagyobb szennyezőjévé vált: a globális kibocsátás mintegy 30 %-áért felelős. Ha a dolgok Xi tervei szerint alakulnak az elkövetkező években, akkor ez többé nem lesz így.
Függőség és függetlenség
A szén-dioxid-mentesítés kulcsfontosságú ahhoz is, hogy felszabadítsa Xi régóta fennálló energiafüggetlenségi törekvését a kínai nemzet számára, ami jelentős stratégiai lökést jelent az Egyesült Államokkal és a nyugati világ más részeivel való kapcsolatok történelmi mélypontján.
A zöld technológiák gyors kínai átvétele – és az azt követő csökkent, hosszú távú energiaimport-függőség – már többek szerint kezdi alakítani Peking geopolitikai számításait.
Az oroszországi olcsó gáz iránti igény csökkentése bonyolítja Vlagyimir Putyin szoros kapcsolatát Xi-vel, akire támaszkodott a szankciók által sújtott orosz gazdaság megerősítésében. Megváltoztatja a dinamikát Peking és az olajban gazdag arab világ, a növekvő kínai befolyás és az amerikai hanyatlás térsége között.
A kínai gazdaság megtisztítása az olyan technológiák hazai gyártási képességeinek megerősítését is ígéri, amelyekre más országok támaszkodni fognak saját zöld átmeneteik során. Ez alátámasztja Xi azon terveit, hogy a tiszta technológia exportja révén fokozza a növekedést, beleértve a szélturbinákat, napelemeket, elektromos járműveket és lítium akkumulátorokat.
Kína egyrészt sokkal kevésbé függhet más országoktól, másrészt pedig sokkal jobban függővé tehet más országokat saját magától.
Peking már régóta nagy ambíciókat vázolt fel a zöld átállással kapcsolatban.
Szkeptikus hangok a zöld átállás kapcsán
A Kínán belüli és kívüli környezetvédők azonban továbbra is szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy az ország valaha meg tud szabadulni a szénfüggőségétől.
A századforduló utáni két évtizedben Kína fosszilis tüzelőanyagok elégetése miatti kibocsátása 2021-re 245%-kal 11 gigatonnára emelkedett – ez több mint kétszerese az Egyesült Államokénak, a világ második legnagyobb szennyezőjének.
Legnagyobb aggodalmaik közé tartozik a régebbi széntüzelésű erőművek lassú nyugdíjba vonulása, az új szénépítések ütemének fellendülése – tavaly Kína adta a globális szénkapacitás-bővítés kétharmadát, és az is egy tavalyi lépés, hogy Peking fix fizetést garantál a szénerőműveknek, ahelyett, hogy csak az általuk termelt energiáért fizetne.
Évek óta nagy a reformmal szembeni politikai ellenállás a kínai szénhez kapcsolódó, állami tulajdonban lévő vállalatok részéről, valamint az ország villamosenergia elosztásáért és -szállításáért felelős állami vállalatcsoportok részéről.
A technológiai fejlődés azonban talán segíthet elkerülni ezeket a politikai patthelyzeteket, látva a megújuló energia és az akkumulátorok költségének csökkenését.
A szakértők szerint ennek érdekében Kína számára kritikus fontosságú lesz a környezetbarát beruházások robbanásszerű ütemének és mértékének fenntartása
A Climate Energy Finance adatai szerint az év első hét hónapjában Peking 41,3 milliárd dollár befektetést hajtott végre átviteli projektekbe, ami 19%-kal több, mint 2023 azonos időszakában. Ez összevethető a Biden-kormányzat által tavaly bejelentett 3,5 milliárd dolláros amerikai tervvel, amely 58 átviteli projektet fed le 44 államban.
A nagyméretű akkumulátorok is több beruházást igényelnek. A Goldman Sachs tavalyi előrejelzése szerint Kínának 2030-ra körülbelül 520 gigawattnyi energiatárolásra lesz szüksége, amiből akár 410 GW származik akkumulátorokból, ami nagyjából 70-szeres növekedés a 2021-es akkumulátortárolási szinthez képest.
Ha Kína el akarja érni Xi kettős szén-dioxid-kibocsátási célját, akkor ez azt jelenti, hogy 2040-ig évente körülbelül 330 GW napenergiát, 80 GW szélenergiát és 4 GW atomenergiát adnak a hálózathoz.
Növekvő hazai energiaigények és geopolitikai feszültségek
Sok szakértő azt feltételezte, hogy az energiaigény növekedése Kínában meg fog állni az ország ingatlanszektorának összeomlását követően. Ehelyett meghaladja a GDP-növekedést, köszönhetően a magasabb exportvolumennek (ami főként az elektromos járművekre, akkumulátorokra és napelemekre értendő), és az országos közlekedési rendszer villamosításának, valamint a mesterséges intelligenciának és az adattárolás fellendülésének.
Ez növeli a nyomást az áramárakra. A megújuló energia fellendülése ellenére több jel is utal a szén és az atomenergia felső szintű politikai támogatására, ami rávilágít a közel-keleti és európai konfliktusok nyomán a rövid távú energiabiztonsággal kapcsolatos aggodalmakra.
A geopolitikai feszültségek arra késztették a kormányt, hogy jobban fókuszáljon az energiabiztonságra. A szén pedig körülbelül 95 %-a helyben elérhető, tehát nem szorul az ország importra.
Xi korábban a következő idiómán keresztül foglalta össze Kína átállását a tiszta energiára: „xian li hou po”: „először építs, aztán rombolj”. Eddig a megújulók építése volt a könnyű rész. Az új, eltérő és időszakos energiaforrások integrálása sokkal nagyobb kihívást jelent.
Kína szél- és napenergia termelése több mint kétszeresére nőtt az elmúlt hat évben, de…
Országszerte sok város és régió már elérte a határait. Több mint 100 megye és város függesztette fel az új, kis léptékű napenergia-üzemek csatlakozását a helyi elektromos vezetékekhez. Az ország 34 tartományi szintű adminisztrációja közül legalább 12 szorgalmazta a napenergia-szolgáltatókat, hogy használjanak akkumulátoros tárolást, hogy enyhítsék a nyikorgó hálózat terheit. Egyes szélben gazdag tartományok, köztük Belső-Mongólia és Gansu tisztviselői megkövetelik a szélerőmű-fejlesztőktől, hogy kössenek megállapodást a gyárakkal, mielőtt engedélyeznék azok építését.
Sok energiaszakértő szerint azonban az akkumulátorokon és az elektromos vezetékeken túl szükség van egy modernizált villamosenergia-piac létrehozására.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) modellezése szerint a piaci alapú rendszerek használata körülbelül 28%-kal csökkenti a CO₂-kibocsátást, és körülbelül 15%-kal csökkenti a működési költségeket.
Bár a kínai energiaszektor reformja ledületet vett az elmúlt három évben, az IEA elemzői arra figyelmeztetnek, hogy a mélyen gyökerező aggodalmak továbbra is fennállnak. Az árak ingadozása, az energiabiztonság és a munkahelyek megszűnése az energiaszektoron belül, különösen a széntől erősen függő régiókban, lelassíthatják a piac kiépítését. A központi irányelvek tartományi szintű végrehajtása lesz „kulcs” – teszik hozzá, ha Kína országos árampiaci rendszert akar létrehozni.
A Nature Sustainability című tudományos folyóirat tavaly közzétett kutatási becslése szerint 2011 és 2019 között – a legújabb megújuló energia fellendülés előtt – a kínai központilag tervezett műveletein keresztül történő villamosenergia-szállítás további 3 gigatonna szén-dioxid-kibocsátást eredményezett, ami India teljes tavalyi kibocsátásának felel meg.
Aggodalmak merülnek fel Kína támogatásával kapcsolatban is, mivel Kína kihívás elé állítja az amerikaiakat a jövőre összpontosító technológiák terén. [A feszültségekről a kritikus ásványok kapcsán egy korábbi cikkünkben már írtunk.] Ilyen körülmények között a nyugati kormányoknak egyre inkább össze kell egyeztetniük Pekinggel kapcsolatos érzéseiket saját klímaváltozási ígéreteikkel.
A globális gyártók számára a pekingi zöld ambíciók végső soron azt eredményezhetik, hogy a gyártási ellátási láncok visszaköltöznek Kínába, amennyiben a kibocsátáscsökkentést garantálni tudják, hiszen így az esetleges CO2-adó már elkerülhető. Így viszont a gyártók a nyugati kormányokkal kerülhetnek összeütközésbe, melyek a termelés Kínából történő kivonásával próbálkoznak éppen a saját gazdaságuk védelme érdekében.
Bármennyire üdvös tehát Kína zöldülése, még sok külső és belső politikai játszma vár rá, hogy a vállalt 2060-as nettó zéró célt elérje.
[A cikk eredetije Edward White klaviatúrájából származik, teljes terjedelmében a Financial Timeson olvasható.]
