Az előző cikkeinkben betekintést nyújtottunk a fast fashion kialakulásáról, valamint bemutattuk röviden a környezeti, társadalmi és gazdasági problémákat. Ebben a cikkünkben ezeket a témákat részletesen elemezzük.
Környezeti hatások
A fast fashion térnyerésével, ami az új stílusok folyamatos kínálatát biztosítja nagyon alacsony áron, a legyártott és kidobott ruhák mennyisége megugrott.
A környezetre gyakorolt hatások kezelése érdekében az EU csökkenteni kívánja a textilhulladék mennyiségét és növelni a textíliák életciklusát és újrahasznosítását. Ez része annak a tervnek, hogy 2050-re megvalósuljon a körforgásos gazdaság.
A termékek előállítása során megjelenő, a környezetre hatással lévő problémák a következők:
Kibocsátás
Becslések szerint a divatipar felelős a globális szén-dioxid-kibocsátás 10%-áért – ez több, mint a nemzetközi repülőjáratok és a tengeri szállítás együttesen. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az EU-ban 2020-ban történt textilvásárlások személyenként körülbelül 270 kg CO2-kibocsátást eredményeztek. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban vásárolt textiltermékek 121 millió tonna üvegházhatású gáz kibocsátásáért felelősek (ami több mint a kétszerese Magyarország éves kibocsátásának).
Vízfelhasználás
Egyetlen pamut póló elkészítéséhez a becslések szerint 2700 liter vízre van szükség – ez a mennyiség egy személy 2,5 évi ivóvízigénye.
Környezetszennyező festékek és vegyi anyagok alkalmazása
A textilgyártás a becslések szerint a festési és a termékek előállításából származó globális vízszennyezés mintegy 20%-áért felelős.
Szintetikus anyagok (poliészter, nejlon, akril)
A szintetikus termékek mosása révén évente több mint félmillió tonna mikroműanyag halmozódott fel az óceánokban.
Az előállítást követően is akadnak problémás kérdéskörök, ezek közül az egyik a hulladéktermelés. Ezt a hagyományos, lineáris modellről („vedd el-gyártsd le-dobd el”) a körforgásos gazdasági modellre való átállással vagy a fast fashion ruhadarabok helyett fenntarthatóbb (slow fashion) opció választásával visszább lehetne szorítani.
Textilhulladék
A használt ruhák kevesebb mint felét gyűjtik össze újrahasználatra vagy újrahasznosításra, és csak 1%-át hasznosítják újra új ruhákká. Az európaiak évente átlagosan közel 26 kg textilt vásárolnak és körülbelül 11 kg-ot dobnak ki. A használt ruhák exportálhatók az EU-n kívülre, de többnyire (87%-uk) hulladékégetőkben vagy hulladéklerakókban végzik.
Forrás: Európai Parlament
Társadalmi hatások
A dolgozók kizsákmányolása
A ruhamárkák számára kézenfekvő megoldásként kínálkozik, hogy olyan helyekre telepítsék a termelést, ahol a legolcsóbb a gyártás. Ezeken a helyeken azonban a dolgozók sok esetben kénytelenek megelégedni a rendkívül alacsony munkabérekkel és akár az embertelen körülményekkel is.
A ruhagyártás tipikus térsége az úgynevezett Global South, azon belül is Afrika, Ázsia és Dél-Amerika azon államai, ahol a jogszabályok nem biztosítanak megfelelő védelmet a munkásoknak.
“Sweatshop” gyárak
2013. április 24-én több mint 1100 ruhaipari dolgozó vesztette életét, amikor a Rana Plaza (“sweatshop”) gyár épülete összeomlott Bangladesben.
A „sweatshop” mint üzem-berendezkedés mögött a létminimum alatti bérezés, a veszélyes és egészségre káros munkakörülmények (pl. vegyszerhasználat), a képzetlen és szervezetlen munkaerő kihasználása (főleg nők és gyerekek, nem dokumentált bevándorlók) és a felelőtlen vállalatirányítás (pl. a munkások érdekeit védő szakszervezet hiánya) állnak.
Az Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization, ILO) állítása szerint már biztonságosabb az iparág és a bangladesi kormány sokkal jobban képes felügyelni a szabályok betartását. Azonban van még számos kérdés.
Bérek, egészségügyi és biztonsági körülmények hiányosságai
Napjainkban a fast fashion iparág nemzetközi szinten megközelítőleg 75 millió dolgozót számlál. A számítások alapján közülük kevesebb mint 2% keresi meg a megélhetéséhez szükséges bért. Számos ruhagyári munkás akár napi 14-16 órát is robotol, a hét minden egyes napján.
Annak érdekében, hogy a rendkívül alacsony munkabért kompenzálni tudják, gyakori a túlóra a dolgozók körében, amit szintén nem fizetnek meg nekik tisztességesen. A munkaidőről szóló ILO-egyezmények egy felső határ (heti 48 óra rendes munkaidő, plusz 12 óra túlóra) kijelölésére tettek kísérletet. A munkaidőnek ez a maximuma is csupán bizonyos időközönként lenne alkalmazható.
Mindemellett a nem biztonságos munkakörülmények sem elhanyagolhatóak, melyek közé sorolhatók például az ablaktalan terek vagy a veszélyesen magas hőmérséklet. Ezen felül gyakran hiányoznak mind a környezetvédelmi, mind a munkabiztonsági és tűzvédelmi (EHS) intézkedések.
A megfelelő jogszabályi környezet hiánya a harmadik világbeli országokban magával hozta a gyermekmunka elterjedését. A ruhagyártás alapvetően nem igényel magas képzettséget, ebből következően a kiskorúak is könnyen bevonhatók. A munkaadók azt a helyzetet használják ki, hogy nemhogy a gyermekek, hanem még a felnőtt munkavállalók sem merik hallatni a hangjukat az alacsony bérek miatt. A ruhagyári dolgozók egy olyan társadalomban élnek, ahol még a legkisebb fizetésért is küzdeniük kell, hogy legalább a mindennapi betevő falatjukat megteremthessék belőle.
Káros vegyi anyagoknak való kitettség
A ruhaiparban megjelenő káros vegyi anyagokat a Greenpeace International egy 2012-es jelentésében vizsgálta. A kutatás során összesen 141 ruhadarabot vettek górcső alá, amelyek olyan nagyobb divatmárkáktól származtak, mint például a Giorgio Armani, Calvin Klein, Mango, Zara vagy a H&M.
Az egyik anyagcsoport, amelynek a meglétét vizsgálták a termékekben, a nonilfenol-etoxilátok (NPEO) voltak. A 141-ből összesen 89 ruhadarabban találtak ilyen káros vegyi anyagokat. A nonilfenol-etoxilátok amellett, hogy erősen mérgezőek a vízi élővilágra, maró hatásúak, illetve hormonális zavarokat is okozhatnak.
Szintén rendkívül veszélyes vegyi anyagként vannak számon tartva a ftalátok, amelyek megtalálhatók a mindennapi használati tárgyainkban, így a ruházati darabjaink egy részében is. Káros hatásaik közé sorolható, hogy növelhetik a meddőség kialakulását, megakadályozhatják az idegrendszer normális fejlődését.
A Greenpeace által végzett kutatás során szám szerint kettő, a Zarához köthető termékben találtak azoszínezéket. Ezek a színezék típusok rákkeltő aminokat bocsáthatnak ki, amelyek a ruhagyári dolgozók és a fogyasztók egészségére egyaránt ártalmasak.
A ruhamárkák számos esetben azzal érvelnek, hogy a vegyi anyagok használata nem lépi túl a szabályozási határértéket. Azonban ez a kijelentés már etikai alapon sem állja meg a helyét, hiszen emberek egészsége forog kockán.
Gazdasági szempontok
Az Ellen McArthur Alapítvány szerint a ruházati termékek gyártása az elmúlt 15 évben körülbelül megduplázódott, amit a világszerte növekvő középosztálybeli népesség és a fejlett gazdaságokban az egy főre jutó eladások növekedése idézett elő. A világ GDP-jének 2100-ra várható 400 százalékos növekedése még nagyobb keresletet jelent majd a ruházati cikkek iránt.
A divatipar gazdasági hatása óriási. Összességében a divatcégek több milliárd dolláros iparágat alkotnak. Ez nagyban segíti a gazdaságot az általa teremtett munkahelyek száma és az általa generált pénzösszeg miatt.
A fast fashion márkák nagy előnyből indulnak az előállítási sebességet és volument tekintve. Az egyik probléma azonban az, hogy nagy divattervezők, márkák ruhadarabjait, kiegészítőit másolják le, a divattervező tudta nélkül, és ezeket sokkal kedvezőbb áron kínálják. Ez pedig azt vonja magar után, hogy így több ember számára válnak elérhetővé, és a nagy eladási volumen miatt az eredeti darabot tervező kiszorul a versenyből.
Piaci telítettség és versenyhelyzet
A fast fashion márkák elterjedése piaci telítettséghez és intenzív versenyhelyzethez vezetett az iparágban. Ahogy a márkák versenyeznek a fogyasztók figyelméért és a piaci részesedésért, a haszonkulcsok csökkennek, ami egyre lejjebb szorítja az árakat és a termelési költségeket.
Ellátási lánc zavarai és a globalizáció kockázatai
A fast fashion globalizált ellátási láncokra való támaszkodása különböző kockázatoknak teszi ki a márkákat, beleértve a geopolitikai feszültségeket, kereskedelmi vitákat és természeti katasztrófákat. Az ellátási lánc zavarai, mint például a gyárbezárások vagy szállítási akadályok, volatilitással járnak és hullámzó hatásokat gyakorolhatnak a globális gazdaságra, befolyásolva a gyártási ütemterveket, a készletgazdálkodást és a fogyasztói hozzáférést az árukhoz.
Egyenlőtlenség és a vagyon elosztása
A fast fashion gazdasági előnyei gyakran a vállalati részvényesek és vezetők javára halmozódnak fel, súlyosbítva a jövedelmi egyenlőtlenségeket és a vagyonbeli különbségeket. Míg a gazdagabb, jóléti országok fogyasztói olcsó ruházathoz jutnak, a termelő országok munkásai kizsákmányolásnak és gazdasági nehézségeknek vannak kitéve, tovább erősítve az egyenlőtlen vagyon- és erőforrás-elosztás ciklusát.
Márkahűség és fogyasztói magatartás
A fogyasztói preferenciák egyre inkább a fenntarthatóság és az etikus szempontok felé tolódnak, így azok a márkák, amelyek nem alkalmazkodnak a változó trendekhez, piaci részesedést és relevanciát veszíthetnek. A márkahűség megőrzése egyre tudatosabb fogyasztói környezetben elkötelezettséget igényel az átláthatóság, elszámoltathatóság és valódi vállalati társadalmi felelősségvállalás iránt.
[A sorozat szerkesztői: Ali Amina, Nagy Noémi, Vasók Rita és Szomolányi Katalin]
