Alig 2 hete számoltunk be a klímatudósok kapcsán arról, hogy Prof. Gretta Pecl, az ausztráliai Tasmániai Egyetem munkatársa elmondta, hogy a Nagy-korallzátony pusztulásának 30 éven át történő nyomon követése néha könnyekig meghatotta, és a félelem érzése ösztönzi arra, hogy keményebben dolgozzon.
Mai cikkünkben pedig egy világszenzációt mutatunk be: a világ legnagyobb ismert korallját, amely az űrből is látható. A monumentális korallt, mely háromszor nagyobb, mint az eddigi rekorder amerikai szamoai Big Momma, a National Geographic Pristine Seas csapatának tudóscsoportja fedezte fel a Csendes-óceánban egy Salamon-szigetekre irányuló expedíció során.
A sárga, kék és vörös árnyalatokkal tarkított Pavona clavus korall számos tengeri faj, például halak, rákok és garnélák menedékeként szolgál.
„Ez jelentős tudományos felfedezés, olyan, mintha a világ legmagasabb fáját találtuk volna meg. De ez aggodalomra is ad okot. Távoli elhelyezkedése ellenére ez a korall sincs biztonságban a globális felmelegedéstől és más emberi fenyegetésektől.” – mondta Enric Sala tengerbiológus, a National Geographic rezidens felfedezője és a Pristine Seas alapítója.
Ellentétben egy korallzátonnyal, amely sok korallkolónia hálózatából áll, ez egy önálló korall, amely zavartalanul növekedett évszázadokon keresztül, a tengerfenékre letelepedett lárvákból származó polipokból, amelyek idővel több millió genetikailag azonos polippá szaporodtak.
Amikor a csapat először észrevette ezt a 34 méter széles, 32 méter hosszú és több mint 5 méter magas élőlényt, először hajóroncsnak hitték. Az expedíció víz alatti operatőre több mint 12 méter mélyre merült le a korallhoz, és felfedezte, hogy egy Pavona clavusról van szó. Annak ellenére, hogy mekkora, ez az egyedi korall eddig még nem került dokumentálásra, és a helyi halászok valószínűleg évek óta sziklának vélték.
Ronnie Posala, a Salamon-szigetek halászati minisztériumának tisztviselője így nyilatkozott: „A Salamon-szigetek lakói számára ennek a hatalmas korallnak a felfedezése monumentális jelentőségű. Megerősíti óceánjaink fontosságát, amelyek fenntartják közösségeinket, hagyományainkat és jövőnket. Az ilyen felfedezések emlékeztetnek bennünket kötelességünkre, hogy megóvjuk ezeket a természeti csodákat, nemcsak ökológiai értékük, hanem az általuk biztosított megélhetés és kulturális identitás miatt is.”
Eredeti cikk a The Guardian oldalán olvasható.
